:)

Most csak úgy boldog vagyok. Nagyon-nagyon boldog. Úgy néz ki, hogy végre minden egyenesbe jön, úgy ahogy lennie kell. És végre mi is jól vagyunk és sokat beszélgetünk és tervezgetünk és csak úgy vagyunk.
Igazából azon gondolkoztam, hogy miért is vágyom annyira az ölelésre. Mert őt nagyon sokat ölelgetem. Ezt néha szegény már nem is nagyon tudja mire vélni. De ugyanakkor másokkal, barátokkal, barátnőkkel nem szoktam, még puszit adni is csak egy-kettőnek. Általában csak beszélgetünk. Ott nem hiányzik az érintés, de tőle nagyon jól esik. :)