In memoriam 2008

Lássuk csak mi is történt ebben az évben...Hát mit ne mondjak elég mozgalmas volt jóval és rosszal is.

Január - Az évet úgy kezdtem, hogy 31-én reggel 10-től 1-je este 11-ig folyamatosan fenn voltam egy jól sikerült házibuli eredményeként, amikor is a zenekarosokkal elbúcsúztattuk az évet és annyian itt aludtak, hogy nem volt hova lefeküdnöm. Nagy hó is esett elsején így, hogy ne aludjak el kimentem havat lapátolni.
Aztán jött az újévi koncert, ami rengeteg próbával járt, ráadásul kettő is volt belőle. A másodikat már nagyon utáltuk, mert Feribá megbolondult már addigra és a Glenn Miller sem egy annyira jó darab, mint amilyennek elsőre tűnt.
Közben msnen beszélgetek egy aranyos sráccal majdnem minden este.
Pénzügyből is sikerült sikeresen levizsgáznom, így már semmi nem állhatja utamat az utolsó félévben a fősulin.

Február - Semmi különös. Dolgozgatok, msnezek egyre többet, barátokkal vagyok és élvezem az életet.

Március - Végre már nem csak msnezünk, hanem találkoztunk is 16-án reggel és az egész napot együtt töltöttük! Nagyon jó volt! Bejártuk gyalog egész Pestet...a körutat, a hősök terét, az állatkertet, a királyutcai kis kávézóban átölelt én meg talpig elvörösödtem és még több zöldséget hordtam össze, mint általában. Ugyanakkor a fellegekben jártam.
Egy barátnőm megszorul anyagilag és én kisegítem. Akkor még nem sejtem, hogy a végén még én érzem majd magam kényelmetlenül, hogy vissza akarom kérni.

Április - 1-jén én utaztam Pécsre és elcsattant az első csók! Megint együtt töltöttük az egész napot, megnéztük egész Pécset. Izgultam, de nagyon jó volt.
Születésnapom is volt (aznap kezdtem blogot írni), meg a hugomnak is. Csendesen telt. Semmi vad buli vagy ilyesmi. Legalábbis ha jól emlékszem.

Május - K. és V. "szakítottak egymással. Ők a zenekaros banda két elég oszlopos tagja és nagyon jó barátnők. Most már egy helyiségben se nagyon maradnak egymással, így a szokásos banda is két részre szakadt. Hiányoznak a szokásos péntek-szombati beülések a pizzázóba.
Két hetenként utazgatok Pécsre. F-et bemutattam a szüleimnek is, mikor itt volt nálunk. Közben kezdek pánikolni az államvizsga miatt. Már csak alig egy hónap és tételeket nem tudok senkitől sem szerezni, de kidolgozni meg iszonyat nagy munka lenne.
A zenekarral Tusnádfürdőre látogatunk. Gyönyörű táj és marha hideg, ami fogad minket. Azért jól éreztük magunkat.

Június - 10 csodás nap együtt még államvizsga előtt. Persze közben tanulás is van ám! Az 52-ből megtanultam 36 tételt az államvizsgára. Elég nagy lutri, de szerencsére bejött. A prezentációm is egész jól sikerült. Végülis négyessel zártam a négy évet. Már "csak" egy nyelvvizsga és én is diplomás leszek.
Eljön a zenesuliban az évzáró is és 13 év után abbahagyom a klarinétozást. A szaxofonnal továbbra is zenekarozom, de a klarinétommal már csak maximum otthon fogok játszani. Hiányozni fog, de meg van rá a jó okom.

Július - 1-jétől főállásban dolgozom a családi bizniszben. Nem igazán érzem magam jól. Szokatlan még, hogy nincs nyáriszünet, ráadásul a szüleimmel is állandóak a konfliktusok. Szeretnék nyaralni menni távol mindenkitől, de sajnos nem jön össze idén. Kissé morózus vagyok.

Augusztus - Dömsödi zenekaros tábor. Nincs túl sok új ember, viszont annál több jó darabot tanulunk idén, mint pl. a Hegedűs a háztetőnt vagy a Curtain up-ot. Kissé jobb lesz a hangulatom, de valamilyen allergia jön ki rajtam az államvizsga óta, ami nagyon zavaró, mert a melegtől testszerte piros foltok jelennek meg rajtam és ez eléggé frusztráló. Bejelentkezem allergia vizsgálatra, mert ételallergiára gyanakszom. Kapok is októberre időpontot. Közben F. nagyon hiányzik, mert nem találkozunk több mint 3 hétig.

Szeptember - Munkával telik nagyrészt. F-vel eldöntjük, hogy összeköltözünk. Hová? Először albérletre gondolunk, de aztán anyám tanácsára a lakásvásárlás mellett döntünk, addig pedig F. hozzánk költözik. Fel is mond a munkahelyén. Apám ezen kicsit kiakad és ismét veszekszünk, de jelen pillanatban ez nem annyira zavar. A lényeg, hogy F. itt lesz velem és megszűnnek az utazgatások.

Október - Nekiállunk lakásokat nézegetni, de valahogy egyik sem jó. Közben bizonytalanság fog el minket, hogy biztos, hogy jó ötlet ez?! Ekkor már kezdenek a gazdasági válság jelei mutatkozni. Ráadásul F. hiába megy állásinterjúkra, egyszerűen nem talál semmit. Közben a szüleimmel sem annyira rózsás a helyzet és a munkahelyen is zűrök vannak. Kicsit depressziós vagyok ettől.
A munkahelyen elküldenek 20 embert. Ott is eléggé feszült a hangulat. Szar dolog a fiúk szemébe nézni, miközben tudom, hogy amikor a fizetésükért mennek, akkor megmondják nekik, hogy ennyi volt.
Voltunk TK talin is. Jót buliztunk és megismertük T-t is élőben. Nagyon jófej!
Az allergiavizsgálatra is elmentem, de nem hozott semmi eredményt. Azt mondják, hogy menjek bőrgyógyászhoz. Felhívtam, kértem időpontot, de mivel a munkám miatt nem tudtam elmenni, a doki nem volt hajlandó másik időpontot adni. Ennyit az orvoslásról...

November - Felhagytunk a lakásnézegetéssel, amíg F-nek nem lesz munkája. Bár már ott tartok, hogy költözzünk albérletbe, csak már el innen!
F. hogy jobb esélyekkel indulhasson elkezd egy targoncavezetői tanfolyamot, ami egy nagy átverésnek bizonyul. Hogy könnyebben elsajátítsa a dolgokat, bejár a telepre hozzánk gyakorolni. Az első alkalommal leizzadtam az izgalomtól, hogy nehogy összetörjön valamit, de másodszorra már sokkal jobban ment.
Közben elkezdünk készülődni a karácsonyra is. Elkezdjük kitalálni és megvenni az ajándékokat.

December - Nagyban zajlanak a karácsonyi előkészületek. Mindenkinek ajándékokat veszünk, bár sajnos bármennyire szeretném nincsen karácsonyi hangulatom. Anyám minden áron lelkizni akar velem, amire nincs szükségem és türelmem sem sok van hozzá. Így inkább begubódzom.
A melóhelyen ulimátumot kaptam, hogyha májusig nem lesz meg a nyelvvizsgám, akkor...
Közben F-nek sem sikerül letenni a targoncás vizsgát, mert nem indítanak a kevés létszámra hivatkozva. Majd januárban. Közben valahogy egy melóhely sem jön össze.
Beindul a zenekari próbaszezon is, hiszen jan. 11-én és 12-én ismét dupla újévi koncert lesz. A program a netre is felkerül.
A karácsony csendesen telik. Két nap itthon, három Pécsen F-éknél. Közben sikerül lebetegedni. Először csak nekem, aztán F-nek is, így most 31-én évek óta először nyugdíjas szilvesztert tartunk és tévét fogunk este nézni. Örülök, hogy most öt napot itthon lehet lenni.
Ha minden igaz, akkor sikerült egy kis mellékeshez másodállást találnom. A zenekarból kerestek embert, aki vállalna kottaírást. Jelentkeztem rá. Ha már havi pár tíz-húszezer pluszt jelent is az is sok!
A pénzem, ami kölcsön van még mindig nem került vissza, de már van rá esély, hogy januárban megkapom. Akkor szeretnék belőle elmenni F-vel egy pár napra valahova, ahol még nem jártunk és nincs ott sem rokon, sem senki ismerős.

Célok a következő évre? Persze hogy vannak. Nyelvvizsga, lakás, meló, barátok, szerelem. Csak néha kicsit kevésnek érzem magam mindehhez. De igyekeznem kell. Muszáj! (Jajj de utálom ezt a szót!!!)

Tele a topán

Hajnali x óra van és én ébren fekszem és a telefonomról blogot írok. Beteg mi? Akárcsak én. Levegő egyébként sem sok jut a tüdőmbe hála eldugult orromnak. Ettől a jelenségtől egyébként is hisztérika vagyok. Az hogy máshol is fáj úgy, hogy nem tudok aludni már csak olaj a tűzre. Az előbb már bőgve ébresztettem fel F.-et,mert ez a hülye gyógyszer nem hogy használna, de még fájok is tőle. Pedig egy kis alvás igazán jól esne.

Ez nem katasztrófa, csak karácsony! :)

Tegnap három órát vártam egy orvosi váróban úgy, hogy a fejem majd szétrepedt és gyakorlatilag egész nap alig ettem valamit és a fél 6-os időpontmhoz képest fél 9-re be is jutottam. Persze mindez még nem olyan szörnyű...De a váróban zene is szólt, mégpedig karácsonyi. De a betett cd csak kábé 45 perces volt és mindig újra kezdődött...képzelhetitek...Úgyhogy emiatt van most ez a kedves klipp itt, hiszen EZ NEM KATASZTRÓFA, CSAK KARÁCSONY! :)))

A hétfő a hét péntek 13-ja....:S

A második ébredés

Tegnap sütöttem mézeskalácsot. Gyönyörűek lettek! Szép nagyok és barnák, de nem égettek. Igaz, hogy nem raktam rájuk cukormázat, de nem baj. Kell valami jövőre is. Hat és fél tepsinyi lett. Két dobozba fért csak bele. :P
Most így péntek este benn ülök az irodába egyedül, mivel a többiek szabin vannak vagy a tárgyalóban, vagy betegek és egy tesztet kéne öszeállítanom a sofőröknek a kiadott utasítás megtanulásának ellenőrzésére. Hú de szép mondat lett! :)
A hétvégén megyünk F-vel karácsonyi ajándékokat venni. Már fejben megvan, hogy ki mit kap, csak a gyakorlatban nem vettük még meg. Na jó..nem mondok igazt...csak nagyjából tudom, de nem egészen. Lehet, hogy aztán a végén teljesen mást veszek mindenkinek.
F. volt benn nálunk a telepen tegnap targoncázni. Már egész jól megy neki az elsőhöz képest. Remélem hamar belejön és le tudja tenni a vizsgát. Jó lenne, hogyha ezzel valami olyan állást tudna találni, amit szeret is. Mert dolgozni muszáj, ez tény. Akkor már legalább egy kicsit szeresse az ember amit csinál.

De ami a post címét illeti...holnap reggel megint érdemes lesz felkelni, mert ma éjjel jön a Mikulás! Az én Mikulásom megkért, hogy segítsek neki egy kicsit, így már nálam vannak az ajándékai. Nem nagy dolog, csak egy kis csoki mindenkinek. Na persze csak akkor, hogyha tiszta lesz a cipője. Fura mód virgácsot nem hagyott nálam, pedig némelyekre ráférne... :P

Az első ébredés

Mint már mondtam decemberben sokmindenért érdemes aludni és felébredni. Például érdemes az alvást megszakítani december 3-án, amikor is Ferenc névnap köszönt ránk. Na most mivel F. is Ferenc (ugye milyen elmés fedőnevet adtam neki?), szóval ez az ő napja. Mert a névnap az majdnem olyan jó mint a szülinap!

Így gondos haditervet készítettem erre a napra:

1. Reggel kávéval ébresztés!
Szerencsére én kelek korábban, így kávéval ébresztettem kedvesem, amit egy határozott kézmozdulattal kilöttyintett a kezemből a pizsimre és az ágyra. De azért a romantikus reggel még így kávésan is megmaradt. Legalább olyan illatom volt, mint a kedvenc italának. :)

2. Süti vásárlás!
Ugyanis meló után vacsit főztem. (Lassan még azt is megtanulok.) Sült husi volt meg krumplipüré, utána desszertnek feketeerdő- és eszterházi torta. Nyammi!!!

3. Az meglepetés!
Már egy hónapja megvettem. Talán ez volt a legnehezebb része, hogy ezt eldugjam és ne adjam oda neki idejekorán. Vettem a József c. musicalre két színházjegyet. Azt hiszem örült neki nem is kicsit. Jó volt látni.
Úgyhogy összességében ma érdemes volt felkelni. Most még hármat kell aludni és itt a Mikulás. :)

December

Végre itt a december!!! Bár sajnos nem a hó, csak az eső esik, de még így is szép! Mert ez azt jelenti, hogy már csak 24-et kell aludni és itt a Jézuska. Sőt! Már csak ötöt kell aludni és itt a Mikulás! És ha 30-at alszok, akkor már Szilveszter is van! Úgyhogy ebben a hónapban érdemes sokat aludni.
Tegnap megcsináltuk F-vel a karácsonyi ablakdíszeket. Vettünk műhavat és azzal fújtunk az ablakra csillagot, holdat, gyertyát, csengőt, fenyőfát, hópelyhet. Nagyon szép lett! Olyan igazi tél hangulatú!
Ma szobát rendeztünk át, csakhogy a húgom ne szólhasson azért, hogy mindig dörömbölünk a falon. Pedig nem is dörömbölünk, hanem egyszerűen csak forgolódom alvás közben és ilyenkor bizony be szoktam vágni némely testrészeimet a falba. De most már nem lesz gond, mert bár így kisebb lett a hely, de az ágy már nem az ő fala mellett van.
Holnap pedig mézeskalácsot fogunk sütni. Remélem idén lesz annyi ideje, hogy megpuhuljon karácsonyig. Ugyanis a mézeskalácsokkal az szokott történni, hogy 1) nem puhulnak meg; 2) elfogynak. Vagy a kettőt egyszerre is művelik. Szóval idén remélem, hogy kitart majd karácsonyig. Megpróbálok rátenni majd azt a fehér izét, amivel szépen körbe lehet a mintát rajzolni. Sajna még nem tom, hogy mi az, de addig kiderítem.
Eddig háromszor sütöttem mézeskalácsot. Az első évben túl sok mézet raktam bele, így a tészta annyira ragadt, hogy semmit nem tudtam vele kezdeni. Na jó tanuló lévén okultam a hibámból és következő évben nagyon figyeltem a méz mennyiségre, így kifelejtettem belőle a röpke fél kiló szükséges mennyiségű cukrot. A végén próbáltam hozzágyúrni valamennyit, na de akkor már nem az igazi, úgyhogy azévben norbi update mézeskalács volt. Tavaly végre sikerült! Ennek annyira megörültem, hogy mindenkinek elújságoltam. Mire anyukám megkérdezte, hogy azt a fehér izét nem-e teszek rá. Ezelől azzal tértem ki, hogy kell valami kihívás jövőre is. :P Úgyhogy idén próbálkozom. Meglátjuk mekkora sikerrel. :)

Új frizura...csak nem épp úgy, ahogy akartam...

El is felejtettem írni a hétvégi baklövésemről. Ugyanis a hugom kezébe tettem a hajam sorsát, mondván, hogy mostmár végzett fodrász, akkor szeretnék sötétbarnából szőkévé változni és kicsit vágni is kéne belőle. Na hát itt követtem el életem egyik igen nagy baklövését.
Ugyanis drága húgom péntek este kocsmázni ment a haverjaival. Innentől szombaton csak fél 12-re sikerült kirángatnom az ágyból. Mondtam neki még pénteken, hogy úgy rendezze a dolgait, hogy nekem szombaton 3-kor próbám van és ehhez fél 3-kor muszáj elindulnom. Megnyugtatott, hogy nem lesz gond.
3/4 12-re el is kezdtük a hajfestési és vágási akciót. A festés...hát szóval az nem úgy sült el, ahogy gondoltuk. A töve gyönyörű szőke lett, de a többi az olyan, mintha véletlenszerűen festékbe mártogatták volna, úgyhogy elég érdekes színű lett. Na sebaj, majd valahogy megoldjuk.
Nekiálltunk a vágásnak. Én pedig fél 3-kor félig levágott hajjal álltam fel, mert nekem tényleg muszáj mennem. Azóta nem beszélünk. Mert persze mire hazaértem a húgomnak megint sürgős bulizhatnékja volt, így "nem ért rá", hogy megigazítsa a hajam.
Ez most nagyon misspicsásnak tűnhet így leírva, de mikor az ember benne van, akkor elég bosszantó. És igenis haragszom rá, mert mostanában annyira nemtörődöm, hogy akitől nem kap pénzt azt le se tojja. Pedig kifizettem volna. De most már csak azért sem. Azt a pénzt inkább egy másik fodrásznak adom majd, aki nem hagyja, hogy félig levágott hajjal szaladgáljak a világban.

Jövő

B. tegnap bejelentette, hogy kitanulja a masszőr szakmát és ha már elég sokat tud, akkor majd nyit egy saját masszázs szalont, mivel nem akar egész életében egy irodában dolgozni.
Amit mondott, az elgondolkoztatott. Hiszen ő volt az, aki kijelentette, hogy ő mindig alkalmazott lesz, és most betöltötte a 27-et és úgy érzi, hogy kezdenie kell valamit az életével és a masszázs az, amihez még tehetsége is van. Most döntötte el, hogy mi akar lenni.
És bennem is felötlött, hogy lehet, hogy ideje lenne ezen elkezdenem gondolkodni. Vajon mi az, amire mindig szükség lesz? Hiszen pl. egy fodrászra, egy fogorvosra vagy egy jogászra mindig szükség lesz, hiszen az embereknek mindig lesz hajuk, foguk és jogi ügyeik. De vajon egy irodai adminisztrátorra meddig lesz szükség?
Lehet, hogy nekem is ki kéne tanulnom valamilyen szakmát, amihez kedvem van és szívesen is csinálnám? Vagy valami olyan vállalkozást kitalálni, ami kielégíti az előző feltételeket? Vagy fel is találhatnék valamit...de mit?

Két nagy gyerek

Tegnap este még vásárolni is voltunk és mint ahogy jó gyerekekhez illik, benéztünk a gyerekrészlegre is. Rögtön kiszúrtam egy nagyon édes színes sapkás pingvin plüsst. "Apu vedd meg nekem léééécccciii!" felkiáltással rögtön meg is mutattam F-nek, aki megsimogatta a buksim és azt mondta, hogy "Jól van kincsem.". Persze ezzel még nem ért véget, mert a pinvint rögtön ejtettem, mikor egy hatalmas plüss maci akadt a látóterembe. F. persze inkább a valamivel kisebb kityust preferálta. Végül kiegyeztünk abban, hogy visszatesszük őket és elkezdünk bevásárolni, mert hosszú a lista és már este 9 óra van. :P
Kuriózumként megcsodáltuk még a gyerekruha osztály termékeit is. Megtaláltam az F-re illő ruhát rögtön egy sárga, piros, Micimackós kezeslábas képében. Ő kissé furán nézett rám, mikor vázoltam neki az elképzelésemet. Nem értem miért...:P Aztán megegyeztünk, hogy oké, ő hordja ezt, hogyha én pedig felveszem az ezüst színű tündérruhát és abba fogok járni. Úgyhogy ismét csak a vásárlás elkezdése mellett döntöttünk. :P

Búfelejtő

Tegnap búfelejteni voltunk este. Vagy inkább vidámodni, mert a tegnapi céges álláskeresés megint nem jött össze és F. már kezdi úgy érezni, hogy ő semmire sem jó. Pedig ez nem igaz! De át tudom érezni, hogy a sokadik visszautasítás után már ilyen érzés keríti hatalmába.
Épp ezért mentünk el tegnap Joe bácsihoz, ahol nagyon finom kajákat lehet kapni, na meg nem utolsó sorban isteni gyümölcsteát gyönyörű bögrében. A hely is nagyon hangulatos, az amerikai western hangulatot idézi. Még egy igazi nyereg is ki van téve, meg harmónika és régi vasalók, petróleumlámpák és miegyebek. Az egész hely faborítású belülről. A pincérek jókedvűek, vidámak, mosolygósak. Jólesett ott elücsörögni úgy két órát, miközben kinn szakadt a hó és már nagyon sötét volt.
Jót beszélgettünk és még arra is rájöttünk, hogy pontosan nyolc hónapja és nyolc napja találkoztunk először. Ez egy igencsak kerek évforduló, úgyhogy mindenképpen ünneplést kívánt. :)

A baj csőstül jön

Mostanában valahogy mindent sikerül elrontanom. Ld. csak szombaton, amikor a ténykedésemmel kisebb családi háborút robbantottunk ki. Aztán folytattuk azzal, hogy a mama azt mondta, hogy vigyünk el nyugodtan almát, mert annyi van, hogy csak megrohad. És mi elvittünk egy rekesz almát F. anyukájának. És aztán meg a mama halálra volt sértődve, hogy miért vittük el, mert azok pont a legszebb almák voltak, amiket ő kiválogatott magának és becsomagolt újságpapírba, hogy legyen télire. Dehát ahonnan kivettük, ott csak becsomagolt almák voltak! De ha csak ezen múlik, akkor kiviszem a piacra és válogathat egy rekesz gyönyörű almát! Kifizetem neki, ha csak arról van szó!
Ma pedig tetőztek a dolgok. Az egyik kilépő dolgozónak teljesen véletlenül bedaráltam az iratmegsemmisítővel a bérjegyzékét, az októberit. De tényleg tök véletlen volt! Később próbáltam megkérni É-t, hogy nyomtassunk egy másikat, de ebből a hülye programból nem lehet utólag nyomtatni. Anya nagyon pipa volt, hogy nem tudta hol van. Mert azt persze nem mondtam meg, hogy én daráltam be. Nem mertem...:(

Vihar egy kanál vízben

Ma kisebb háborút robbantottunk ki tök véletlenül F-vel. Ebből is játszik, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.
Ugyanis F. bátyja G. mondta, hogy szeretne egy kis helyet az F. hugával T-vel közös gépükön. Mármint nem helyet, csupán a cuccait akarja megtalálni. Erre mi F-vel kitaláltuk, hogy oké, akkor csinálunk neki is a gépen egy felhasználói fiókot és akkor a 3 meghajtó közül az egyik az övé lesz. Ehhez persze T. cuccait át kellett másolni, a neki kijelölt (4x nagyobb) meghajtóra és G. cuccait meg az övére. Na ezzel tök jól el is szórakoztunk egész délelőtt. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi lesz ebből.
Ugyanis T. mikor hazajött a munkából és ezt F. elmondta neki, teljesen kiakadt. Nagyon meglepődtem. Azt gondoltam, hogy dühös lesz, mert T. olyan, de ennyire nem gondoltam, hogy az lesz...szóval F-vel rendesen összevesztek, az anyukája kiakadt, hogy T. milyen volt, még jó, hogy G. épp akkor nem volt otthon.
Szóval most csend van és kissé feszült a hangulat, pedig mi csak jót akartunk, de úgy látszik vannak dolgok, amikor nem szabad segíteni. Semmiképp sem!

TK tali

Szombaton a Kálvinon beszéltünk meg találkát Lieddel, (aki hozta SaPi-t is) és a Nimfával. Vajon honnan ismerjük meg majd a többieket?-tanakodtunk, amire Lied és SaPi egyszerűen rávágták hogy: -Hát látszik rajtuk. És végülis igazuk lett. Amíg a Nimfára vártunk, addig elvonult mellettünk a Nyugati pályaudvarról a helyszín felé tartó csapat. Közben képekkel is megörökítettük a nagy eseményt. Végül befutott a Nimfa is és elindultunk esti programunk helyszínére. Közben persze nagyon "spontán" a "Helyszínre tartunk épp" képek készültek. Mire megérkeztünk már tömve volt a földszint és az emelet, így a pincébe vonultunk le, ahol elfoglaltuk a Káma Szutra sarkot. A lányok barna sört iszogattak, Mal narancslevet, én vodkanarancsot szopogattam.
Sokat beszélgettünk Nimfával és Lieddel is. Nagyon jó fej csajokat ismertem meg bennük.
Később a pincehelyiség átalakult tánctérré, így felvonultunk a bárpulthoz. Itt jobban szemügyre vehettük a társaságot. Volt, aki estélyi ruhában, volt, aki vaskarmokkal (vagyis valami olyasmikkel) érkezett a bulira. Voltak nagy egyéniségek, akik azt hitték, hogy ők a világ közepei.
Végül, mikor már a dj is eléggé bemelegített, mi is levonultunk a pincébe táncolni. Nagyon rég táncoltam már ilyen jót. Közben énekeltük az "Azok a boldog szép napok"-at és a "Ma este végre a sarkamra állok"-ot is. Végül éjfél körül hagytuk ott a bulit és ballagtunk haza a jó meleg ágyikónkba. :)

Április 1.

A mai nap örömmel és ürömmel telt. Az üröm az volt, hogy mégsincs állás. Az öröm, pedig a mai nagyon megtréfálós hangulatunkból jött. Mintha csak április egy lenne.
Tegnap felfedeztem a gépen a PrintScreen billentyűt, ami ugyebár a képernyő lefényképezésére jó. Na ezt ma teszteltük is B.-n, az egyik kollégámon, mégpedig a következőképpen.
Reggel bekapcsoltuk B. gépét és a hátterét az ikonokkal együtt lefotóztuk. Majd az összes ikont, amit használ egy mappába tettük, majd azt elrejtettük a gépen. Mikor B. leült a géphez, akkor semmire sem tudott rákattintani. Én persze előadtam a nagyokost, hogy nem tom mi ez, meg ilyet még sosem láttam, és lehet, hogy ez valami rossz vírus és lehet, hogy újra kell telepíteni a gépet. Még az is lehet, hogy ki kell majd fizetnie. Addig meg ne nyúljon a géphez, megpróbálom megcsinálni. Na persze ekkor gyorsan visszacseréltem a hátteret és visszatettem az ikonokat és tádám! A gép működött. Persze Bö. és M. majd megszakadtak mellettem a röhögéstől. Úgyhogy megkaptam, hogy megyek én még B. utcájába. :)
A másik csínyünket a húgommal követtük el, aki most már papíros fodrász és meghirdette magát az Expresszben, hogy tapasztalatot szerezzen, ezért eljár hajat vágni. Levettük a telefonomról a számkijelzést és F. felhívta, mintha valami teljesen idegen pasi bejelentkezne hajvágásra. Meg is beszélték a kedd 10 órát. Utána átmentem a tesómhoz, hogy hallomm valaki hívta. Ő el is újságolta, hogy mi volt. Én meg elújságoltam neki, hogy képzelje F. megy fodrászhoz kedden tízre. Hát, hogy mit mutatott, azt most inkább nem írnám le, de az tuti, hogy nem csak a középsőujjkörmét akarta, hogy megnézzük. Mindenesetre az időpont fix és félek a megtorlástól. :P :)))

Helyzetjelentés

Hol is tartunk? Van két lakásjelöltünk. Pénteken mennek a szülők megnézni. Van meló is végre!!! Mobilokkal és műholdakkal foglalkozó cég. Már csak az a kérdés, hogy két vagy három műszak lesz, de ez majd egy-két napon belül kiderül. Úgyhogy most itt ülünk este a szobában és ő szerepjátékos könyvből olvas fel nekem. Imádom! :))
Tegnap kicsit átdesignoltam a gépem, így most lila egérmutatóm van és kisrókás firefoxom.
Mostanában kicsit ritkábban jutok ide a blog elé. Ez mondjuk nem csak a blogra, hanem úgy általában az egész gépezésre igaz. Benn a melóhelyen nem lehet sajnos, mert "személyes példát" kell mutatni. Na de egye-fene, néha úgyis fellógok. :P
Hétvégén csináltam rakott krumplit életemben először, és érdekes módon sikerült elsőre! Bár kicsit megvariáltam, mert nem szeretem a főtt tojást, ezért azt nem tettem bele, hanem külön főztem F-nek, mert ő meg szereti. Sütöttünk még pogácsát. Ő szaggatta egy feles pohárral, mert nem találtuk meg a pogácsaszaggatót, én meg rakosgattam a pogácsákat a tepsire.
Mostanában egészen rászoktam a főzésre és sütésre. Még élvezem is, mert akinek csinálom az megbecsüli, hogy "szenvedek" vele. Mert fel tudom magam húzni rajta, hogyha nem sikerül. Márpedig ez gyakran előfordul, de a mirelit kajákat már tök jól ki tudom sütni és már a zsemlemorzsát se égetem oda. :P
Úgyhogy jól elvagyunk. Élvezem.

Szumma szummárum

Tegnap családi ebéden voltunk a nagynénéméknél. Ott volt a két időseb unokatesóm, meg az ő 3 gyerekük, a húgom, a nagynénémék, a párom, a nagymamám. Ők a család ún. "zizzentebb" fele. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ebéd kábé olyan volt, mint a bazi nagy görög lagziban. Mindenki egyszerre és hangosan beszél, nagyon jókat nevetünk meg minden. Persze közben tetemes mennyiségű sör és egyéb szeszes ital is elfogy és persze ez mind csak javít a hangulaton. Így két hónappal Mária nap után sikerült is megünnepelnünk azt. :)
Volt húsleves, töltött káposzta, rántott hús petrezselymes krumlival, meg vagy hat féle sütemény. Olyan sokat ettünk, hogy még a fülünk is kettéállt tőle. Még útravalót is kaptunk.
Ma meg Mama főzött bablevest, olyat, amilyet senki más nem tud, én pedig sütöttem hozzá palacsintát. Mert a bableves olyan palacsinta nélkül, mint a pénztárca pénz nélkül. Azaz, semmit sem ér. :P
Meg mikor reggel felkeltünk néztük, hogy már tíz óra van. És mikor egy órával később leültem a géphez egy kicsit, akkor még mindig tíz óra volt. Elfelejtettem, hogy most kell állítani...:P Jó, hogy a mai nap egy órával hosszabb.
Több ilyen négynapos ünnep kellene. Nagyon élvezem, hogy nem kell menni dolgozni. A suliból csak ez az egy hiányzik: a szünetek.

?

Rá kéne jönnöm, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Mi akarok vajon lenni igazán? Jókor kérdezem mi?! Egy elvégzett fősuli után. Azt hittem az akarok lenni, aztán most valahogy mégsem. Jól érzem magam az irodában, de nem akarok életem végéig adminisztrátor lenni. Ugyanakkor nem tudom, hogy mi lenne az a tevékenység, amit szívesen csinálnék. Lehet, hogy rossz pályát választottam? Hogy a gazdaságis rész mégsem nekem való?
A szüleim azt akarják csináljak vállalkozást. De minek? Kérdem én. Mi az, amiben mást tudnék nyújtani az embereknek, mint a többiek. Egyáltalán milyen területen induljak el?
Ma voltunk lakást nézni és rá kellett jönnöm, hogy ha veszünk egyet, annak van egy törlesztője, egy rezsije, nekünk van egy havi kajaszükségletünk és akkor még ruhát vagy bármi mást nem vettünk. Ez most nem tudom, hogy jött ide, csak úgy eszembe jutott...nem kell vele foglalkozni. :P

Feel like...

Este van. A hugom szobájában ülök. Megy a zene. Valami szép szomorú szám. Lehet, hogy nem is szomorú, csupán lassú. Karácsonyi hangulatom van a fuvolától. Szeretem ezt az érzést. Azt, amikor esik kinn a fehér hó, hogy betakarjon mindent tisztán, fehéren, mikor a szobában a karácsonyfát díszítik, mikor mézeskalács illat van, mert épp most kerültek elő az apró sütik a sütőből. Mikor a család leül a fa köré és csend van és remélhetőleg béke.
Most ilyen hangulatom van. Ja és gyertya is ég, mert az megnyugtató. Nagyon szeretem. Olyan, mintha kinn megállt volna a világ.
Épp most jött meg a hugom és felrúgta az egész hangulatot. Most már minden a régi. Péntek van. Végre itt a hétvége. :)

Tiszta dili

Tiszta dili vagyok. Hiszen minden tökéletes körülöttem. Minden tök rendben van. Van egy párom, lakunk ahol lakunk, van munkám, vannak barátaim és én mégis dilis vagyok. Valahogy nem találom a helyem. Boldog vagyok, megvan mindenem és valahogy mégsem érzem magam jól a bőrömben. És nem tudom megfogalmazni, hogy miért nem. Csak érzem, hogy feszültség van bennem, de hogy mitől azt nem tudnám megmondani. Csak egyszerűen van. És nagyon szeretném eltüntetni, feloldani. Csak valahogy nem megy...pedig nem akarom, hogy ott legyen bennem. Nem kell! Hess! Hess!

Kincskeresés

Ma olyan gyönyörű idő volt, hogy még véletlenül sem lehetett itthon maradni, ezért kisétáltunk a közeli kiserdőbe, ami egy darabka zöld a nagyváros dzsungelében. Ha az ember bemegy, egészen azt az illúziót élheti át, mintha tényleg egy igazi erdőben járna. Mármint olyanban, ami a vadonban van. Vittük F-vel a gps-ünket is, mert tudtam, hogy ott is van egy geocache pont, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megkeressük. Persze a gps nem akarta azt, amit mi akartunk. Körülbelül fél órába telt, amíg megtalálta a műholdakat és bármiféle irányt mutatott, de a végén csak sikerült. :)
Körülöttünk csapatnyi gyerek éppen számháborúzott. Szívesen beálltam volna közéjük. Velünk szembe jöttek szép számmal más cashelők is. Pl apuka három gyerekkel, akik egy gps kíséretében szintén dobozt kerestek. Mi meg csak mosolyogtunk rajtuk, hogy "úgyis mi találjuk meg előbb!" És sikerült is!
Egy gödörben egy pad alatt meg is leltük a dobozt. Leltünk benne egy mini kártyapaklit, amit elhoztunk és cserébe otthagytunk egy tollat.
Hazafele beültünk a közelünkben lévő cukrászdába és sütiztünk. Csodás volt! :)

Régen

Ma idefele jövet pont az jutott eszembe, hogy milyen furcsa, hogy ma ha az ember el akar jutni Budapestről Pécsre, akkor ha beül az autójába, akkor három óra alatt ott tud lenni háztól házig. Ugyanakkor hogyha visszamegyünk az időben száz évet, akkor ugyanez az út vonattal kábé egy nap volt, míg kétszáz évnél már több napnál tartunk. Ha még régebbre megyünk, akkor elgondolkodhatunk, hogy ugyan csak úgy ki utazott Pestről Pécsre, mikor tökéletesen jó volt neki ott is, ahol volt.
Sőt! Voltak olyanok is, akik egész életükben egy városban/faluban éltek és maximum a szomszédos városba/faluba mentek át néha-néha munka vagy mulatságok miatt, esetleg ott volt iskola, templom, orvos...stb.
És olyan sem gyakran fordulhatott elő, hogy egy pécsi fiú csak úgy megismerkedik egy pesti lánnyal és egymásba szeretnek. Mert ugyebár mégis hol ismerkedhettek volna meg. Ez nem csak a múltra hanem a jelenre is vonatkozik. Pl net nélkül mennyi esélyem lett volna megismerkedni F-vel? Kábé 0. Max valamelyikünk elment volna valamiért a másik városába és ott megkérdezte volna tök véletlenül a másikat, hogy mégis merre van az xy dolog, a másik megmondta volna és mentünk volna tovább, mintha mi sem történt volna...

Új zenesuli

Ezt a felhívást azért teszem ki ide is, mert az én érdekem is. Ugyanis új zeneiskolát szeretnénk építeni, mivel a másik már kicsi is, meg romos is és szeretnénk építtetni egy újat, nagyobbat, de ahhoz, hogy támogatást kaphassunk, ahhoz be kell bizonyítani, hogy komolyan gondoljuk a dolgot. És mi más bizonyíthatná jobban, mint az, hogy összegyűjtjük az összeg egy bizonyos részét.
Ehhez több híres-neves művészt is sikerült megnyerni és egy jótékonysági koncertsorozattal valamint adakozásokkal próbálunk pénzt gyűjteni. Ha bárki érez magában kedvet, akkor az ne fogja vissza magát és jöjjön el ezekre a koncertekre. Majd mindig kiírom, hogy mikor és hol lesz. :)

A Dohnányi Ernő Zeneiskola és az ETÜD Zenei Alapítvány Dr. Mester László polgármester, országgyűlési képviselő védnökségével KÖZADAKOZÁSI FELHÍVÁSSAL fordul a kerület minden lakosához és vállalkozásához, hogy adományaikkal támogassák egy új zeneiskolai épület és egy közművelődési célra is alkalmas, többcélú hangversenyterem megépítését.
Adományaikat tisztelettel és köszönettel várjuk az Önkormányzat vagy az ETÜD Zenei Alapítvány erre a célra létrehozott elkülönített bankszámlájára:
Az Önkormányzat által nyitott számla adatai:
Számla megnevezése: Közoktatási Intézmény építése, felújítása
Számlaszám: 10918001-00000002-39950769
IBAN: HU47 1091 8001 0000 0002 3995 0769
Az ETÜD Zenei Alapítvány által nyitott számla adatai:
Számlatulajdonos neve: ETÜD Zenei Alapítvány
Adószáma: 19700155-1-43
KSH száma: 801056901
Számlaszám: 10918001-00000025-86530021
IBAN: HU11 1091 8001 0000 0025 8653 0021

Sánta Ferenc
igazgató

Heppi

Régen nem írtam, de csak azért, mert nem volt miről. Mármint dehogynem volt! Hiszen szerintem még sosem voltam ilyen boldog, mint az elmúlt héten, mióta minden reggel úgy ébredhetek, hogy F. ott fekszik mellettem és minden reggel úgy is alszom el, hogy ott van velem.
Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen jó érzés lehet.
A szüleim is megbarátkoztak már vele. Mármint anya egész sokat beszélget vele, apa meg nem, de ezt tőle nem várja el senki, mivel velünk se beszélget. Néha persze van egy-két apróbb koccanás, na de ahol sokan laknak ott az lenne a csoda, ha nem lenne. A tesóm is bírja. Szerinte is jó fej. :)
Most munkát és lakást keresünk. Nem egyszerű egyik sem. Mert a Munkaügyi Központban is azt hiszik, hogyha az ember munkanélküli, akkor már rögtön mindenre rá is ér. Például várni 10 napot, csakhogy tájékoztatást kapjon a lehetséges képzésről, jogokról, lehetőségekről.
A kinézett lakásunkat sajnos eladták az orrunk elől, de remélem, hogy lesz majd más. Igazából rájöttem, hogy nem biztos, hogy jól jártunk volna vele, mert elég messze lett volna mindentől. Így sem lakunk valahogy semmihez sem közel.
Voltunk moziba is a Múmia 3-on, mert hogy volt moziünnep ugyebár és tök olcsón lehetett menni. Mi ki is használtuk és mentünk is. Ma is megyünk elvileg. Meglátjuk. Úgyhogy most minden tökéletes. (Lekopogom.)

Uccsó

Azon gondolkodom, hogy ma van az utolsó este most egy jó ideig, amikor egyedül fogok aludni. Mármint nem úgy értem, hogy eddig egyedül laktam volna, mert laknak itt rajtam kívül mások is, csak éppen a szobámban laktam eddig egyedül. És holnap végre eljön a várva várt nap és F. felköltözik! Hozzám! És velem lesz egy csomó ideig és nem kell majd két heteket várnunk, hogy találkozzunk és végre jól fogok aludni nagyon, mert lesz aki átölel.
Mondjuk pici lesz a hely ezt tudom és lehet, hogy az elején egymás agyára is fogunk menni. És lehet hogy ebből még súrlódások is lesznek, de legalább, ha elköltözünk (remélem max. két hónapon belül) a saját lakásunkba, akkor már nem lesznek ilyen problémák. Legalábbis remélem. De ha lesznek is, akkor megoldjuk azokat.
A lényeg, hogy itt lesz és ennek nagyon örülök!
Furcsa lesz majd, mert megváltozik az életem egy kissé. Más lesz jóval. És az övé is. És nagyon szeretném, hogy jól érezze magát itt és még véletlenül se bánja meg, hogy eljött otthonról. Még főzni is megtanulok majd. Szakácskönyvem már van hozzá. :)
Fura lesz, hogy meg kell majd tanulni beosztani a pénzt teljesen egyedül és megnézni, hogy mi mennyi a boltba és mire mennyit lehet szánni, hogy elég legyen a fizunk a hónap végéig, de azt hiszem menni fog. Legalábbis hiszek benne és az már fél siker.

Ui.: A post írása közben megint megjelent Lui a könyökömnél, csak úgy váratlanul, ezzel kisebb szívrohamot okozva. De túléltem, úgyhogy befejeztem az írást. :P

Két nagy kedvenc :)

A békák példázata

Volt egyszer egy csoport béka akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
„Oh, de fárasztó!!! Sosem fognak feljutni!"
Vagy: „Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!
A békák kezdtek lemaradozni egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele.
A nézők kiabáltak:
„Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.
Ekkor derült ki, hogy...
A győztes béka SÜKET volt !!!
A tanulság?
Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!
Tehát:Légy MINDIG …OPTIMISTA!
És leginkább: Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani az álmaidat!
Bármi sikerülhet neked ha igazán akarod!

Esős nap

Szeretem az esőt nézni. Ilyenkor kicsit akaratlanul is szomorú leszek. Pedig ma nem kéne, hiszen jártam egy nagyon szép lakásban. Mondhatnám azt is, hogy álmaim lakásában. És nagyon tetszett! Gyönyörű volt! De ugyanakkor kicsit szomorkás is vagyok, mert anyával utána beültünk egy helyre vacsizni és ő megint előjött a "Jól meggondoltad ezt?" és "Mik az életcéljaid? Ugye nem akarsz örökké alkalmazott maradni, mert az nem élet, csak vegetálás?" és "F-nek mik a céljai? Ő vajon támogat majd? És idáig vajon mit csinált élete folyamán?" c. kérdésekkel.
És nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert ilyenkor elmondom, hogy én nem akarok olyan lenni, mint ők apával, akik napi 16 órát dolgoznak heti hét napban és sosincsenek otthon vagy szinte sose csinálnak mást. Szeretek jól dolgozni, szeretem ha meg vannak elégedve a munkámmal, de azt akarom, hogy a munkaidőmnek legyen eleje és vége is, és legyen ideje a pihenésnek is. És erre ő csak annyit felel, hogy persze hogy ők sokat dolgoznak, de nézzem meg, hogy hogy élünk.
Ez tény. Jól. Nem tehetek róla, nem tettem érte semmit, hogy nem kell megnéznem a boltban, hogy mit mennyiért vásárolok, hogy van anyunak és apunak is kocsija, hogy tudjuk segíteni a nagymamám, hogy van lovunk. És hogy ez mennyiféle luxus. Mert az. De én ezt nem kértem! Miért én vagyok ezért a felelős? Ezt miért az én orrom alá dörgöli?
És akkor ezek szerint, akik fizetésből élnek, akkor azok csak vegetálnak és boldogtalanok, mert piacra járnak vagy megnézik a boltban, hogy mit mennyiért vesznek?! Akkor ezek szerint Magyarország lakosságának nagy része boldogtalan és csak vegetál a túlélésért?! Szerintem ez nincs így!
A másik kedvenc mondásom az ő szájából a "Szép a szerelem, de egyszer úgyis vége lesz." És ha nem? Miért ne sikerülhetne? Tudom, hogy az egy idő után már nem szerelem, hanem átalakul valami mássá, de miért ne találhatnám meg azt, aki igazán szeret elsőre? Miért lenne törvényszerű, hogy az embernek legalább 2-5-9-25000 barátja/nője legyen előtte és ugyanennyiszer csalódjon és törjön össze a szíve? Azért, mert ő megkeseredett a házasságában? Mert már csak azért vannak együtt, mert már nincs értelme elválni? Én nem leszek ilyen! Én miért ne hihetnék abban, hogy vannak még csodák?

Buborék

Imádom a buborékfújót! A hétvégén kaptam is egyet. Igazit! Zöld a teteje, azon egy pingvines türelemjáték van, és a teste pedig piros. A sparban vettük F-vel, bár csak második napra sikerült, mert első nap nem vitte a gép. De második nap, ahogy kiértünk a spar elé elkezdtünk buborékokat fújni és amerre sétáltunk, mindig megálltunk, hogy fújjunk egy párat. Kicsit furán néztek ránk az emberek, de ez hol zavarhat, mikor egy igazi buborékfújóval gyártjuk a buborékokat, aminek mellesleg gyümölcsillata van! Nem viccelek, tényleg az van neki. Rá is van írva, mert el is olvastuk. 6 éves kortól ajánlott, így ezen kritériumnak megfelelve bátran használhattuk.
És nem csak az utcán fújtuk, hanem a nyolcadikról is. Próbált már valaki onnan buborékot fújni? Először felfelé viszi az áramlat (persze csak azon szerencséseket, akiket nem csap neki a falnak), aztán egyszercsak elengedi és a buborék, mint valami ejtőernyős, zuhanórepülésbe kezd, csak sajnos mivel nincs ejtőernyője, így becsapódáskor szét is pukkan.
Le lettem ovisozva, de nem érdekel :P A buborék, akkor is nagyon jó dolog és majd ha egyszer lesz alkalmam, akkor veszek olyan igazi nagyot is. Ja és a szél tudja a legtöbb bubit fújni. Valószínűleg jó fújási technikája van. :P
És mikor mentünk ki a pályaudvarra, akkor a buszos bácsinak volt igazi nagy bólogató kutyája. Olyan rendes ülős, barna, bólogatós, nem olyan ici-pici, mint az enyém, aminek már tuti kificamodott a nyaka a pesti utakon, mert már csak módjával bólogat. Szeretnék egy olyat is :)))

Itt van az ősz, itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Háziállat

Van egy új háziállatom. A neve: Lui. Fajtája: pók. Jelzem nem önkéntesen fogadtam örökbe Luit, mivel sokféle állatot szeretek, de speciel a pici fekete pókok nem tartoznak közéjük. Többször is próbáltam már az életére törni, de tuti, hogy Lui olyan, mint Obelix, aki kicsikorában beleesett a varázslöttyös üstbe, ugyanis mire bármilyen tárggyal (és ezen eszközök megválasztásában igen leleményes tudok lenni) megpróbálom leütni, addigra Luinak se híre se hamva. Többször próbáltam már alattomosan hátulról is megközelíteni, de Lui olyan, mint a Vizipók csodapókban Keresztes barátunk. Nyolc szeme van legalább és azzal minden irányba tökéletesen lát. Ugyanis akárhányszor észreveszi, hogy valaki (jelen esetben én) az életére tör, akkor nekiiramodik és két másodperc múlva már nem is látod hol van. Ekkor az ember néha naivan abban bízik, hogy de jó! sikerült végre megszabadulni tőle és két-három napig teljesen gyanútlanul járkál a szobájában (Lui addig biztosan duzzog), és akkor jön a szívroham, agyvérzés, mivel Lui egyszercsak a legváratlanabb pillanatban feltűnik a falon és az események körforgása kezdődik elölről. :)

Sorozat

Nem vagyok sorozatfüggő többnyire...Most mégis Szex és New Yorkot nézek esténként. F. szerint ez egy sorozat négy sznob csajról, akik maguknak gyártják a problémákat.
Részben igaza van, de vannak benne olyan jó dolgok is. Egy-két érdekes mondat, egy-két bölcsesség emberi kapcsolatokról, élethelyzetekről néha kicsit túldramatizálva.
Szeretem. :)

Száguldás, Porche, Szerelem, Száguldás

Figyelem! Figyelem! Hosszú idő után ismét kisfityóval sikerült magamra felhívni a figyelmet. :) Tegnap fél 10-kor munkából tartottam hazafelé, amikor is kedvem támadt fagyit enni és begurultam kis hazánk gyorséttermeinek egyikéhez, annak is az autós részéhez. A fagyira várni kellett, így addig félreálltam.
Na most ehhez tudni kell, hogy Kisfityóban nagyon sok minden található. Egy plüssmaci rózsaszín sállal, egy fehér bagoly, bólogató kutya és nemrégiben még volt egy zöld dobókocka is. Na mármost mindezek mellett tavaly a Mikulás bácsitól kaptam egy táblát, szépet, pirosat, köralakút, amin a "Porschém a garázsban áll." felirat díszeleg. Többek között ez is kinn van a hátsó szélvédőn.
Amíg vártam a fagyimra kiszálltam, mert észrevettem egy zenekaros ismerőst. Elkezdtünk beszélgetni, amikor egyszercsk megáll mellettünk egy pasi egy IGAZI Porschéval és kiszól:
-Tényleg van porchéd?
Mire én:
-Naná! Nem látod? Csak a garázsban áll... :)))

Háztűznézőben

Voltunk pénteken lakást nézni. Én azt hittem, hogy megtalálni a megfelelő lakást, ahol élni fogsz a következő X évben, az nem olyan nehéz, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A hirdetésben a fényképek alapján gyönyörű volt, rögtön beleszerettem. Nagyon csinos konyhabútorral, szép fürdőszobával, barátságos szobákkal. Még az sem zavart, hogy lakótelepi, pedig még egy pár hónapja ha valaki megkérdezett volna, hogy laknék e lakótelepen, akkor a válasz egy határozott nem lett volna.
El is mentünk megnézni F-el és Anyuval, és a lakás csalódás volt. A konyha és a fürdőszoba tényleg gyönyörű volt (leszámítva azt a tényt, hogy a fürdőszobai egyetlen pakolós szekrény olyan magasan volt, hogy még lábujjhegyről is alig értem el :P), de ezen kívül az ablakok rohadtak, a fütőtesteket szerintem még valamikor a második világháború idején csinálták és a falat is csak egyszer átkenték, ez volt minden felújítás. Úgyhogy kiderült, hogy nem ez lesz kezdődő önálló életünk első lakása, de nem csüggedünk és keresgélünk tovább. Előbb-utóbb szembejön velünk A LAKÁS. :)

Sok időm volt gondolkodni...:P

E: Vajon mikor tudatosul az emberben az, hogy megtalálta az Igazit? Honnan tudja, hogy Ő-e az vagy sem? :-O
F:Egyszerűen tudja. És kész. :)
E:Csak így egyszerűen? :-O
F:Csak így egyszerűen. Megérzi és kész. :)
E:Pedig azt hinné az ember, hogy bonyolultabb a dolog. :)
F:Én is azt hittem. :)
E: :)

Retro feeling

Már nem is tudom, hogy mit kerestem youtube-on, mindenesetre megtaláltam az Illés együttes jónéhány számát. Jó régen hallgattam már őket, pedig nagyon szeretem a dalaikat. Az Óh kisleányt, a Sárikát, a Kégli- és Kuglidalt, Az utcán c. számot. Ezeknek olyan vidám hangulatuk van és mégis szólnak valamiről. Nem csak a viszonzatlan és borzasztóan fájdalmas szerelemről vagy a "pénzről és a bulákról", mint a mai számok többsége.
Szerintem sokkal több olyan együttes és énekes kéne ma is, mint a régiek. Például Bródy, Cserháti, Koncz, Omega, Illés, Piramis. Ezeket lehetett játszani tábortűznél gitárral és lehetett őket énekelni.
Íme a kedvencem: :)

Változás

Bár ez nem kerek post szám, de úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy változtassak a blogom kinézetén. Mostanában szükségét érzem a változásoknak körülöttem. Ma éppen ezt találtam ki. A kék helyett zöld lett. Szívesen szerkesztenék saját felületet is, de sajnos nem tudom, hogy hogy kell. Ha bárki tudja, hogy honnan lehet autodidakta módon megtanulni, akkor szívesen várom az ötleteket, tippeket. :)
A mai nap képe: B. két szál cigivel az orrában, amint épp rozmárt utánoz. Asszem ilyen egy "komoly" irodai csapat! :))

Barát és/vagy munkatárs

Ma V. felmondott, mert a következő félévben a suli miatt nem fog tudni járni dolgozni. Kicsit gonosznak éreztem magam, de megkönnyebbültem. V. a barátnőm, de mióta nálunk dolgozik valahogy túl sokat vagyunk együtt és ez némi feszültséget is szül köztünk. A túl sok sem jó. De így talán megint visszaáll a "régi rend" és újra jó lesz minden.
Egyenlőre úgy néz ki, hogy nem jön helyette más, hanem azt is én fogom csinálni. Igazából nem bánom.

Heppi

Mindig meg tud nyugtatni. És asszem egy kicsit túlreagáltam a délelőtt történteket. Mindig ugratom, hogy túl sokat aggódik, de ma úgy látszik nekem sikerült. De erről persze psszt! :P Nem ér felhasználni!
Most már nyugi van és újra derűsen látom a világot. Sőt!
Új célt találtam! Mégpedig, hogy decemberben elmegyek nyelvvizsgázni és elsőre sikerülni is fog! Töltöttem le hozzá teszteket, meg hanganyagokat is, a beszédet meg majd gyakorolom B-vel.

Miért nem?

Miért nem bírt még várni ezzel a közléssel? Miért nem bírta hagyni, hogy kicsit örüljek, hogy kicsit boldog legyek? Miért kellett neki pont most mondani???
"Tegyük félre azt a pénzt, amit albérletre fizetnénk?! A fenntartási költségek a mieink?! Köttessük be a gázos mosogatóvízmelegítőt?! Ne úgy fogjam fel a havi X ezres biztosításomat, mint kiadást, hanem mint megtakarítást, ami majd öt év múlva pénzt hoz?! Kössünk lakáselőtakarékosságit, mert arra majd lehet később hitelt felvenni?!"
Mégis miből??? Számoltunk, osztottunk, szoroztunk és az eredmény siralmas...asszem elkezdhetem nézegetni, hogy milyen távmunkák vannak elérhetőek...
Na mindegy! Utálom ezt a napot! :(

:)

Most csak úgy boldog vagyok. Nagyon-nagyon boldog. Úgy néz ki, hogy végre minden egyenesbe jön, úgy ahogy lennie kell. És végre mi is jól vagyunk és sokat beszélgetünk és tervezgetünk és csak úgy vagyunk.
Igazából azon gondolkoztam, hogy miért is vágyom annyira az ölelésre. Mert őt nagyon sokat ölelgetem. Ezt néha szegény már nem is nagyon tudja mire vélni. De ugyanakkor másokkal, barátokkal, barátnőkkel nem szoktam, még puszit adni is csak egy-kettőnek. Általában csak beszélgetünk. Ott nem hiányzik az érintés, de tőle nagyon jól esik. :)

Zűrzavar II.

Rájöttem valamire! Mégpedig arra, hogy nem fogok tovább görcsölni az összeköltözésen. Előbb-utóbb úgyis megtörténik és ha görcsölök rajta, akkor csak nekem lesz rosszabb. Addig meg majd ingázunk. Jajj, csak lenne már szombat...:)

Tüzijáték

Alapvetően nem mentem volna ki a 20-ai tüzijátékra, de idén apu kitalálta, hogy miért ne nézhetnénk a tüzijátékot hajóról. Ugyanis nemrég többen összeálltak és vettek egy motoros kishajó. Még sosem mentem vele, de most összeszerveződött a család és közösen felültünk. Hát én még ilyen szép augusztusi tüzijátékot nem láttam. Mondjuk nem is nézi mindennap az ember a Petőfi híd lábától a tüzijátékot. Mindent láttunk, amit látni lehetett. Nagyon hangulatos volt.
Előtte még amíg a kikötőtől eljutottunk odáig, az jó fél óra volt és addig volt, hogy 70-el is mentünk a vizen és megfordultunk, meg szlalomoztunk is. Nagyon-nagy élmény volt.

Álommanó éjjel

Már megint álmodtam. Kettőt is.
Az elsőben volt egy kerítésünk. Egy fa kerítés. Álmomban a kerítésen folyton lángok csaptak fel, amit el kellett oltanom, nehogy megégjek. De amint eloltottam egyet a kerítés egyik pontján, már gyúlt is egy másik a másik ponton. Többen is voltunk a kerítés hatósugarában, de onnan senki sem segített. Aztán ilyen szörnycsápszerű dolgok kezdtek a kerítés alatt befurakodni, azokat is ki kellett űzni és bár kitartóan űztem és oltottam valahogy sosem akartak elfogyni vagy elaludni. Éreztem, ahogy fáradok, de csak oltottam és irtottam.
A másodikban nem tudom hogyan, de gyerekem született. Fiú. És én lelkiismeretesen vittem is magammal mindenhova. A többiek valahogy nem vették észre, csak a zenekari próbán akkor, amikor valakinek a kezébe adtam, hogy fogja meg, mert úgy nem tudok fújni. Akkor mondta az az illető, hogy nincs a gyereken sapka. És rádöbbentem, hogy tényleg nincs. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, csak arra nem emlékeztem, hogy mit. Pedig a babák, főleg a fiúk, a fejükön adják le a legtöbb hőt. Na erre nekiálltam sapkát keresgetni, de sehol sem találtam. Végül az egyik zenekaros párunktól sikerült egyet kunyiznom. De mindenki nagyon kedves lett hirtelen. Hoztak kaját és mindenképpen belém akarták diktálni, meg ilyesmik.

Álommanó

azt álmodtam, h az O-nál voltunk és már nem tom hogy, de a P. elaludt a karomban..a következő percben pedig már egy vonatállomáson voltam és ott volt egy csomó zenekaros és a P-n volt egy tenorszaxi...és kérdezték, hogy megyek e velük a versenyre..mondtam, hogy nem hoztam hangszert erre a P. a kezembe nyomta a tenorszaxit és aludt tovább...aztán felszálltunk egy vonatra, ami olyan volt, mint a HÉV csak nyitott volt az ajtaja és az volt a neve, hogy UTAZÁS RUHÁBAN és mentünk valamerre...azt nem tudom merre, mert hirtelen sötét lett...és nagyon dobált a vonat, nagyon kellett kapaszkodni, hogy ki ne essek. Aztán egyszercsak megérkeztünk valami sötét körfolyosós épületbe és ott a magasabb szinteken mind ilyen katonai egyenruhás zenekarok álltak és nagyon merevek és komolyak voltak, de a vezetőik meg gonoszan vigyorogtak...és próbáltam feltenni a nádam a szaximra, de ez nem olyan normális nád volt, mint ami nekem van, hanem sokkal vékonyabb és a végén az egyiknek egy narancssárga, a másiknak egy zöld szalag lógott...és semmiért nem maradt rajta a hangszeren...aztán a végén az egyik fuvoláslánytól kaptam egy fogót, amivel a két nádat úgy meg tudtam szerkeszteni, hogy olyan lett, mint az oboáé és akkor már nem kellett fúvóka se, bár elég bénán szólt...és ki akartam dobni a szemetet, amit egy régi ágyneműtartóba kellett beledobni, de véletlenül mindent kidobtam és aztán pecázhattam ki a sok dzsuva közül és közben a többi csapat mind röhögött...

Zűrzavar

Kicsit zavaros vagyok mostanában. Mármint nem annyira, mert meg van a szükséges napirendem, ami megadja a napok alaphangulatát. Reggeltől délutánig munka, utána lazítás. De nem is emiatt vagyok egy kicsit zavaros.
Hanem, mert folyton csak az összeköltözésen jár az agyam. Nézegetem az álláshirdetéseket, a lakáshirdetéseket, a boltban az árakat. Számolgatok, tervezgetek-szervezgetek, kérdezősködöm másoktól. De valahogy mintha egyedül lennék vele.
Megfogadtam, hogy ma nem hozom szóba a beszélgetésünknél, de aztán csak nem tudtam megállni és megint mutattam egy hirdetést neki. Pedig nem akarom, hogy úgy érezze, hogy frusztrálom őt ezzel. Igazán nem akarok ráeröltetni semmit. Egyszerűen csak türelmetlen vagyok. Ha lehetne, akkor már ma költöznék, és nehezen viselem, hogy csak telik az idő és valahogy minden marad a régiben. Nehezen viselem ezt az egészet. Azt, hogy már majdnem három hét telt el a legutóbbi találkozásunk óta...azt, hogy holnap szabadnap van és mi mégsem tudunk találkozni. Nehezen viselem a távolságot, hogy nem láthatom. Ha csak egy kicsit láthatnám, megsimogathatnám vagy csak megölelhetném egy kicsit, akkor már könnyebb lenne...

Totál K.O.

Tegnap elég nagy izgalmak zajlottak a tábor területén. Történt ugyanis, hogy a kicsik kinn fürödtek a stégen este és már éppen jöttek befele, amikor is erre tévedt J. bácsi a szomszéd eléggé betintázva és elkezdte emlegetni a felmenőiket. Erre az egyik fiú visszaszólt neki, hogy az övét. Erre bejött a táborba és a létrát épp behozó fiút elkezdte fojtogatni. V. odament hozzá és megpróbálta csitítgatni, de a bácsi elkezdte lökdösni. Ő visszalökte, erre a bácsi még erősebben lökdöste, így V. behúzott neki egyet. A bácsi elesett a lépcső sarkában és felrepedt az arca.
Rögtön összegyűlt vagy negyven familiárisan hiperpigmentált személy és elkezdtek mindenkit fenyegetni, hogy felvágják a hasunk, elvágják a torkunk...stb. Ekkor hívták ki a rendőrséget. Közben M. is előrejött, aki tekintélyt parancsoló termetével megállt a kaputól nem messze, hogyha az fhp-k be akarnának jönni.
A rendőrök "villámgyorsan" fél óra alatt ki is értek. Felvették a jegyzőkönyvet és megállapították, hogy mindkét fél részéről garázdaság történt. Végül azt mondták, hogy menjenek el látleletet felvetetni és akkor lehet feljelentést tenni.
Amint a rendőrök elmentek a bácsi beült a kocsijába és elindult a kórházba. Erre F. bá felhívta a rendőröket és bejelentette az ittas vezetést. Persze a rendőrök nem kapcsolták le J. bát.
Az fhp-k még egy ideig itt lődörögtek, de a tábortulaj szerencsére tudta a helyi cigányvajda számát és megkérte, hogy hívja vissza a fiúkat, aki ezt meg is tette. Gondolom ilyen iratlan megállapodás lehet a rendőrség és a kisebbségi vajda között. Azóta "csak" bekiabálnak próba közben a kerítésen.
Másnap visszajött a rendőr és megkérdezte J. bácsit, hogy akar e feljelentést tenni. Természetesen nem akart. Úgyhogy zajlik az élet a táborban. :)

Győztünk! Győztünk! :)

Ma nagy vetélkedő volt este, amihez az este nagyon nem volt kedvem, de aztán nagyon jó hangulat lett belőle. Először is négy csapat volt, amiket húzás alapján osztottak be. Az első feladatként csapatbemutatást kellett tartani max öt percben. Ezt mi egy "Summáját írom Eger várának" stílusú dalban tetük meg, amit csörgődobbal, kisdobbal, ujjcinnel és heves hajladozással is kísértünk.
A következő feladat egy kvíz volt, melyet nem túl jó eredménnyel (10/5 pont), de kitöltöttünk. Következőleg kértek egy-egy önként jelentkezőt minden csapatból. Ez tőlünk én lettem. Aztán még kettőt. Nekem bekötötték a szemem és a feladat abból állt, hogy felállították a többieket sorban és nekünk tapintás alapján ki kellett találni, hogy ki lehet az a csapatunkból. Hát nem volt egyszerű, mivel azt sem tudtam egy idő után, hogy hol vagyok. Még F. bát is letapiztam. :P De nyertünk!!!
Negyedik feladatként zenei kvízkérdések voltak, amiket néhol tudtunk, néhol nem, néhol meg nagyon-nagyon nem.
Ötödik feladatként be kellett mutatni egy mesefigurát, amit a többieknek fel kellett ismerni. Volt itt Hófehérke és a hét törpétől kezdve, Pikacsun keresztül a Négy gengszterig minden. Nálunk a D. által nagyon hitelesen utánzott orángután vitte a pálmát a Dzsungel könyvéből. :)
Utána a játék zárásaként rokizni kellett négy párnak, de nem is akárhogy! Az egyik fél karjára egy lufi volt kötve s azt kellett kidurrantani a többieket. Hatalmas sikert arattunk és ezzel 85 ponttal első helyet értünk el. A jutalmunk egy kiló szőlő lett. Fincsi volt. :P

Egy kis csendespihenő

Mindenki fúj. Legalábbis nagyon sokan. Innen is tudom, hogy zenetábor van. Na meg onnan is, hogy nagyon-nagyon sokat van a kezemben a hangszerem. És, hogy éppen nincs víz, mert nem tudni miért. Meg onnan is, hogy menetelve 4-es oszlopban megyünk reggelizni, ebédelni, vacsizni és egy bácsi megkérdezte, hogy "Mi vagyunk mi? Magyar Gárda?"
Na meg mindenki a Washington Postot fújja. Főleg a klarinétosok. Ők nagyon lelkesek. Mindenüt csak őket lehet hallani. Meg a Szamosmentit, mert azt is fel kéne este mondani F. bának. De úgyse fog mindenkit meghallgatni.
Többen meg fürdenek a Dunában, bár most nem akkora sikoltozással, mint tegnap. Ma reggel, mikor többen kinn levegőztünk az erkélyen nyakig beöltözve, mert hideg volt, kávésbögrével a kezünkben, egyszercsak látjuk, hogy B.bá épp akkor ugrik be a Dunába és úszik el a túlpartra és vissza. Mikor visszaért megtapsoltuk. És még csak egy kicsit sem vacogott!
És a kaja hús-hússal, úgy, ahogy minden évben. De azért jól vagyunk. Ma nincs boltozás, mert vasárnap van. Majd holnap. :P :)

Dömsöd + kaják

Már csak két nap és Dömsöd. Idén valahogy nem nagyon várom a tábort. 10 nap totális leszabályozottság, fújás, menetelés, hús-hússal, fájó száj, kánikulás szoba, kottarendezés, indulótanulás, esti programok, amikhez senkinek nincs kedve. Valahogy most nem hiányzott. Szívesen mennék nyaralni, de nem Dömsödre, hanem mondjuk a Balcsihoz vagy Pécsre vagy bárhová máshová. Ahol azt csinálok, amit akarok és nem mondják meg, hogy mit kell tennem és azzal lehetek, akivel szeretnék és nem hatvan emberrel összezárva.
Mondjuk jó lesz, hogy kicsit nem leszek otthon, bár pont most jó lenne, hogyha otthon lehetnék. Hiszen anyáék is elutaznak pont abban az időben és csak ketten lennénk a hugommal egész héten. Csapnánk nagy partikat (:P) meg ilyesmik. Na jó nem, de például videóznánk hajnalig és reggel nem 8-kor hanem 9-kor kelnék fel, meg ilyesmik. Még talán a főzésre is rávetemednék.
Mostanában például nagyon szeretnék piskótát enni csokiöntettel. Olyat, amit régen a suli menzáján lehetett kapni. Meg ennék spenótot is, úgy, ahogy anyukám csinálja, meg szívesen ennék tojásos nokedlit is ecetes salátával. Meg jó sok fagyit is. :) Huhh, már korog is a hasam...:)

Hajnali madárvadászat

Álmomban madarat vadásztam légpuskával. Mégpedig nem is akármelyiket, hanem az ablakom felett lakót. Mert a kis szemét csipog. Azzal még nem is lenne baj, hogy fülsiketítően magas hangon, mintegy öt másodperces óraműpontossággal csipog, majd megvárja a választ a túloldalról és aztán kezdi elölről. A bajom csupán az, hogy ezt a tevékenységét most már két hete, minden este kilenckor elkezdi és hajnalig abba se hagyja. Ettől fogva nyitott ablaknál nem lehet aludni, mivel madárkám hangja áthatol a fejemre húzott takarón és két párnán keresztül is. Na meg, mellékesen marha meleg van a csukott ablak következtében.
Tehát úgy döntöttem, hogy a madár ki lesz lakoltatva, mert hamarosan súlyos alvásmegvonási tünetek fognak rajtam jelentkezni, hiszti, türelmetlenség és mindenkire gyilkolászós tekinteteket vetés következtében.

Miért is autóznék inkább?

Hát azért, mert pénteken egy exhibicionista bunkó épp a metró alá beugrást találta a legszórakoztatóbb délutáni programjának. Még jó, hogy másfél órával a vonatindulás előtt elindultam. Fel a pótlóbuszra, irány a Nagyvárad tér. Oké, megérkezés sikeres. Jegyet kell vennem. Persze itt, amikor már minden állomásra helyeztek ki emberkéket, akik jegyet árusítanak, itt egy darab nem található. Csak kígyózó sorok a pénztárnál és egy automata, ami persze csak aprót fogad el. Nagy nehezen kiszenvedtem belőle egy jegyet, ami pont elég lesz a Deákig. 16-ra a Deákon is voltam, ahol a hosszabb mozgólépcsős úton fel a jegypénztárhoz, ott jegyet venni, majd le a metróhoz, hogy a 16.30-as vonatot le ne késsem. 16.10-re meg is érkeztem az állomásra, ahol a kígyózó sorok láttán majdnem sírva fakadtam. Sosem érem el a vonatom. És mindezt azért, mert egy spanyol fiatalember azt szerette volna megtudni a pénztároskisasszonytól, hogy milyen vonatokkal mehet a Balatonhoz. Isteni csoda folytán, mikor már épp kezdtem feladni a reményt kinyitottak egy másik pénztárat. Oda is beálltam és 16.28-kor sorra is kerültem. Már nem volt időm a bácsinak elmagyarázni, hogy nekem már van jegyem csak egy későbbi vonatra, így azt szeretném csak elcserélni, mert mire ezt elmondtam volna elmegy a vonatom, így vettem egy másik jegyet. Csomagok fel, futás a vonathoz. Vonatra fel, ajtó csukódik és már indulunk is. Nagy mák volt. Ja és azt hozzá kell tennem, hogy a pakkjaim között szerepelt nyilvántartva egy tál süti is, amire igyekeztem nagyon vigyázni. Végül az is épségben megérkezett Pécsre.
Visszafelé sem volt sokkal jobb a helyzet vasárnap, mivel szombaton baleset volt azon a vonalon. 18.55-kori indulással, Dombovártól Sárbogárdig buszozással, majd megint zakatolással 23-ra meg is érkeztem Kelenföldre, ahol is az utolsó nekem jó busz 22.55-kor ment el. Telefonáltam anyumnak, aki hála az égnek kijött elém, de álltam ott vagy egy órát a sötétben, a nem éppen barátságos környéken. Hát mit ne mondjak féltem. Nem kicsit.
De most már végre itthon vagyok, lefürödtem és megyek aludni, mert holnap meló. Szóval ezért járnék inkább autóval. De mivel nincs olyan, így nem fogok.
Ettől függetlenül a hétvége fantasztkusan romantikus volt. Bazározós, boltba menős, kutyát sétáltatós, fimnézős, beszélgetős, szerelmes. :)

Már megint hétfő

Már megint hétfő van. Tegnap nagyon fájt a fejem estére, így már fél 8-kor bekómáltam és kisebb-nagyobb megszakításokkal aludtam ma reggelig. Persze közben azért írtam félálomban több sms-t is, meg a tesómnak adtam instrukciókat arra nézvést, hogy hova menjen hajnali fél egykor, hogy a szobámban kutakszik és felébreszt. Ma megy egy hétre Balcsira, Siófokra és baromi irigy vagyok rá, hogy megteheti.
Ma a reggelt már megint az SZTK-ban töltöttem. Szinte már otthonosan járok oda. Mivel még nem jártam minden osztályon, így ma a Tüdőgondozó és a Fül-orr, gégészet került sorra. El sem tudtam eddig képzelni, hogy azzal a kis kerek tükörrel, amit eddig csak a fogorvos bácsinál láttam mi mindent lehet kezdeni. Például borszesz égővel megégetni, beledugni a torkomba és azt mondani, hogy közben vegyek nagy levegőt.
A diagnózis: garatgyulladás. A megoldás: újabb három fajta gyógyszer, plusz marad az is, amit most szedek. Már tiszta olyan leszek, mint az öregek. Lassan már gyógyszertartót is veszek majd.
Na dokitól el, irány a meló. Ott kapásból lekaptak a tíz körmömről, hogy ugyan szoktam e gondolkodni. Mire én magabiztosan kijelentettem, hogy igen, ritkán előfordul némi agytevékenység a koponyámban. Az utána következő tíz percben ezt igyekezett megcáfolni drága főnököm és adott jó kis pepecselős feladatot, mert tudja, hogy azokat "imádom".
Mondjuk rájöttem, hogy felesleges utálnom. Végülis mindegy, hogy mit csinálok, csak pénzt kapjak érte. Mert az most nagyon kéne, ugyanis kisebb anyagi válságba kerültem. De valahogy majdcsak kilábalok belőle...
De szerencsére van egy dolog, ami nem változik. A rádió (mindegy, hogy melyik adó megy), naponta legalább két Ákos számmal "örvendeztet" meg minket. :P

Egy filmről

Hát ma nem nagyon van meló, így eszembe jutott, amiről múltkor az Exitben olvastam és elmeséltem V-nek és B-nek. Na rá is álltunk a témára és megkerestük a neten, mert ez a filmtörténet mély nyomokat hagyott bennem (is). :P
Tehát a történet egy lányról szól, akinek fogak nőttek a vagináján és ezzel mindenfele terrorkodik. Tipikus Művész mozis film. Asszem nem fogom megnézni...De azért néha elgondolkodom rajta, hogy ki az az elmebeteg, akinek ilyenek jutnak eszébe. Hiszen azért valljuk be, hogy nem mindennapi ötletről van szó.
Ilyen film volt még a Makóni gyermek is. Az, aminél megfogadtam, hogy soha, de soha többet nem fogom megnézni. Egyszerűen, ahogy néztem, úgy idegesített a film. A történet és az előadás sem tetszett. Annak ellenére, hogy Tarantino rendezte, vagy pont azért.

Csak a szokásos...

Voltam reggel dokinál és kaptam beutalót gégészetre meg tüdőgondozóba, mert lehet, hogy asztmám van. Csodás!
Kicsit borongós az idő, de attól függetlenül nagyon jó kedvem van. Nem sok a munka se szerencsére, és B. is visszajött a szabadságról, így ismét vidám csacsogás tölti be az irodát. É. szabadságon van, így talán ma megússzuk az Ákos számokat a rádióból. Ma a benzinkutasfiú aranyos volt és emlékezett rá, hogy én vagyok a zöld kispolákos csaj, pedig a kocsimat nem is látta. :P
V. mostanában mindig FS-sel álmodik, de ma már csak picit volt az álmaiban. Ez azért stresszeli, mert nem FS a pasija. De már a gyógyulás útjára lépett.
Ma kiderült, hogy Dömsödön három darabot biztosan megtanulunk: a JAGet, az Indiana Jones-t és a Hegedűs a háztetőnt, úgyhogy most nagyon izgatott vagyok, mert ezt a hármat már évek óta szerettük volna megtanulni, de F.bá eddig még sose tett érte semmit, hogy megszerezze. De most talán. És most már tuti, hogy kell vennem nádat! Mert rájöttem, hogy már egy hónapja nem gyakoroltam és ott a napi 5-6 óra fújással szét fog menni a szám.
Megyek ma moziba is az unokanővéremmel meg a kisfiával.
Most hirtelen nem jut több minden eszembe, na de még csak most kezdtem a napot. :P

Keverem-kavarom

Ma nagy dologra szántam el magam tömérdek mennyiségű szabadidőm lévén. Mégpedig arra, hogy ma én fogok ebédet készíteni. Na most ez hétköznapi értelemben nem lenne egy akkora kunszt, de ha azt nézzük, hogy a télen majdnem felgyújtottam a konyhánkat (aminek szürke nonfiguratív füstnyomait még ma is viseli a citromasárga fal), amikor húst akartam kisütni, akkor nyugodtan nevezhetjük ezt részemről extrém sportnak is.
Szóval az első kérdés, amit el kellett dönteni, hogy mi is legyen a mai menü. Mivel nem sok alapanyag volt itthon, így a tojásos nokedlira esett a választás. Azt már egyszer csináltam, de egyedül még sosem. Na jó, azt hozzá kell tennem, hogy most sem voltam egyedül, mert anya felügyelte azért a ténykedésemet, ha másért nem, hát azért, hogy hívhassa a tűzoltókat a megfelelő időben.
Nahát akkor nézzük csak mi is kell hozzá. Tojás, liszt, víz, só, szalonna, metélőhagyma (asszem úgy hívják). Eddig minden van. Akkor üssük fel a tojást egyesével. (Azért egyesével, hogy nehogy úgy járjak, mint a múltkor mikor találtam az egyik tojásban egy halott kiscsibét. RIP!) Na szóval tojást tálba tenni, lisztet mellé sok részletben, plusz a vizet meg a sót és az egészet csomómentesre keverni. Ennyit a nokedli tésztáról. Kicsit hagyom állni, közben megnézek egy részt valamelyik éppen menő vasárnapi sorozatból :P, felteszek vizet forrni (abból sem hagyom ki a sót, ami szokásom). Mikor forr a víz, fölé a nokedli szaggatót és kezdődik a harc az idővel és a tésztával. Mert nem elég, hogy gyorsan kell szaggatni, de még arra is figyelni kell, hogy közben a tészta oldalt ne bungeejumpingoljék a forróvízbe. Na, ha nagy erőfeszítések árán kiszaggattuk a nokedlit, akkor jöhet a lényeg, azaz a tojás. Ismét csak egyesével föltörjük, fölverjük a tojást (aminek elkészítési módja kísértetiesen hasonlít a tojásrántottáéhoz, így egyszerre két ételt is megtanulhatunk :P). Ebből sem felejtjük ki a sót. Előkapunk egy serpenyőt, dobunk az aljára apróra kockázott szalonnát és megvárjuk, míg a szaunától izzadni kezd. Erre ráöntjük a felvert tojás felét és hagyjuk rántottásodni, plusz megszorjuk egy kis hagymával. Közben leszűrjük a már megfőtt nokedlit és beleplaccsantjuk az edénybe. Összekevergetjük kicsit és nyakonöntjük a tojás maradékával. Már nincs is más dolgunk mint kétszer-háromszor megkeverni és kész is.
Mint kiderült nem is akkora ördöngősség, mert még én is meg tudtam csinálni. :)
Ja és egy jó tanács: ha nem akarok kiszúrni magammal (márpedig nem akarok), akkor a nokedliszaggató felszerelést rögtön elmosom, miután kiszaggattam a nokedlit, mert akkor még nem betonozódik rá az edényre és nem kell hozzá légkalapács, hogy leszedjük. :P

Maf után szabadon: 23. oldalas játék

Már olvastam régebben is ezt a játékot Mafnál és már akkor is tetszett, de őszintén lusta voltam leírni, meg el is felejtettem. De most ismét előkerült, így írok róla. Szerencsém van, mivel bár azt hittem, hogy már vége a hétnek, kiderült, hogy még sincs, így benn ülök az irodában és egyetlen egy szem könyv van csak nálam. Így kinevezem ezt a legközelebbi könyvnek. :)

Tehát a játék szabályai:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!

A mondatom:

"Először vette észre egyenként a fákat, felfedezte, mennyire különböznek egymástól, más árnyalatú zöld minden levél, másként kérges minden egyes törzs, s miközben bizonyos virágok szirmot terítenek, más növények már a terméseiket érlelik."

//Vavyan Fable: Fattyúdal//

Mondjuk én még ideteszem mellé a következő négy mondatot is:
"Nem egyformák a vizek, de a föld sem azonos. Más ízű és illatú a levegő; itt ízes a tej és a paradicsom. Élnek a színek. A városban minden fakó, ha nem szürke."
Szerintem ez így teljes. :)

Hét vége

Végre vége a hétnek! El sem hiszem! Nagyon elfáradtam. Amilyen kis ügyesek voltunk tegnap, ma annyira lazsáltunk. Csak úgy csináltunk, mint aki dolgozik. Annyira nem volt kedvünk. Mármint csináltunk dolgokat, csak sajnos nem annyit, amennyit elterveztünk. De jövőhét elején majd dupla erőbedobással dolgozom, és ha kell, akkor tovább bennmaradok, mert csütörtök-pénteken nem akarok menni.

Tegnap voltam kiskutyákat nézni és annyira édesek voltak! Nyolc édes kis csöppség: Godzilla, Punky, Joey, a fiúk és Királylány, Hópihe, Denise, Virág, Irattáros a kislányok. Mindegyik egy önálló kis egyéniség. Mindent rágnak, mindent visznek és még korántsem szobatiszták, de gyönyörűek. Még nagyrészt alszanak napközben, de vannak kis virgoncok is köztük. Például Denise, aki legelsőként született, de ő a legkisebb. Ő ha már nem álmos felkel, iszik egy kicsit, aztán szó szerint végiggyalogol a többieken, hogy ők is ébredjenek fel, mert ő játszani szeretne. Igazi kis vezéregyéniség.
Ma lazításképpen megnéztem A szív hangjai c. filmet. Ez az egyik kedvenc filmem többek között. Mindenkinek ajánlom. Talán a zene miatt is. Pedig egy hegedű tanárról szól, ami nem éppen a kedvenc hangszerem. Meryl Streep zseniálisan formálja meg Roberta alakját. Külön szeretem benne, hogy igaz történet alapján készült. Az ő életéről, megpróbáltatásairól szól.
Ma kiváltottam a harmadik fajta gyógyszert is a köhögésemre, mert még mindig nem múlt el. Remélem ez most már használni fog. Meg voltam ma vérvételen is reggel, de az más miatt kellett. Örültem, hogy a nő ügyes volt és elsőre talált jó vénát, mert régebben ahová jártam, ott a nő csak kábé ötödszörre talált egyet. Már tiszta tűpárnának éreztem magam.
De azért összességében jól telt ez a hét egy-két apróságot leszámítva.

Csak azért sem!

Csak azért sem hagyom elrontani a kedvem! Mert egyszerűen nem és nem leszek szomorú miatta. Mert némely dolgokon felhúzom magam és elvesztem a türelmem, és kiakadok. De akkor sem leszek búvalb******. És akkor is elmegyek ma kiskutyákat nézni és nem fogok rá várni, hogy megint vitatkozhassunk. Mert úgyis csak az lenne belőle.
Ma akkor is jó lesz a napom és ezt senki sem ronthatja el. Mert ügyik voltunk és mert megcsináltunk ma benn olyan dolgokat is tök jól, amit még sosem, úgyhogy nagyon büszke vagyunk magunkra. És nem vagyok skizó, hanem V-ről és magamról beszélek. És holnap is kell mennünk, meg majdnem egész jövőhéten, mert B., mint kiderült, nem egy, hanem két hét szabira ment.
És ma hazafele nagyon egészségtelenül mekis kaját fogok enni, mert éhes vagyok és mert azt szeretnék enni, mégha hízok is tőle egy csomót. Mert ma ez egy ilyen nap...Még É.-t sem rugom fel, mert beleturkált a gépembe benn, pedig semmi köze a dolgaimhoz. Nem baj! Tanultam belőle és levédtem jelszóval. Vajon lehet olyat is, hogy csak mappát jelszóval levédeni? Ha valaki tudja hogy kell, az írja meg nekem lécci! :)

Esős nap :)

Ez egy olyan esős nap, amikor jó, hogy esik az eső. Bár mások nem élvezték annyira, meg tudom, hogy egy csomó kárt okozott, de nekem akkor is tetszett. Élmény volt nézni, ahogy már-már vízszintesen esik az eső, fúj a szél és olyan az egész, mint amikor a sivatagban a homokkal játszik a vihar.
Ma rám írt az egyik volt osztálytársam msn-en és amit mondott, attól leesett az állam. Apuka lesz! Méghozzá nem is soká, hanem november végén. Padlót fogtam hirtelen, de nagyon örültem meg gratuláltam. Ha belegondolnék, hogy nekem gyerekem lenne, hát asszem elszaladnék ijedtemben. Szeretem a gyerekeket, nem arról van szó, csak egy bizonyos idő után nem annyira bírom őket idegekkel. Még nem lennék érett egy gyerekre.
Egyébként ma nem volt semmi extra a melóban. Ment minden szépen a maga rendjén. Csend volt.
Voltam dokinál is, mert még mindig köhögök. Kaptam rá új fajta gyógyszert. Már a harmadikat...Remélem ez most már használni fog. Azt mondta, hogyha ezután sem lesz jobb, akkor mehetek fej és tüdőröntgenre, úgyhogy muszáj használnia.
Holnap megyek kiskutyanézőbe. Egy barátnőmnek születtek francia bulldog kiskutyái. Iszonyat édesek. Nézzétek meg! Ezen a címen elvileg láthatók. Be van hozzájuk téve egy webcamera.:)

Hétvége

Gyönyörű volt. Hiába volt koleszszobás, hiába köhögtem, hiába nem aludtunk szombat éjjel szinte semmit a mellettünk lévő buliban lévő részegek kiszűrődő kiabálásától, hiába égett pecsenyepirosra a vállam, a képem és a hátam! Ezek mind nem számítanak, mert Vele voltam egész hétvégén és iszonyatosan jó volt!
Beültünk szombat este egy kedves kis étterembe és jól "leittuk" magunkat limonádéval, miközben beszélgettünk. A koliig sok-sok lépcső volt, amit kifulladva tettünk meg és még azt is mondtam, hogy miket gondolhat a recepciós hölgy, mikor bejelentkeztünk. Biztos azt hitte, hogy F-nek otthon van a hat gyerek meg az asszony és velem azért jön koliba. :P
Felsétáltunk este a hegyre és láttunk tüzijátékot is!
Úgy látszik nálunk már úgy marad, hogy hiába van két ágy, mi akkor is összekucorodunk egyen, akármennyire pici is az. :)
A reggel (tőlünk szokatlanul korai időpontban) már az Orfűre vivő buszon talált minket, mert irány a strand! Szerpentines úton mentünk fel és le, néhol elég hajmeresztő sebességgel, de végül csak megérkeztünk. Leheveredtünk az árnyékban és persze mindent vittem, csak naptejet nem, így mind a ketten jól leégtünk. Most attól nagyon melegem is van. Ettünk ebédre lángost, meg üdcsit, meg mikor visszamentünk Pécsre, akkor fagyit is. Szóval csupa jó dolgot.
Az utolsó pillanatig állunk a vonatajtóban, egészen addig, amíg be nem csukódott és a vonat el nem indult. És tudom, hogy a jövőhéten találkozunk (ha nem szól közbe a MÁV sztrájk), de ilyenkor mindig egy picit elszorul a torkom és sírni tudnék. De nem teszem, mert már alig várom a pénteket. Már csak öt nap! :)

Kommunikálj!

Ma meló volt napközben ezerrel. És elkövettem egy iszonyatosan nagy baklövést. Nem is baklövést, hanem ordító nagy szemétséget. Nem tudom mi volt ez, pedig nem szoktam ilyet csinálni.
Ma V. gépén dolgoztam és véletlenül megtaláltam a naplózott msn beszélgetéseket. Csak úgy találomra belekattintottam egy-kettőbe, mert nagyon kiváncsi voltam. Pedig ilyet nem szabadott volna csinálnom! Semmi közöm hozzá, hiszen ez olyan, mintha kihallgatnám valaki magánbeszélgetését. De megtettem és nem tetszett, amit olvastam. Tök lehangolt és teljesen kétségbeestem, mert nem tudtam, hogy V. így gondolkodik rólam, meg az egész melóhelyről. Rosszul esett. Nagyon.
Aztán elmondtam B-nek egyik cigiszünetben, hogy mit tettem és, hogy nagyon nem vagyok rá büszke. És tanácsot kértem tőle, hogy szerinte mit csináljak. Hogy dolgozzunk együtt V-vel úgy, hogy közben ne menjen rá a barátságunk?! B. szerencsére tudott nekem segíteni, hiszen otthon ő is ugyanolyan helyzetben volt a szülei vendéglőjében, mint én a mi cégünknél.
Mert sosem könnyű a főnök (esetemben főnökök) gyerekének lenni. Ez részemről állandó bizonyítási kényszerben nyilvánul meg. Amióta az eszemet tudom itt akartam dolgozni. Kicsi korom óta. És most, hogy itt dolgozom, hirtelen olyan bonyolulttá váltak a dolgok.
Mert oké, hogy vannak bizonyos előnyei, például nem kell egy héttel előtte bejelentenem, ha nem megyek egy napot, vagy elmehetek napközben, hogyha valami dolgom van...csak éppen V. azt nem látja ebben, hogy amíg én is, ugyanúgy, mint ő, heti 20 órára vagyok felvéve, addig én benn vagyok hétfőtől péntekig az esetek nagy részében minden nap 8 órát vagy többet és bemegyek hétvégén és ünnepekkor is, hogyha arra van szükség.
És igazából az a baj, hogy V-vel nem tudok beszélni a munkahelyi gondjairól, mert ő nem akar a főnökére rosszat mondani előttem, mert hogy ő az anyukám, pedig én tudom a legjobban, hogy ő is ember, ő is hibázik és vannak olyan szokásai, amik nehezebben tolerálhatók. De hiszen mindenkinek vannak! Őt így kell elfogadni, megszokni. Majd ha régebb óta dolgozik itt, akkor majd meglátja.
És tudom, hogy én is tudok bunkó lenni, de van, hogy akaratlanul bántok meg embereket. Az az igazság, hogy annyira összefolynak a napok, hogy nehezen tudom követni, hogy melyik nap mit csináltam. És tudom, hogy van, amikor akaratlanul is keresztbe teszek másoknak, de tényleg nem szándékosan csinálom. Csak van, ami nekem természetes és másnak nem az és ebből néha akadnak nézeteltérések.
Szóval...ööö..kicsit elkalandoztam. :P
A lényeg annyi, hogy B. azt tanácsolta, hogy ezt mindenképpen beszéljük meg négyszemközt V-vel, úgyhogy délután a tettek mezejére léptem és elmentünk V-vel vásárolni, aztán beültünk egy kávézóba. Megbeszéltük és most ettől nagyon jól érzem magam. Attól, hogy egyikünkben sem maradt tüske és, hogy meg tudtuk oldani.
És ha már ott voltunk, akkor vettem egy tök jó kis fölsőt, meg egy nagyon csini cipőt. Holnap abba is megyek Pécsre. :)

Csak megoldódik

Dráma, dráma, dráma. Ez volt tegnap. Legalábbis egy pár óráig. Aztán végül megoldódni látszanak a problémák.
Ugyanis megyek vidékre hétvégén, de ahol aludtam volna éjjel, oda kiderült, hogy nem mehetek. Hogy miért, annak okait most nem firtatom inkább. A lényeg annyi, hogy végül mégiscsak sikerült megoldani a dolgot, ugyanis eszembe jutottak a diákszállók. Hiszen hány és hány helyen adnak ki nyáron kiürült koliszobákat?! Ez lesz az! Körül is néztem a neten és találtam is hármat, ami közül lehetett választani. Kiválasztottam a legszimpatikusabbat, ma felhívtam és le is foglaltam. Kiderült, hogy olyan szobájuk is van, amihez van wc és zuhanyzó, így nem kell a közöset használni a folyosón.
Úgyhogy végül odamegyünk F.-vel és már nagyon várom. Ott végre csak mi leszünk. :)
Ma voltam dokinál is gyógyszert iratni. Hát, amilyen csalódás volt 3 hónapja az első, olyan kellemes meglepetés volt ez a másik. Teljesen feldobta a hangulatomat, még a néhol kicsit kellemetlen vizsgálatok ellenére is. Végig beszélgettünk, viccelődtünk, kitünően oldotta a kezdeti feszültségemet. Nagyon rendes volt, mindent megmutogatott, elmagyarázott, közben kommentált. Teljesen pozitív élmény volt. :)

Új frizkó, csak úgy csajosan :P

Lett szép új hajam. Mármint nem hajam, hanem frizurám. Mert a hugicám megcsinálta nekem tegnap este nagyon szépre. Rendületlenül festett, mosott, festett, vágott, festett, mosott, szárított. És az eredmény egy vörös és barna fergetegesen jó frizkó lett. Röpke 3 óra alatt, de elkészült egy egészen egyedi frizura, amit nem tudom, hogy hogy fogok beszárítani, hogyha a K. nem lesz mellettem, de majd megoldom. Max csak összeborzolom majd az egészet. :P
Szóval szép lett. Egészen feldobta a kedvem.

Esős délután

Lassan eláll az eső. Minden komor és szürke. Mint a hangulatom. Bár ez így nem teljesen igaz. Szeretem a nyári záport, zivatart, mert felüdíti a levegőt és felfrissülök tőle.
És nem megyünk Balcsira a hétvégén F.-vel pedig már úgy elterveztem. De valahogy nem lepett meg. Már semmi sem lep meg. Igyekszem nem beleélni magam addig, amíg meg nem történik, mert addig még bármi közbejöhet és úgy sokkal jobban fáj. Valahogy éreztem, hogy nem fog összejönni. Túl szép lett volna, 3 nap teljesen csak kettesben, mégha csak egy rozzant faházban is. De az a rozzant faház már annyi szerelmes párnak volt a titkos búvóhelye. Nálunk a családban szinte mindenki ott volt nászúton is, több pénzük nem lévén. Meg meg van a helynek a saját hangulata is.
Most itthon ülök és nem érzek semmit. Mármint nem vagyok csalódott, lehangolt, levert vagy ilyesmi. Egyszerűen semmilyen sem vagyok. Üresnek érzem magam.

"Jajj úgy élvezem én a strandot..."

"Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó! Annyi vicceset látok-hallok és még Bambi is kapható!"

Tegnap én is élveztem nagyon. Mert a szüleimnek le kellett menniük Kecskemétre, én meg unatkoztam, úgyhogy miért ne mennék velük?! Le is autóztunk és ha már ott voltunk, elmentünk Ballószögre strandolni egy "thermálvizes, de azért hidegvizesúszómedenceisvan"-os strandra. Gyönyörű szépen megcsinált, fantasztikusan kultúrált és nem tömött (!) strand. Volt vízesés, amivel hátat lehetett dögönyöztetni, volt körfolyosós medence, amiben ha bekapcsolták az örvényt, akkor az olyan erős volt, hogy levert a lábadról és csak vitt körbe-körbe, és volt a medencének egy sötétkékkel jelzett része, ahol 3 méter mély is volt a víz. Na meg ha átmentél a vízesés alatt, akkor egy kis barlangszerű részen találtad magad, ahol ha este felkapcsolják a villanyt, akkor nagyon romantikus tud lenni. Na meg volt szauna és gőz is, de azokba nem mentem be, mert nagyon melegek és nem kapok benn levegőt, pedig lehet, hogy a köhögésemre jó lett volna. Na sebaj!
Ebédre ettünk hot-dogot és ittam hozzá teát.
Meg voltak kovácsoltvas (na végre! ez a szó tegnap, mikor F-nek meséltem sehogy se jutott eszembe :P) napozóágyak, meg székek, meg hintaágyak napernyővel. És akartam napoztatni a lábam, de az egy hangyányit sem barnult. Persze a vállam, amit gondosan óvtam, megint leégett és a hátul keresztpántos úszódresszem nyoma tök jól látszik. :P
De iszonyatosan élveztem! Vittem könyvet és végre volt időm olvasni! És volt halk háttérzene, ami megadta az alaphangulatot, de nem volt zavaró. Meg építettek a törpicuroknak játszóteret, hogy ők se unatkozzanak. És voltak pálmafák, meg sok-sok zöld növény. Meg egy termál tó, amiben ugyan nem lehetett fürödni, de nagyon aranyos madárkákat láttunk.
Mikor kijöttünk már majdnem zártak és egyszercsak felcsendült A FANFÁR. Ami a zenekaros táborban minden este a takarodót jelző szám és mindig valamelyik trombitás vagy szárnykürtös fújja. Nagyon LOL volt. :)

Alvásmegvonás

Azt olvastam, hogy az alvásmegvonást régen kínzási módszerként is használták, hogy a kellően kimerült alanyból kiszedjenek információkat. Engem most nem kínoznak, mégsem birok aludni mostmár lassan egy hete és ez már kezd kiborítani. A köhögés az oka mindennek, ő az én kínzóm.
Hogy miért nem mentem orvoshoz? Mert hülye vagyok! Azt hittem egyedül is el tudom mulasztani. Szedtem először ezt, aztán meg azt, de semmi nem használt. Most meg már ott tartok, hogy már idegileg kivagyok tőle. Csodálkozom, hogy a környezetem még bírja hallgatni a köhögésem. Mert én már rosszul vagyok a saját hangomtól.
És valahogy ez már megint egy panaszkodós blogbejegyzés lett. Mostanában valahogy csak ilyenek sikerülnek. Jajj nekem....:S Pedig nem akarok ilyeneket írni....

Felnőtt (?)

Ma APEH-ban is voltam, mert ugyebár dolgozó nő lettem a suli után és ilyenkor érdemes kiváltani a START kártyát. Az alkalmazóm ezzel egy csomó kedvezményt kap pl nem kell munkavállalói járulékot és 29 helyett csak 14% TB-t kell fizetnie utánam X ideig. Úgyhogy ma elmentem és nagyon felnőtthöz méltóan megigényeltem a kártyát a szigorú tekintetű ügyintéző nénitől.
Na meg voltam doktor néninél is, aki írt fel nekem új gyógyszert, amitől remélhetőleg megszűnnek a hangulatingadozásaim, bár ezen ő csodálkozott a legjobban, hiszen állítólag az előző gyógyszeremnél ez a legritkább mellékhatás. Hát én egy ritka eset vagyok. :)
Meg mentem volna a köhögésemmel is doki bácsihoz, hogy nagy felnőtt módjára átjelentkezzek mostmár a gyerekorvostól a nagy felnőtt dokibácsihoz. Persze ilyen jó időben a felnőtt dokibácsik is szabadságolják magukat, pedig direkt megnéztem, hogy páratlan avagy páros hét péntek van e, mert akkor másként rendel. Mindenesetre ő nem volt sehol. Mármint biztos volt valahol, csak nem a rendelőben. A helyettese meg nem rendel péntekenként, úgyhogy majd hétfőn megpróbálom újra. Addig meg remélem, hogy nem fulladok meg. Vajon az baj, hogyha az ember már úgy köhög, hogy öklendezik közben? :S

Beismerés

Ma be kellett ismernem valamit. Mégpedig azt, hogyha egyszer elvesztem a türelmem, akkor a legegyszerűbb feladatokat is képtelen vagyok megcsinálni. Olyankor muszáj szünetet tartanom, hogy kicsit lenyugodjak.
Hogy erre miből jöttem rá? Hát abból, amit tegnap csináltam. Kaptam egy bonyolultnak éppen nem mondható, de elég pepecselős feladatot. Ha normálisan nekiülök, akkor kábé fél órás munka. Na hát én neki is ültem, aztán meg besokaltam, felálltam és hazamentem "Én ezt nem tudom megcsinálni!" felkiáltással. Ma bementem, leültem és kábé negyed óra alatt végeztem vele. És rájöttem, hogy tök egyszerű volt, csak éppen akkor nem ment.

No comment

Utálom a hülyeséget! Az emberi hülyeséggel ki lehet kergetni a világból. És valószínűleg nagyképűen hangzik, de néha úgy érzem, hogy akikkel dolgozom, azok nem egészen épek. Hogy lehet ennyire dilettánsnak lenni? És nemtörődömnek???
És persze imádok olyan munkát csinálni, amit már megcsináltam egyszer, csak az akinek csináltam az nem tudja, hogy hova tette, de sebaj! Majd én megcsinálom! Megint!
Na itt sokaltam be és jöttem haza. Nem tudom, hogy fog nekem menni ez a dolgozósdi. Mostmár, hogy kötelező, úgy nem olyan jó móka....

Mozgalmas nap

A mai nap lassan indult. Tegnap biciklivel mentünk dolgozni és azzal is jöttünk haza. Nagyon elfáradtam, de ahhoz képest ma nem is volt izomlázam, pedig arra számítottam, hogy majd alig fogok tudni kimászni az ágyból. Csak ez a hülye köhögésem múlna már el! Ma taktikát váltottam és NeoCitránt kezdtem szedni, hátha az elmulasztja.
Az APEH-nél kezdtem, hogy megcsináltassam a START kártyám. Kiderült, hogy július 18-ig zárva van a kerületi iroda, úgyhogy holnap megint ott kezdek, csak másik kerületben.
A délelőtt lassan telt. Valahogy olyan tohonyának éreztem magam. Nem volt jó érzés. Olyan, amikor úgy érzed, hogy a tested akkora, hogy mindenben akadályoz. Hogy nem tudsz mozogni, hogy egyszerűbb lenne ha gurulnál. Ez rá is nyomta az egész délelőttre a bélyegét. Ráadásul egy nagyon pepecselős munkám volt és már az állandó rádió zaj ellen is fellázadtunk és kikapcsoltuk.
Aztán dél körül elkezdtem felpörögni. Ugyanis már annyira untam azt a feladatot, amit éppen csináltam, hogy papírrepülőhajtogató versenyt hirdettem az irodában, vagy javasoltam, hogy játszunk "ki, mikor, kivel, hol, mit csinált és mi lett a következménye" játékot. Vagy ország-várost. Vagy bármit! Megterveztem, hogy milyen jó lenne egy punnyadó pamlag az iroda közepére, aztán változtattam a terven és megterveztem, hogy hogy lehetne medencét beépíteni oda. :P
Délután ismét számláztam. Még maradt holnapra is egy csomó, de azt nagyon élvezem. Csak azért nem vagyok oda, hogy ülök egy helyben és szakad rólam a víz. Azt utálom!
Munka után elmentem a mamának venni egy másik mobilt, mert elhagyta a sajátját. Na meg persze visszaszerezni a régi számát, ami az én nevemen van.
ÉS!!! Vettem usb-s vezeték nélküli netbefogó izé bigyót, ami tök jól működik! Most már nekem is van vezeték nélküli netem, így ha akarok, akkor akár még a kertbe is kiülhetek netezni. Már ha addig is fogja, de azért majd kipróbálom. Úgyhogy most nagyon boldog vagyok!
Ja és este gyönyörödő estét tartottam, mivel úgy döntöttem, hogy most már ideje kicsit szintre hozni magam. Úgyhogy összegezve: Jó kis nap volt ez a mai! :)

Robot

Néha megijedek magamtól. Mert ma nem akartam gondolkodni egyes dolgokon, amiken kellett volna, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá, mert megoldást úgysem tudok rá, csak lelombozom magam vele. És ilyenkor mit csináljak? Hát naná! Belemerülök a munkába. Ma olyan voltam, mint egy gép.

Az egész úgy kezdődött, hogy átlagosan a fiúktól hetente olyan 15-20 menetlevelet szoktunk kapni, amit B-vel kábé két nap alatt dolgozunk fel teljesen és utána tudom csak számlázni. Mivel B. szabira megy, így küldött egy sms-t, hogy mindenki adja le a menetleveleit időben, hogy kész legyenek a fizura. Na erre, ma kaptunk 40 menetlevelet.
Bementem 9-re és este 7-kor áltam fel az asztalomtól. Addig szinte folyamatosan csináltam, és kész lettem vele! Mind a 40-el! B-nek holnap már csak egy-két apróságot kell rajta megcsinálni és kész is vagyunk a kétheti adaggal. És néha ilyenkor megijedek, mert rettentően élvezem, de ilyenkor olyan vagyok, mint egy robot. Nem eszem, nem iszom, nem megyek ki wc-re vagy cigizni a többiekkel, mégha nem is dohányzom, nem beszélek, csak csinálom a dolgom. Mert addig sem kell gondolkodnom.

Álommanó

Mostanában nagyon sokat álmodom, és általában elég ijesztőeket. A tegnapi éjjel a horroré volt. Farkasok jöttek a házunkhoz és megpróbálták betörni az ajtót. Erősen nekifeszültünk és imádkoztunk, hogy ne legyen annyi eszük, h az ablakon keresztül jönnek be. Közben hívtam a rendőröket, de azok nem érkeztek meg. Kutyák jöttek és összecsaptak a farkasokkal. Nagy csata volt és sok kutya holtan maradt a földön vagy sebesülten. Mikor a farkasok elmentek, kimentünk megkeresni a túlélőket és találtunk egy kis tacskót is, akin látszott, hogy már volt harci sebe, mert zipzározva volt a bundája. Nem összevarva, hanem egy zipzárral volt összefogva. Most volt egy friss sebe és annak csak az egyik végén volt zipzár, így nem tudtuk neki összehúzni, de ott termett F. és felajánlotta, hogy megcsinálja. Közben találtam egy rakat kismacskát is, akiknek adtam joghurtot, mert nyivákoltak, ám ekkor olyan baljóslatúan kezdett el fújni a szél és éreztem, hogy megint jönnek a farkasok. Fejvesztve és üvöltözve menekültem vissza házba, de a cicák ott maradtak. Értük már nem tehettem semmit. Itt ébredtem fel...