Retro feeling

Már nem is tudom, hogy mit kerestem youtube-on, mindenesetre megtaláltam az Illés együttes jónéhány számát. Jó régen hallgattam már őket, pedig nagyon szeretem a dalaikat. Az Óh kisleányt, a Sárikát, a Kégli- és Kuglidalt, Az utcán c. számot. Ezeknek olyan vidám hangulatuk van és mégis szólnak valamiről. Nem csak a viszonzatlan és borzasztóan fájdalmas szerelemről vagy a "pénzről és a bulákról", mint a mai számok többsége.
Szerintem sokkal több olyan együttes és énekes kéne ma is, mint a régiek. Például Bródy, Cserháti, Koncz, Omega, Illés, Piramis. Ezeket lehetett játszani tábortűznél gitárral és lehetett őket énekelni.
Íme a kedvencem: :)

Változás

Bár ez nem kerek post szám, de úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy változtassak a blogom kinézetén. Mostanában szükségét érzem a változásoknak körülöttem. Ma éppen ezt találtam ki. A kék helyett zöld lett. Szívesen szerkesztenék saját felületet is, de sajnos nem tudom, hogy hogy kell. Ha bárki tudja, hogy honnan lehet autodidakta módon megtanulni, akkor szívesen várom az ötleteket, tippeket. :)
A mai nap képe: B. két szál cigivel az orrában, amint épp rozmárt utánoz. Asszem ilyen egy "komoly" irodai csapat! :))

Barát és/vagy munkatárs

Ma V. felmondott, mert a következő félévben a suli miatt nem fog tudni járni dolgozni. Kicsit gonosznak éreztem magam, de megkönnyebbültem. V. a barátnőm, de mióta nálunk dolgozik valahogy túl sokat vagyunk együtt és ez némi feszültséget is szül köztünk. A túl sok sem jó. De így talán megint visszaáll a "régi rend" és újra jó lesz minden.
Egyenlőre úgy néz ki, hogy nem jön helyette más, hanem azt is én fogom csinálni. Igazából nem bánom.

Heppi

Mindig meg tud nyugtatni. És asszem egy kicsit túlreagáltam a délelőtt történteket. Mindig ugratom, hogy túl sokat aggódik, de ma úgy látszik nekem sikerült. De erről persze psszt! :P Nem ér felhasználni!
Most már nyugi van és újra derűsen látom a világot. Sőt!
Új célt találtam! Mégpedig, hogy decemberben elmegyek nyelvvizsgázni és elsőre sikerülni is fog! Töltöttem le hozzá teszteket, meg hanganyagokat is, a beszédet meg majd gyakorolom B-vel.

Miért nem?

Miért nem bírt még várni ezzel a közléssel? Miért nem bírta hagyni, hogy kicsit örüljek, hogy kicsit boldog legyek? Miért kellett neki pont most mondani???
"Tegyük félre azt a pénzt, amit albérletre fizetnénk?! A fenntartási költségek a mieink?! Köttessük be a gázos mosogatóvízmelegítőt?! Ne úgy fogjam fel a havi X ezres biztosításomat, mint kiadást, hanem mint megtakarítást, ami majd öt év múlva pénzt hoz?! Kössünk lakáselőtakarékosságit, mert arra majd lehet később hitelt felvenni?!"
Mégis miből??? Számoltunk, osztottunk, szoroztunk és az eredmény siralmas...asszem elkezdhetem nézegetni, hogy milyen távmunkák vannak elérhetőek...
Na mindegy! Utálom ezt a napot! :(

:)

Most csak úgy boldog vagyok. Nagyon-nagyon boldog. Úgy néz ki, hogy végre minden egyenesbe jön, úgy ahogy lennie kell. És végre mi is jól vagyunk és sokat beszélgetünk és tervezgetünk és csak úgy vagyunk.
Igazából azon gondolkoztam, hogy miért is vágyom annyira az ölelésre. Mert őt nagyon sokat ölelgetem. Ezt néha szegény már nem is nagyon tudja mire vélni. De ugyanakkor másokkal, barátokkal, barátnőkkel nem szoktam, még puszit adni is csak egy-kettőnek. Általában csak beszélgetünk. Ott nem hiányzik az érintés, de tőle nagyon jól esik. :)

Zűrzavar II.

Rájöttem valamire! Mégpedig arra, hogy nem fogok tovább görcsölni az összeköltözésen. Előbb-utóbb úgyis megtörténik és ha görcsölök rajta, akkor csak nekem lesz rosszabb. Addig meg majd ingázunk. Jajj, csak lenne már szombat...:)

Tüzijáték

Alapvetően nem mentem volna ki a 20-ai tüzijátékra, de idén apu kitalálta, hogy miért ne nézhetnénk a tüzijátékot hajóról. Ugyanis nemrég többen összeálltak és vettek egy motoros kishajó. Még sosem mentem vele, de most összeszerveződött a család és közösen felültünk. Hát én még ilyen szép augusztusi tüzijátékot nem láttam. Mondjuk nem is nézi mindennap az ember a Petőfi híd lábától a tüzijátékot. Mindent láttunk, amit látni lehetett. Nagyon hangulatos volt.
Előtte még amíg a kikötőtől eljutottunk odáig, az jó fél óra volt és addig volt, hogy 70-el is mentünk a vizen és megfordultunk, meg szlalomoztunk is. Nagyon-nagy élmény volt.

Álommanó éjjel

Már megint álmodtam. Kettőt is.
Az elsőben volt egy kerítésünk. Egy fa kerítés. Álmomban a kerítésen folyton lángok csaptak fel, amit el kellett oltanom, nehogy megégjek. De amint eloltottam egyet a kerítés egyik pontján, már gyúlt is egy másik a másik ponton. Többen is voltunk a kerítés hatósugarában, de onnan senki sem segített. Aztán ilyen szörnycsápszerű dolgok kezdtek a kerítés alatt befurakodni, azokat is ki kellett űzni és bár kitartóan űztem és oltottam valahogy sosem akartak elfogyni vagy elaludni. Éreztem, ahogy fáradok, de csak oltottam és irtottam.
A másodikban nem tudom hogyan, de gyerekem született. Fiú. És én lelkiismeretesen vittem is magammal mindenhova. A többiek valahogy nem vették észre, csak a zenekari próbán akkor, amikor valakinek a kezébe adtam, hogy fogja meg, mert úgy nem tudok fújni. Akkor mondta az az illető, hogy nincs a gyereken sapka. És rádöbbentem, hogy tényleg nincs. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, csak arra nem emlékeztem, hogy mit. Pedig a babák, főleg a fiúk, a fejükön adják le a legtöbb hőt. Na erre nekiálltam sapkát keresgetni, de sehol sem találtam. Végül az egyik zenekaros párunktól sikerült egyet kunyiznom. De mindenki nagyon kedves lett hirtelen. Hoztak kaját és mindenképpen belém akarták diktálni, meg ilyesmik.

Álommanó

azt álmodtam, h az O-nál voltunk és már nem tom hogy, de a P. elaludt a karomban..a következő percben pedig már egy vonatállomáson voltam és ott volt egy csomó zenekaros és a P-n volt egy tenorszaxi...és kérdezték, hogy megyek e velük a versenyre..mondtam, hogy nem hoztam hangszert erre a P. a kezembe nyomta a tenorszaxit és aludt tovább...aztán felszálltunk egy vonatra, ami olyan volt, mint a HÉV csak nyitott volt az ajtaja és az volt a neve, hogy UTAZÁS RUHÁBAN és mentünk valamerre...azt nem tudom merre, mert hirtelen sötét lett...és nagyon dobált a vonat, nagyon kellett kapaszkodni, hogy ki ne essek. Aztán egyszercsak megérkeztünk valami sötét körfolyosós épületbe és ott a magasabb szinteken mind ilyen katonai egyenruhás zenekarok álltak és nagyon merevek és komolyak voltak, de a vezetőik meg gonoszan vigyorogtak...és próbáltam feltenni a nádam a szaximra, de ez nem olyan normális nád volt, mint ami nekem van, hanem sokkal vékonyabb és a végén az egyiknek egy narancssárga, a másiknak egy zöld szalag lógott...és semmiért nem maradt rajta a hangszeren...aztán a végén az egyik fuvoláslánytól kaptam egy fogót, amivel a két nádat úgy meg tudtam szerkeszteni, hogy olyan lett, mint az oboáé és akkor már nem kellett fúvóka se, bár elég bénán szólt...és ki akartam dobni a szemetet, amit egy régi ágyneműtartóba kellett beledobni, de véletlenül mindent kidobtam és aztán pecázhattam ki a sok dzsuva közül és közben a többi csapat mind röhögött...

Zűrzavar

Kicsit zavaros vagyok mostanában. Mármint nem annyira, mert meg van a szükséges napirendem, ami megadja a napok alaphangulatát. Reggeltől délutánig munka, utána lazítás. De nem is emiatt vagyok egy kicsit zavaros.
Hanem, mert folyton csak az összeköltözésen jár az agyam. Nézegetem az álláshirdetéseket, a lakáshirdetéseket, a boltban az árakat. Számolgatok, tervezgetek-szervezgetek, kérdezősködöm másoktól. De valahogy mintha egyedül lennék vele.
Megfogadtam, hogy ma nem hozom szóba a beszélgetésünknél, de aztán csak nem tudtam megállni és megint mutattam egy hirdetést neki. Pedig nem akarom, hogy úgy érezze, hogy frusztrálom őt ezzel. Igazán nem akarok ráeröltetni semmit. Egyszerűen csak türelmetlen vagyok. Ha lehetne, akkor már ma költöznék, és nehezen viselem, hogy csak telik az idő és valahogy minden marad a régiben. Nehezen viselem ezt az egészet. Azt, hogy már majdnem három hét telt el a legutóbbi találkozásunk óta...azt, hogy holnap szabadnap van és mi mégsem tudunk találkozni. Nehezen viselem a távolságot, hogy nem láthatom. Ha csak egy kicsit láthatnám, megsimogathatnám vagy csak megölelhetném egy kicsit, akkor már könnyebb lenne...

Totál K.O.

Tegnap elég nagy izgalmak zajlottak a tábor területén. Történt ugyanis, hogy a kicsik kinn fürödtek a stégen este és már éppen jöttek befele, amikor is erre tévedt J. bácsi a szomszéd eléggé betintázva és elkezdte emlegetni a felmenőiket. Erre az egyik fiú visszaszólt neki, hogy az övét. Erre bejött a táborba és a létrát épp behozó fiút elkezdte fojtogatni. V. odament hozzá és megpróbálta csitítgatni, de a bácsi elkezdte lökdösni. Ő visszalökte, erre a bácsi még erősebben lökdöste, így V. behúzott neki egyet. A bácsi elesett a lépcső sarkában és felrepedt az arca.
Rögtön összegyűlt vagy negyven familiárisan hiperpigmentált személy és elkezdtek mindenkit fenyegetni, hogy felvágják a hasunk, elvágják a torkunk...stb. Ekkor hívták ki a rendőrséget. Közben M. is előrejött, aki tekintélyt parancsoló termetével megállt a kaputól nem messze, hogyha az fhp-k be akarnának jönni.
A rendőrök "villámgyorsan" fél óra alatt ki is értek. Felvették a jegyzőkönyvet és megállapították, hogy mindkét fél részéről garázdaság történt. Végül azt mondták, hogy menjenek el látleletet felvetetni és akkor lehet feljelentést tenni.
Amint a rendőrök elmentek a bácsi beült a kocsijába és elindult a kórházba. Erre F. bá felhívta a rendőröket és bejelentette az ittas vezetést. Persze a rendőrök nem kapcsolták le J. bát.
Az fhp-k még egy ideig itt lődörögtek, de a tábortulaj szerencsére tudta a helyi cigányvajda számát és megkérte, hogy hívja vissza a fiúkat, aki ezt meg is tette. Gondolom ilyen iratlan megállapodás lehet a rendőrség és a kisebbségi vajda között. Azóta "csak" bekiabálnak próba közben a kerítésen.
Másnap visszajött a rendőr és megkérdezte J. bácsit, hogy akar e feljelentést tenni. Természetesen nem akart. Úgyhogy zajlik az élet a táborban. :)

Győztünk! Győztünk! :)

Ma nagy vetélkedő volt este, amihez az este nagyon nem volt kedvem, de aztán nagyon jó hangulat lett belőle. Először is négy csapat volt, amiket húzás alapján osztottak be. Az első feladatként csapatbemutatást kellett tartani max öt percben. Ezt mi egy "Summáját írom Eger várának" stílusú dalban tetük meg, amit csörgődobbal, kisdobbal, ujjcinnel és heves hajladozással is kísértünk.
A következő feladat egy kvíz volt, melyet nem túl jó eredménnyel (10/5 pont), de kitöltöttünk. Következőleg kértek egy-egy önként jelentkezőt minden csapatból. Ez tőlünk én lettem. Aztán még kettőt. Nekem bekötötték a szemem és a feladat abból állt, hogy felállították a többieket sorban és nekünk tapintás alapján ki kellett találni, hogy ki lehet az a csapatunkból. Hát nem volt egyszerű, mivel azt sem tudtam egy idő után, hogy hol vagyok. Még F. bát is letapiztam. :P De nyertünk!!!
Negyedik feladatként zenei kvízkérdések voltak, amiket néhol tudtunk, néhol nem, néhol meg nagyon-nagyon nem.
Ötödik feladatként be kellett mutatni egy mesefigurát, amit a többieknek fel kellett ismerni. Volt itt Hófehérke és a hét törpétől kezdve, Pikacsun keresztül a Négy gengszterig minden. Nálunk a D. által nagyon hitelesen utánzott orángután vitte a pálmát a Dzsungel könyvéből. :)
Utána a játék zárásaként rokizni kellett négy párnak, de nem is akárhogy! Az egyik fél karjára egy lufi volt kötve s azt kellett kidurrantani a többieket. Hatalmas sikert arattunk és ezzel 85 ponttal első helyet értünk el. A jutalmunk egy kiló szőlő lett. Fincsi volt. :P

Egy kis csendespihenő

Mindenki fúj. Legalábbis nagyon sokan. Innen is tudom, hogy zenetábor van. Na meg onnan is, hogy nagyon-nagyon sokat van a kezemben a hangszerem. És, hogy éppen nincs víz, mert nem tudni miért. Meg onnan is, hogy menetelve 4-es oszlopban megyünk reggelizni, ebédelni, vacsizni és egy bácsi megkérdezte, hogy "Mi vagyunk mi? Magyar Gárda?"
Na meg mindenki a Washington Postot fújja. Főleg a klarinétosok. Ők nagyon lelkesek. Mindenüt csak őket lehet hallani. Meg a Szamosmentit, mert azt is fel kéne este mondani F. bának. De úgyse fog mindenkit meghallgatni.
Többen meg fürdenek a Dunában, bár most nem akkora sikoltozással, mint tegnap. Ma reggel, mikor többen kinn levegőztünk az erkélyen nyakig beöltözve, mert hideg volt, kávésbögrével a kezünkben, egyszercsak látjuk, hogy B.bá épp akkor ugrik be a Dunába és úszik el a túlpartra és vissza. Mikor visszaért megtapsoltuk. És még csak egy kicsit sem vacogott!
És a kaja hús-hússal, úgy, ahogy minden évben. De azért jól vagyunk. Ma nincs boltozás, mert vasárnap van. Majd holnap. :P :)

Dömsöd + kaják

Már csak két nap és Dömsöd. Idén valahogy nem nagyon várom a tábort. 10 nap totális leszabályozottság, fújás, menetelés, hús-hússal, fájó száj, kánikulás szoba, kottarendezés, indulótanulás, esti programok, amikhez senkinek nincs kedve. Valahogy most nem hiányzott. Szívesen mennék nyaralni, de nem Dömsödre, hanem mondjuk a Balcsihoz vagy Pécsre vagy bárhová máshová. Ahol azt csinálok, amit akarok és nem mondják meg, hogy mit kell tennem és azzal lehetek, akivel szeretnék és nem hatvan emberrel összezárva.
Mondjuk jó lesz, hogy kicsit nem leszek otthon, bár pont most jó lenne, hogyha otthon lehetnék. Hiszen anyáék is elutaznak pont abban az időben és csak ketten lennénk a hugommal egész héten. Csapnánk nagy partikat (:P) meg ilyesmik. Na jó nem, de például videóznánk hajnalig és reggel nem 8-kor hanem 9-kor kelnék fel, meg ilyesmik. Még talán a főzésre is rávetemednék.
Mostanában például nagyon szeretnék piskótát enni csokiöntettel. Olyat, amit régen a suli menzáján lehetett kapni. Meg ennék spenótot is, úgy, ahogy anyukám csinálja, meg szívesen ennék tojásos nokedlit is ecetes salátával. Meg jó sok fagyit is. :) Huhh, már korog is a hasam...:)

Hajnali madárvadászat

Álmomban madarat vadásztam légpuskával. Mégpedig nem is akármelyiket, hanem az ablakom felett lakót. Mert a kis szemét csipog. Azzal még nem is lenne baj, hogy fülsiketítően magas hangon, mintegy öt másodperces óraműpontossággal csipog, majd megvárja a választ a túloldalról és aztán kezdi elölről. A bajom csupán az, hogy ezt a tevékenységét most már két hete, minden este kilenckor elkezdi és hajnalig abba se hagyja. Ettől fogva nyitott ablaknál nem lehet aludni, mivel madárkám hangja áthatol a fejemre húzott takarón és két párnán keresztül is. Na meg, mellékesen marha meleg van a csukott ablak következtében.
Tehát úgy döntöttem, hogy a madár ki lesz lakoltatva, mert hamarosan súlyos alvásmegvonási tünetek fognak rajtam jelentkezni, hiszti, türelmetlenség és mindenkire gyilkolászós tekinteteket vetés következtében.

Miért is autóznék inkább?

Hát azért, mert pénteken egy exhibicionista bunkó épp a metró alá beugrást találta a legszórakoztatóbb délutáni programjának. Még jó, hogy másfél órával a vonatindulás előtt elindultam. Fel a pótlóbuszra, irány a Nagyvárad tér. Oké, megérkezés sikeres. Jegyet kell vennem. Persze itt, amikor már minden állomásra helyeztek ki emberkéket, akik jegyet árusítanak, itt egy darab nem található. Csak kígyózó sorok a pénztárnál és egy automata, ami persze csak aprót fogad el. Nagy nehezen kiszenvedtem belőle egy jegyet, ami pont elég lesz a Deákig. 16-ra a Deákon is voltam, ahol a hosszabb mozgólépcsős úton fel a jegypénztárhoz, ott jegyet venni, majd le a metróhoz, hogy a 16.30-as vonatot le ne késsem. 16.10-re meg is érkeztem az állomásra, ahol a kígyózó sorok láttán majdnem sírva fakadtam. Sosem érem el a vonatom. És mindezt azért, mert egy spanyol fiatalember azt szerette volna megtudni a pénztároskisasszonytól, hogy milyen vonatokkal mehet a Balatonhoz. Isteni csoda folytán, mikor már épp kezdtem feladni a reményt kinyitottak egy másik pénztárat. Oda is beálltam és 16.28-kor sorra is kerültem. Már nem volt időm a bácsinak elmagyarázni, hogy nekem már van jegyem csak egy későbbi vonatra, így azt szeretném csak elcserélni, mert mire ezt elmondtam volna elmegy a vonatom, így vettem egy másik jegyet. Csomagok fel, futás a vonathoz. Vonatra fel, ajtó csukódik és már indulunk is. Nagy mák volt. Ja és azt hozzá kell tennem, hogy a pakkjaim között szerepelt nyilvántartva egy tál süti is, amire igyekeztem nagyon vigyázni. Végül az is épségben megérkezett Pécsre.
Visszafelé sem volt sokkal jobb a helyzet vasárnap, mivel szombaton baleset volt azon a vonalon. 18.55-kori indulással, Dombovártól Sárbogárdig buszozással, majd megint zakatolással 23-ra meg is érkeztem Kelenföldre, ahol is az utolsó nekem jó busz 22.55-kor ment el. Telefonáltam anyumnak, aki hála az égnek kijött elém, de álltam ott vagy egy órát a sötétben, a nem éppen barátságos környéken. Hát mit ne mondjak féltem. Nem kicsit.
De most már végre itthon vagyok, lefürödtem és megyek aludni, mert holnap meló. Szóval ezért járnék inkább autóval. De mivel nincs olyan, így nem fogok.
Ettől függetlenül a hétvége fantasztkusan romantikus volt. Bazározós, boltba menős, kutyát sétáltatós, fimnézős, beszélgetős, szerelmes. :)