Hétköznapok

Már egy hét is eltelt, amióta beköltöztünk. Három napig tartott, de végre minden a helyén van. Az íróasztalom kicsit az otthoni szobámat idézi. Van vezeték nélküli netünk is, bár azért csínján kell vele bánni,mert korlátos.
Az új lakásunk a következőképpen néz ki: ha belépsz az ajtón,akkor szemben veled a konyhát láthatod. Pici, de azért egész jól elférnek benne a dolgok. Jobbra egy pici fürdőszoba, balra két egymásba nyíló szoba található. A középsőt nappalinak, a belsőt hálószobának rendeztük be. Annak bordó színe van. Este nagyon hangulatos.
És végre eljutottam odáig is, hogy letettem az autót és biciklivel járok dolgozni. Ma voltam először, de már most érzem, hogy nem vagyok formában. Holnapra fájni fog a fenekem :P Mondjuk azért olyan bátor nem voltam, hogy az Üllőin biciklizzem, inkább csak a kertek alatt, de így is max negyed óra alatt benn vagyok az irodában. Meg ma megálltam a benzinkútnál és fel is fújattam a gumimat, úgyhogy most már nem lapos.
F. anyukája jön a jövő hétvégén hozzánk. Addigra majd jól ki kell takarítanom. Nem akarok leégni :P
És rájöttem, hogy már csak főzni kell megtanulnom és akkor minden rendben lesz. Mert egyenlőre a főzőtudományom megállt a sajtos-tejfölös spagettinél. :P

:)

Költözünk, költözünk, holnap költözünk! :)
Úgyhogy most pár napig nem leszek gépnél sem valószínűleg, de végre költözünk! Tegnap már elkezdtünk csomagolni. Nem is hittem volna, hogy ennyi cuccunk van. Mikor csak úgy vannak, akkor nem tűnik ennyinek. Meg alattomosan megbújnak a lakás minden pontján. Külön fel kell őket deríteni. Mert még van egy kis ez itt, meg egy kis amaz ott és a megtelt dobozok és rekeszek csak sokasodnak és szaporodnak.
És meg kell tervezni a menetrendet is, mert nem mindegy, hogy először megyünk-e el a konyhabútorért, vagy először az ágyat visszük-e be. Aztán el kell menni még hűtőt meg mosógépet venni, de az már megvan, hogy milyet, úgyhogy az már nem kérdés. És kölcsön kell kérni a dobozos autót, mert a kisfityóba sajna azért ilyen dolgok nem férnek bele.
De nagyon izgulok, mert ma alszom otthon utoljára. Szombaton már a másik otthonomban fogom álomra hajtani a fejem. :)

Jöttem, láttam, beköltöztem

Hétfőn megtaláltuk, kedden megnéztük, szerdán tálaltuk, csütörtökön megmutattuk, pénteken lefoglaltuk.

Röviden így jellemezném az albérletünk történetét. :)
Merthogy  találtunk egy nagyon szép 33 nm-es másfél szobás albérletet, amit még ki is tudunk fizetni, ráadásul egy 3 lakásos társasház középső lakásáról van szó. Tehát szép kert is van. A tulaj erre nagyon ügyel. Épp most nő a fű, úgyhogy nem lehet rámenni. És még a kerületből sem kellett elköltöznünk, csupán pár villamosmegállóval arrébb megyünk.
Jövő héten szombaton lehet költözni. Addig még mondjuk szerezni kell egy hűtőt és egy mosógépet, de ez legyen a legkisebb gond. Már nagyban tervezgetünk, hogy mit hova teszünk. Mert mint kiderült vannak bútorok, amiket kölcsön kapunk anyuéktól még a régi lakásból. Hihetetlen…még alig hiszem el, hogy majd saját háztartást kell vezetnem és én osztom be majd amink van és nem lesznek ott szülők, hanem tényleg csak ketten!
És ha nem akarok nem mosogatok el, nem fog senki rám szólni…mondjuk senki nem is fogja helyettem megcsinálni. Szóval most nagy a boldogság! :)

L.K. emlékére

L.K. nálunk dolgozott immár két éve. Mindig ugrattuk, hogy klumpában jár télen-nyáron és már messziről lehet hallani ha jön fel a lépcsőn. Még beceneve   is volt: Bérgyilkos. De ez nem az a fajta gonosz, hanem olyan Keresztapás. A tesója is nálunk dolgozott egy ideig. Ők voltak a “maffia páros”. Mindig azt mondtuk, hogyha lenne rajta egy hajszálcsíkos öltöny, olyan, mint a ‘20-as években és hozzáillő fekete-fehér cipő, akkor tényleg olyan lenne, mint a Keresztapa.
Csütörtökön még hülyéskedtünk azon, hogy milyen undorító újságot hozott a Papának és “nagylelkűen” otthagyta nekünk, hogy megnézhessük. Aztán fogta a motorját, felspaniferezte a kamionra és elindult, hogy megrakodjon, majd Levélen otthagyva az autót hazamenjen a jól megérdemelt szabad hétvégéjére. Mert most grátisz kapott egyet és még két napot, mivel a húsvét hétvégét kinn töltötte.
Nemrég vitatkoztam vele, hogy miért nem tudom, hogy mit csinál. Erre ő azt felelte:
”Born to be wild.”
Erre reggel a következő hírrel fogad B:
”Hallottad mi történt? Tegnap a L.K.-nak hazafele motorbalesete volt és meghalt.”
”Viccelsz?” kérdeztem, de láttam rajta hogy nem.
Majd az Indexen a következő hírt találtam:

 

“Meghalt egy motoros Alsónémedinél

• MTI

| 2009. május 4., hétfő 10:52 | Frissítve: 9 órája

Meghalt egy motoros, amikor belehajtott egy előtte haladó autóba vasárnap éjjel Alsónémedinél, az 5-ös úton, közölte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese hétfőn. Kovács Viktória elmondta: a balesetben a 29 éves férfi életét vesztette, az autó két utasa könnyebben megsérült. A helyszíni szemle megállapította, hogy a motoros nem tartotta be a követési távolságot.”

 

A többi fiút is teljesen lesújtotta a hír. Volt, aki majdnem sírt.

Nyugodj békében K.! Nem fogunk elfelejteni!