Új frizura...csak nem épp úgy, ahogy akartam...

El is felejtettem írni a hétvégi baklövésemről. Ugyanis a hugom kezébe tettem a hajam sorsát, mondván, hogy mostmár végzett fodrász, akkor szeretnék sötétbarnából szőkévé változni és kicsit vágni is kéne belőle. Na hát itt követtem el életem egyik igen nagy baklövését.
Ugyanis drága húgom péntek este kocsmázni ment a haverjaival. Innentől szombaton csak fél 12-re sikerült kirángatnom az ágyból. Mondtam neki még pénteken, hogy úgy rendezze a dolgait, hogy nekem szombaton 3-kor próbám van és ehhez fél 3-kor muszáj elindulnom. Megnyugtatott, hogy nem lesz gond.
3/4 12-re el is kezdtük a hajfestési és vágási akciót. A festés...hát szóval az nem úgy sült el, ahogy gondoltuk. A töve gyönyörű szőke lett, de a többi az olyan, mintha véletlenszerűen festékbe mártogatták volna, úgyhogy elég érdekes színű lett. Na sebaj, majd valahogy megoldjuk.
Nekiálltunk a vágásnak. Én pedig fél 3-kor félig levágott hajjal álltam fel, mert nekem tényleg muszáj mennem. Azóta nem beszélünk. Mert persze mire hazaértem a húgomnak megint sürgős bulizhatnékja volt, így "nem ért rá", hogy megigazítsa a hajam.
Ez most nagyon misspicsásnak tűnhet így leírva, de mikor az ember benne van, akkor elég bosszantó. És igenis haragszom rá, mert mostanában annyira nemtörődöm, hogy akitől nem kap pénzt azt le se tojja. Pedig kifizettem volna. De most már csak azért sem. Azt a pénzt inkább egy másik fodrásznak adom majd, aki nem hagyja, hogy félig levágott hajjal szaladgáljak a világban.

Jövő

B. tegnap bejelentette, hogy kitanulja a masszőr szakmát és ha már elég sokat tud, akkor majd nyit egy saját masszázs szalont, mivel nem akar egész életében egy irodában dolgozni.
Amit mondott, az elgondolkoztatott. Hiszen ő volt az, aki kijelentette, hogy ő mindig alkalmazott lesz, és most betöltötte a 27-et és úgy érzi, hogy kezdenie kell valamit az életével és a masszázs az, amihez még tehetsége is van. Most döntötte el, hogy mi akar lenni.
És bennem is felötlött, hogy lehet, hogy ideje lenne ezen elkezdenem gondolkodni. Vajon mi az, amire mindig szükség lesz? Hiszen pl. egy fodrászra, egy fogorvosra vagy egy jogászra mindig szükség lesz, hiszen az embereknek mindig lesz hajuk, foguk és jogi ügyeik. De vajon egy irodai adminisztrátorra meddig lesz szükség?
Lehet, hogy nekem is ki kéne tanulnom valamilyen szakmát, amihez kedvem van és szívesen is csinálnám? Vagy valami olyan vállalkozást kitalálni, ami kielégíti az előző feltételeket? Vagy fel is találhatnék valamit...de mit?

Két nagy gyerek

Tegnap este még vásárolni is voltunk és mint ahogy jó gyerekekhez illik, benéztünk a gyerekrészlegre is. Rögtön kiszúrtam egy nagyon édes színes sapkás pingvin plüsst. "Apu vedd meg nekem léééécccciii!" felkiáltással rögtön meg is mutattam F-nek, aki megsimogatta a buksim és azt mondta, hogy "Jól van kincsem.". Persze ezzel még nem ért véget, mert a pinvint rögtön ejtettem, mikor egy hatalmas plüss maci akadt a látóterembe. F. persze inkább a valamivel kisebb kityust preferálta. Végül kiegyeztünk abban, hogy visszatesszük őket és elkezdünk bevásárolni, mert hosszú a lista és már este 9 óra van. :P
Kuriózumként megcsodáltuk még a gyerekruha osztály termékeit is. Megtaláltam az F-re illő ruhát rögtön egy sárga, piros, Micimackós kezeslábas képében. Ő kissé furán nézett rám, mikor vázoltam neki az elképzelésemet. Nem értem miért...:P Aztán megegyeztünk, hogy oké, ő hordja ezt, hogyha én pedig felveszem az ezüst színű tündérruhát és abba fogok járni. Úgyhogy ismét csak a vásárlás elkezdése mellett döntöttünk. :P

Búfelejtő

Tegnap búfelejteni voltunk este. Vagy inkább vidámodni, mert a tegnapi céges álláskeresés megint nem jött össze és F. már kezdi úgy érezni, hogy ő semmire sem jó. Pedig ez nem igaz! De át tudom érezni, hogy a sokadik visszautasítás után már ilyen érzés keríti hatalmába.
Épp ezért mentünk el tegnap Joe bácsihoz, ahol nagyon finom kajákat lehet kapni, na meg nem utolsó sorban isteni gyümölcsteát gyönyörű bögrében. A hely is nagyon hangulatos, az amerikai western hangulatot idézi. Még egy igazi nyereg is ki van téve, meg harmónika és régi vasalók, petróleumlámpák és miegyebek. Az egész hely faborítású belülről. A pincérek jókedvűek, vidámak, mosolygósak. Jólesett ott elücsörögni úgy két órát, miközben kinn szakadt a hó és már nagyon sötét volt.
Jót beszélgettünk és még arra is rájöttünk, hogy pontosan nyolc hónapja és nyolc napja találkoztunk először. Ez egy igencsak kerek évforduló, úgyhogy mindenképpen ünneplést kívánt. :)

A baj csőstül jön

Mostanában valahogy mindent sikerül elrontanom. Ld. csak szombaton, amikor a ténykedésemmel kisebb családi háborút robbantottunk ki. Aztán folytattuk azzal, hogy a mama azt mondta, hogy vigyünk el nyugodtan almát, mert annyi van, hogy csak megrohad. És mi elvittünk egy rekesz almát F. anyukájának. És aztán meg a mama halálra volt sértődve, hogy miért vittük el, mert azok pont a legszebb almák voltak, amiket ő kiválogatott magának és becsomagolt újságpapírba, hogy legyen télire. Dehát ahonnan kivettük, ott csak becsomagolt almák voltak! De ha csak ezen múlik, akkor kiviszem a piacra és válogathat egy rekesz gyönyörű almát! Kifizetem neki, ha csak arról van szó!
Ma pedig tetőztek a dolgok. Az egyik kilépő dolgozónak teljesen véletlenül bedaráltam az iratmegsemmisítővel a bérjegyzékét, az októberit. De tényleg tök véletlen volt! Később próbáltam megkérni É-t, hogy nyomtassunk egy másikat, de ebből a hülye programból nem lehet utólag nyomtatni. Anya nagyon pipa volt, hogy nem tudta hol van. Mert azt persze nem mondtam meg, hogy én daráltam be. Nem mertem...:(

Vihar egy kanál vízben

Ma kisebb háborút robbantottunk ki tök véletlenül F-vel. Ebből is játszik, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.
Ugyanis F. bátyja G. mondta, hogy szeretne egy kis helyet az F. hugával T-vel közös gépükön. Mármint nem helyet, csupán a cuccait akarja megtalálni. Erre mi F-vel kitaláltuk, hogy oké, akkor csinálunk neki is a gépen egy felhasználói fiókot és akkor a 3 meghajtó közül az egyik az övé lesz. Ehhez persze T. cuccait át kellett másolni, a neki kijelölt (4x nagyobb) meghajtóra és G. cuccait meg az övére. Na ezzel tök jól el is szórakoztunk egész délelőtt. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi lesz ebből.
Ugyanis T. mikor hazajött a munkából és ezt F. elmondta neki, teljesen kiakadt. Nagyon meglepődtem. Azt gondoltam, hogy dühös lesz, mert T. olyan, de ennyire nem gondoltam, hogy az lesz...szóval F-vel rendesen összevesztek, az anyukája kiakadt, hogy T. milyen volt, még jó, hogy G. épp akkor nem volt otthon.
Szóval most csend van és kissé feszült a hangulat, pedig mi csak jót akartunk, de úgy látszik vannak dolgok, amikor nem szabad segíteni. Semmiképp sem!

TK tali

Szombaton a Kálvinon beszéltünk meg találkát Lieddel, (aki hozta SaPi-t is) és a Nimfával. Vajon honnan ismerjük meg majd a többieket?-tanakodtunk, amire Lied és SaPi egyszerűen rávágták hogy: -Hát látszik rajtuk. És végülis igazuk lett. Amíg a Nimfára vártunk, addig elvonult mellettünk a Nyugati pályaudvarról a helyszín felé tartó csapat. Közben képekkel is megörökítettük a nagy eseményt. Végül befutott a Nimfa is és elindultunk esti programunk helyszínére. Közben persze nagyon "spontán" a "Helyszínre tartunk épp" képek készültek. Mire megérkeztünk már tömve volt a földszint és az emelet, így a pincébe vonultunk le, ahol elfoglaltuk a Káma Szutra sarkot. A lányok barna sört iszogattak, Mal narancslevet, én vodkanarancsot szopogattam.
Sokat beszélgettünk Nimfával és Lieddel is. Nagyon jó fej csajokat ismertem meg bennük.
Később a pincehelyiség átalakult tánctérré, így felvonultunk a bárpulthoz. Itt jobban szemügyre vehettük a társaságot. Volt, aki estélyi ruhában, volt, aki vaskarmokkal (vagyis valami olyasmikkel) érkezett a bulira. Voltak nagy egyéniségek, akik azt hitték, hogy ők a világ közepei.
Végül, mikor már a dj is eléggé bemelegített, mi is levonultunk a pincébe táncolni. Nagyon rég táncoltam már ilyen jót. Közben énekeltük az "Azok a boldog szép napok"-at és a "Ma este végre a sarkamra állok"-ot is. Végül éjfél körül hagytuk ott a bulit és ballagtunk haza a jó meleg ágyikónkba. :)

Április 1.

A mai nap örömmel és ürömmel telt. Az üröm az volt, hogy mégsincs állás. Az öröm, pedig a mai nagyon megtréfálós hangulatunkból jött. Mintha csak április egy lenne.
Tegnap felfedeztem a gépen a PrintScreen billentyűt, ami ugyebár a képernyő lefényképezésére jó. Na ezt ma teszteltük is B.-n, az egyik kollégámon, mégpedig a következőképpen.
Reggel bekapcsoltuk B. gépét és a hátterét az ikonokkal együtt lefotóztuk. Majd az összes ikont, amit használ egy mappába tettük, majd azt elrejtettük a gépen. Mikor B. leült a géphez, akkor semmire sem tudott rákattintani. Én persze előadtam a nagyokost, hogy nem tom mi ez, meg ilyet még sosem láttam, és lehet, hogy ez valami rossz vírus és lehet, hogy újra kell telepíteni a gépet. Még az is lehet, hogy ki kell majd fizetnie. Addig meg ne nyúljon a géphez, megpróbálom megcsinálni. Na persze ekkor gyorsan visszacseréltem a hátteret és visszatettem az ikonokat és tádám! A gép működött. Persze Bö. és M. majd megszakadtak mellettem a röhögéstől. Úgyhogy megkaptam, hogy megyek én még B. utcájába. :)
A másik csínyünket a húgommal követtük el, aki most már papíros fodrász és meghirdette magát az Expresszben, hogy tapasztalatot szerezzen, ezért eljár hajat vágni. Levettük a telefonomról a számkijelzést és F. felhívta, mintha valami teljesen idegen pasi bejelentkezne hajvágásra. Meg is beszélték a kedd 10 órát. Utána átmentem a tesómhoz, hogy hallomm valaki hívta. Ő el is újságolta, hogy mi volt. Én meg elújságoltam neki, hogy képzelje F. megy fodrászhoz kedden tízre. Hát, hogy mit mutatott, azt most inkább nem írnám le, de az tuti, hogy nem csak a középsőujjkörmét akarta, hogy megnézzük. Mindenesetre az időpont fix és félek a megtorlástól. :P :)))

Helyzetjelentés

Hol is tartunk? Van két lakásjelöltünk. Pénteken mennek a szülők megnézni. Van meló is végre!!! Mobilokkal és műholdakkal foglalkozó cég. Már csak az a kérdés, hogy két vagy három műszak lesz, de ez majd egy-két napon belül kiderül. Úgyhogy most itt ülünk este a szobában és ő szerepjátékos könyvből olvas fel nekem. Imádom! :))
Tegnap kicsit átdesignoltam a gépem, így most lila egérmutatóm van és kisrókás firefoxom.
Mostanában kicsit ritkábban jutok ide a blog elé. Ez mondjuk nem csak a blogra, hanem úgy általában az egész gépezésre igaz. Benn a melóhelyen nem lehet sajnos, mert "személyes példát" kell mutatni. Na de egye-fene, néha úgyis fellógok. :P
Hétvégén csináltam rakott krumplit életemben először, és érdekes módon sikerült elsőre! Bár kicsit megvariáltam, mert nem szeretem a főtt tojást, ezért azt nem tettem bele, hanem külön főztem F-nek, mert ő meg szereti. Sütöttünk még pogácsát. Ő szaggatta egy feles pohárral, mert nem találtuk meg a pogácsaszaggatót, én meg rakosgattam a pogácsákat a tepsire.
Mostanában egészen rászoktam a főzésre és sütésre. Még élvezem is, mert akinek csinálom az megbecsüli, hogy "szenvedek" vele. Mert fel tudom magam húzni rajta, hogyha nem sikerül. Márpedig ez gyakran előfordul, de a mirelit kajákat már tök jól ki tudom sütni és már a zsemlemorzsát se égetem oda. :P
Úgyhogy jól elvagyunk. Élvezem.