Már megint hétfő

Már megint hétfő van. Tegnap nagyon fájt a fejem estére, így már fél 8-kor bekómáltam és kisebb-nagyobb megszakításokkal aludtam ma reggelig. Persze közben azért írtam félálomban több sms-t is, meg a tesómnak adtam instrukciókat arra nézvést, hogy hova menjen hajnali fél egykor, hogy a szobámban kutakszik és felébreszt. Ma megy egy hétre Balcsira, Siófokra és baromi irigy vagyok rá, hogy megteheti.
Ma a reggelt már megint az SZTK-ban töltöttem. Szinte már otthonosan járok oda. Mivel még nem jártam minden osztályon, így ma a Tüdőgondozó és a Fül-orr, gégészet került sorra. El sem tudtam eddig képzelni, hogy azzal a kis kerek tükörrel, amit eddig csak a fogorvos bácsinál láttam mi mindent lehet kezdeni. Például borszesz égővel megégetni, beledugni a torkomba és azt mondani, hogy közben vegyek nagy levegőt.
A diagnózis: garatgyulladás. A megoldás: újabb három fajta gyógyszer, plusz marad az is, amit most szedek. Már tiszta olyan leszek, mint az öregek. Lassan már gyógyszertartót is veszek majd.
Na dokitól el, irány a meló. Ott kapásból lekaptak a tíz körmömről, hogy ugyan szoktam e gondolkodni. Mire én magabiztosan kijelentettem, hogy igen, ritkán előfordul némi agytevékenység a koponyámban. Az utána következő tíz percben ezt igyekezett megcáfolni drága főnököm és adott jó kis pepecselős feladatot, mert tudja, hogy azokat "imádom".
Mondjuk rájöttem, hogy felesleges utálnom. Végülis mindegy, hogy mit csinálok, csak pénzt kapjak érte. Mert az most nagyon kéne, ugyanis kisebb anyagi válságba kerültem. De valahogy majdcsak kilábalok belőle...
De szerencsére van egy dolog, ami nem változik. A rádió (mindegy, hogy melyik adó megy), naponta legalább két Ákos számmal "örvendeztet" meg minket. :P

Egy filmről

Hát ma nem nagyon van meló, így eszembe jutott, amiről múltkor az Exitben olvastam és elmeséltem V-nek és B-nek. Na rá is álltunk a témára és megkerestük a neten, mert ez a filmtörténet mély nyomokat hagyott bennem (is). :P
Tehát a történet egy lányról szól, akinek fogak nőttek a vagináján és ezzel mindenfele terrorkodik. Tipikus Művész mozis film. Asszem nem fogom megnézni...De azért néha elgondolkodom rajta, hogy ki az az elmebeteg, akinek ilyenek jutnak eszébe. Hiszen azért valljuk be, hogy nem mindennapi ötletről van szó.
Ilyen film volt még a Makóni gyermek is. Az, aminél megfogadtam, hogy soha, de soha többet nem fogom megnézni. Egyszerűen, ahogy néztem, úgy idegesített a film. A történet és az előadás sem tetszett. Annak ellenére, hogy Tarantino rendezte, vagy pont azért.

Csak a szokásos...

Voltam reggel dokinál és kaptam beutalót gégészetre meg tüdőgondozóba, mert lehet, hogy asztmám van. Csodás!
Kicsit borongós az idő, de attól függetlenül nagyon jó kedvem van. Nem sok a munka se szerencsére, és B. is visszajött a szabadságról, így ismét vidám csacsogás tölti be az irodát. É. szabadságon van, így talán ma megússzuk az Ákos számokat a rádióból. Ma a benzinkutasfiú aranyos volt és emlékezett rá, hogy én vagyok a zöld kispolákos csaj, pedig a kocsimat nem is látta. :P
V. mostanában mindig FS-sel álmodik, de ma már csak picit volt az álmaiban. Ez azért stresszeli, mert nem FS a pasija. De már a gyógyulás útjára lépett.
Ma kiderült, hogy Dömsödön három darabot biztosan megtanulunk: a JAGet, az Indiana Jones-t és a Hegedűs a háztetőnt, úgyhogy most nagyon izgatott vagyok, mert ezt a hármat már évek óta szerettük volna megtanulni, de F.bá eddig még sose tett érte semmit, hogy megszerezze. De most talán. És most már tuti, hogy kell vennem nádat! Mert rájöttem, hogy már egy hónapja nem gyakoroltam és ott a napi 5-6 óra fújással szét fog menni a szám.
Megyek ma moziba is az unokanővéremmel meg a kisfiával.
Most hirtelen nem jut több minden eszembe, na de még csak most kezdtem a napot. :P

Keverem-kavarom

Ma nagy dologra szántam el magam tömérdek mennyiségű szabadidőm lévén. Mégpedig arra, hogy ma én fogok ebédet készíteni. Na most ez hétköznapi értelemben nem lenne egy akkora kunszt, de ha azt nézzük, hogy a télen majdnem felgyújtottam a konyhánkat (aminek szürke nonfiguratív füstnyomait még ma is viseli a citromasárga fal), amikor húst akartam kisütni, akkor nyugodtan nevezhetjük ezt részemről extrém sportnak is.
Szóval az első kérdés, amit el kellett dönteni, hogy mi is legyen a mai menü. Mivel nem sok alapanyag volt itthon, így a tojásos nokedlira esett a választás. Azt már egyszer csináltam, de egyedül még sosem. Na jó, azt hozzá kell tennem, hogy most sem voltam egyedül, mert anya felügyelte azért a ténykedésemet, ha másért nem, hát azért, hogy hívhassa a tűzoltókat a megfelelő időben.
Nahát akkor nézzük csak mi is kell hozzá. Tojás, liszt, víz, só, szalonna, metélőhagyma (asszem úgy hívják). Eddig minden van. Akkor üssük fel a tojást egyesével. (Azért egyesével, hogy nehogy úgy járjak, mint a múltkor mikor találtam az egyik tojásban egy halott kiscsibét. RIP!) Na szóval tojást tálba tenni, lisztet mellé sok részletben, plusz a vizet meg a sót és az egészet csomómentesre keverni. Ennyit a nokedli tésztáról. Kicsit hagyom állni, közben megnézek egy részt valamelyik éppen menő vasárnapi sorozatból :P, felteszek vizet forrni (abból sem hagyom ki a sót, ami szokásom). Mikor forr a víz, fölé a nokedli szaggatót és kezdődik a harc az idővel és a tésztával. Mert nem elég, hogy gyorsan kell szaggatni, de még arra is figyelni kell, hogy közben a tészta oldalt ne bungeejumpingoljék a forróvízbe. Na, ha nagy erőfeszítések árán kiszaggattuk a nokedlit, akkor jöhet a lényeg, azaz a tojás. Ismét csak egyesével föltörjük, fölverjük a tojást (aminek elkészítési módja kísértetiesen hasonlít a tojásrántottáéhoz, így egyszerre két ételt is megtanulhatunk :P). Ebből sem felejtjük ki a sót. Előkapunk egy serpenyőt, dobunk az aljára apróra kockázott szalonnát és megvárjuk, míg a szaunától izzadni kezd. Erre ráöntjük a felvert tojás felét és hagyjuk rántottásodni, plusz megszorjuk egy kis hagymával. Közben leszűrjük a már megfőtt nokedlit és beleplaccsantjuk az edénybe. Összekevergetjük kicsit és nyakonöntjük a tojás maradékával. Már nincs is más dolgunk mint kétszer-háromszor megkeverni és kész is.
Mint kiderült nem is akkora ördöngősség, mert még én is meg tudtam csinálni. :)
Ja és egy jó tanács: ha nem akarok kiszúrni magammal (márpedig nem akarok), akkor a nokedliszaggató felszerelést rögtön elmosom, miután kiszaggattam a nokedlit, mert akkor még nem betonozódik rá az edényre és nem kell hozzá légkalapács, hogy leszedjük. :P

Maf után szabadon: 23. oldalas játék

Már olvastam régebben is ezt a játékot Mafnál és már akkor is tetszett, de őszintén lusta voltam leírni, meg el is felejtettem. De most ismét előkerült, így írok róla. Szerencsém van, mivel bár azt hittem, hogy már vége a hétnek, kiderült, hogy még sincs, így benn ülök az irodában és egyetlen egy szem könyv van csak nálam. Így kinevezem ezt a legközelebbi könyvnek. :)

Tehát a játék szabályai:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!

A mondatom:

"Először vette észre egyenként a fákat, felfedezte, mennyire különböznek egymástól, más árnyalatú zöld minden levél, másként kérges minden egyes törzs, s miközben bizonyos virágok szirmot terítenek, más növények már a terméseiket érlelik."

//Vavyan Fable: Fattyúdal//

Mondjuk én még ideteszem mellé a következő négy mondatot is:
"Nem egyformák a vizek, de a föld sem azonos. Más ízű és illatú a levegő; itt ízes a tej és a paradicsom. Élnek a színek. A városban minden fakó, ha nem szürke."
Szerintem ez így teljes. :)

Hét vége

Végre vége a hétnek! El sem hiszem! Nagyon elfáradtam. Amilyen kis ügyesek voltunk tegnap, ma annyira lazsáltunk. Csak úgy csináltunk, mint aki dolgozik. Annyira nem volt kedvünk. Mármint csináltunk dolgokat, csak sajnos nem annyit, amennyit elterveztünk. De jövőhét elején majd dupla erőbedobással dolgozom, és ha kell, akkor tovább bennmaradok, mert csütörtök-pénteken nem akarok menni.

Tegnap voltam kiskutyákat nézni és annyira édesek voltak! Nyolc édes kis csöppség: Godzilla, Punky, Joey, a fiúk és Királylány, Hópihe, Denise, Virág, Irattáros a kislányok. Mindegyik egy önálló kis egyéniség. Mindent rágnak, mindent visznek és még korántsem szobatiszták, de gyönyörűek. Még nagyrészt alszanak napközben, de vannak kis virgoncok is köztük. Például Denise, aki legelsőként született, de ő a legkisebb. Ő ha már nem álmos felkel, iszik egy kicsit, aztán szó szerint végiggyalogol a többieken, hogy ők is ébredjenek fel, mert ő játszani szeretne. Igazi kis vezéregyéniség.
Ma lazításképpen megnéztem A szív hangjai c. filmet. Ez az egyik kedvenc filmem többek között. Mindenkinek ajánlom. Talán a zene miatt is. Pedig egy hegedű tanárról szól, ami nem éppen a kedvenc hangszerem. Meryl Streep zseniálisan formálja meg Roberta alakját. Külön szeretem benne, hogy igaz történet alapján készült. Az ő életéről, megpróbáltatásairól szól.
Ma kiváltottam a harmadik fajta gyógyszert is a köhögésemre, mert még mindig nem múlt el. Remélem ez most már használni fog. Meg voltam ma vérvételen is reggel, de az más miatt kellett. Örültem, hogy a nő ügyes volt és elsőre talált jó vénát, mert régebben ahová jártam, ott a nő csak kábé ötödszörre talált egyet. Már tiszta tűpárnának éreztem magam.
De azért összességében jól telt ez a hét egy-két apróságot leszámítva.

Csak azért sem!

Csak azért sem hagyom elrontani a kedvem! Mert egyszerűen nem és nem leszek szomorú miatta. Mert némely dolgokon felhúzom magam és elvesztem a türelmem, és kiakadok. De akkor sem leszek búvalb******. És akkor is elmegyek ma kiskutyákat nézni és nem fogok rá várni, hogy megint vitatkozhassunk. Mert úgyis csak az lenne belőle.
Ma akkor is jó lesz a napom és ezt senki sem ronthatja el. Mert ügyik voltunk és mert megcsináltunk ma benn olyan dolgokat is tök jól, amit még sosem, úgyhogy nagyon büszke vagyunk magunkra. És nem vagyok skizó, hanem V-ről és magamról beszélek. És holnap is kell mennünk, meg majdnem egész jövőhéten, mert B., mint kiderült, nem egy, hanem két hét szabira ment.
És ma hazafele nagyon egészségtelenül mekis kaját fogok enni, mert éhes vagyok és mert azt szeretnék enni, mégha hízok is tőle egy csomót. Mert ma ez egy ilyen nap...Még É.-t sem rugom fel, mert beleturkált a gépembe benn, pedig semmi köze a dolgaimhoz. Nem baj! Tanultam belőle és levédtem jelszóval. Vajon lehet olyat is, hogy csak mappát jelszóval levédeni? Ha valaki tudja hogy kell, az írja meg nekem lécci! :)

Esős nap :)

Ez egy olyan esős nap, amikor jó, hogy esik az eső. Bár mások nem élvezték annyira, meg tudom, hogy egy csomó kárt okozott, de nekem akkor is tetszett. Élmény volt nézni, ahogy már-már vízszintesen esik az eső, fúj a szél és olyan az egész, mint amikor a sivatagban a homokkal játszik a vihar.
Ma rám írt az egyik volt osztálytársam msn-en és amit mondott, attól leesett az állam. Apuka lesz! Méghozzá nem is soká, hanem november végén. Padlót fogtam hirtelen, de nagyon örültem meg gratuláltam. Ha belegondolnék, hogy nekem gyerekem lenne, hát asszem elszaladnék ijedtemben. Szeretem a gyerekeket, nem arról van szó, csak egy bizonyos idő után nem annyira bírom őket idegekkel. Még nem lennék érett egy gyerekre.
Egyébként ma nem volt semmi extra a melóban. Ment minden szépen a maga rendjén. Csend volt.
Voltam dokinál is, mert még mindig köhögök. Kaptam rá új fajta gyógyszert. Már a harmadikat...Remélem ez most már használni fog. Azt mondta, hogyha ezután sem lesz jobb, akkor mehetek fej és tüdőröntgenre, úgyhogy muszáj használnia.
Holnap megyek kiskutyanézőbe. Egy barátnőmnek születtek francia bulldog kiskutyái. Iszonyat édesek. Nézzétek meg! Ezen a címen elvileg láthatók. Be van hozzájuk téve egy webcamera.:)

Hétvége

Gyönyörű volt. Hiába volt koleszszobás, hiába köhögtem, hiába nem aludtunk szombat éjjel szinte semmit a mellettünk lévő buliban lévő részegek kiszűrődő kiabálásától, hiába égett pecsenyepirosra a vállam, a képem és a hátam! Ezek mind nem számítanak, mert Vele voltam egész hétvégén és iszonyatosan jó volt!
Beültünk szombat este egy kedves kis étterembe és jól "leittuk" magunkat limonádéval, miközben beszélgettünk. A koliig sok-sok lépcső volt, amit kifulladva tettünk meg és még azt is mondtam, hogy miket gondolhat a recepciós hölgy, mikor bejelentkeztünk. Biztos azt hitte, hogy F-nek otthon van a hat gyerek meg az asszony és velem azért jön koliba. :P
Felsétáltunk este a hegyre és láttunk tüzijátékot is!
Úgy látszik nálunk már úgy marad, hogy hiába van két ágy, mi akkor is összekucorodunk egyen, akármennyire pici is az. :)
A reggel (tőlünk szokatlanul korai időpontban) már az Orfűre vivő buszon talált minket, mert irány a strand! Szerpentines úton mentünk fel és le, néhol elég hajmeresztő sebességgel, de végül csak megérkeztünk. Leheveredtünk az árnyékban és persze mindent vittem, csak naptejet nem, így mind a ketten jól leégtünk. Most attól nagyon melegem is van. Ettünk ebédre lángost, meg üdcsit, meg mikor visszamentünk Pécsre, akkor fagyit is. Szóval csupa jó dolgot.
Az utolsó pillanatig állunk a vonatajtóban, egészen addig, amíg be nem csukódott és a vonat el nem indult. És tudom, hogy a jövőhéten találkozunk (ha nem szól közbe a MÁV sztrájk), de ilyenkor mindig egy picit elszorul a torkom és sírni tudnék. De nem teszem, mert már alig várom a pénteket. Már csak öt nap! :)

Kommunikálj!

Ma meló volt napközben ezerrel. És elkövettem egy iszonyatosan nagy baklövést. Nem is baklövést, hanem ordító nagy szemétséget. Nem tudom mi volt ez, pedig nem szoktam ilyet csinálni.
Ma V. gépén dolgoztam és véletlenül megtaláltam a naplózott msn beszélgetéseket. Csak úgy találomra belekattintottam egy-kettőbe, mert nagyon kiváncsi voltam. Pedig ilyet nem szabadott volna csinálnom! Semmi közöm hozzá, hiszen ez olyan, mintha kihallgatnám valaki magánbeszélgetését. De megtettem és nem tetszett, amit olvastam. Tök lehangolt és teljesen kétségbeestem, mert nem tudtam, hogy V. így gondolkodik rólam, meg az egész melóhelyről. Rosszul esett. Nagyon.
Aztán elmondtam B-nek egyik cigiszünetben, hogy mit tettem és, hogy nagyon nem vagyok rá büszke. És tanácsot kértem tőle, hogy szerinte mit csináljak. Hogy dolgozzunk együtt V-vel úgy, hogy közben ne menjen rá a barátságunk?! B. szerencsére tudott nekem segíteni, hiszen otthon ő is ugyanolyan helyzetben volt a szülei vendéglőjében, mint én a mi cégünknél.
Mert sosem könnyű a főnök (esetemben főnökök) gyerekének lenni. Ez részemről állandó bizonyítási kényszerben nyilvánul meg. Amióta az eszemet tudom itt akartam dolgozni. Kicsi korom óta. És most, hogy itt dolgozom, hirtelen olyan bonyolulttá váltak a dolgok.
Mert oké, hogy vannak bizonyos előnyei, például nem kell egy héttel előtte bejelentenem, ha nem megyek egy napot, vagy elmehetek napközben, hogyha valami dolgom van...csak éppen V. azt nem látja ebben, hogy amíg én is, ugyanúgy, mint ő, heti 20 órára vagyok felvéve, addig én benn vagyok hétfőtől péntekig az esetek nagy részében minden nap 8 órát vagy többet és bemegyek hétvégén és ünnepekkor is, hogyha arra van szükség.
És igazából az a baj, hogy V-vel nem tudok beszélni a munkahelyi gondjairól, mert ő nem akar a főnökére rosszat mondani előttem, mert hogy ő az anyukám, pedig én tudom a legjobban, hogy ő is ember, ő is hibázik és vannak olyan szokásai, amik nehezebben tolerálhatók. De hiszen mindenkinek vannak! Őt így kell elfogadni, megszokni. Majd ha régebb óta dolgozik itt, akkor majd meglátja.
És tudom, hogy én is tudok bunkó lenni, de van, hogy akaratlanul bántok meg embereket. Az az igazság, hogy annyira összefolynak a napok, hogy nehezen tudom követni, hogy melyik nap mit csináltam. És tudom, hogy van, amikor akaratlanul is keresztbe teszek másoknak, de tényleg nem szándékosan csinálom. Csak van, ami nekem természetes és másnak nem az és ebből néha akadnak nézeteltérések.
Szóval...ööö..kicsit elkalandoztam. :P
A lényeg annyi, hogy B. azt tanácsolta, hogy ezt mindenképpen beszéljük meg négyszemközt V-vel, úgyhogy délután a tettek mezejére léptem és elmentünk V-vel vásárolni, aztán beültünk egy kávézóba. Megbeszéltük és most ettől nagyon jól érzem magam. Attól, hogy egyikünkben sem maradt tüske és, hogy meg tudtuk oldani.
És ha már ott voltunk, akkor vettem egy tök jó kis fölsőt, meg egy nagyon csini cipőt. Holnap abba is megyek Pécsre. :)

Csak megoldódik

Dráma, dráma, dráma. Ez volt tegnap. Legalábbis egy pár óráig. Aztán végül megoldódni látszanak a problémák.
Ugyanis megyek vidékre hétvégén, de ahol aludtam volna éjjel, oda kiderült, hogy nem mehetek. Hogy miért, annak okait most nem firtatom inkább. A lényeg annyi, hogy végül mégiscsak sikerült megoldani a dolgot, ugyanis eszembe jutottak a diákszállók. Hiszen hány és hány helyen adnak ki nyáron kiürült koliszobákat?! Ez lesz az! Körül is néztem a neten és találtam is hármat, ami közül lehetett választani. Kiválasztottam a legszimpatikusabbat, ma felhívtam és le is foglaltam. Kiderült, hogy olyan szobájuk is van, amihez van wc és zuhanyzó, így nem kell a közöset használni a folyosón.
Úgyhogy végül odamegyünk F.-vel és már nagyon várom. Ott végre csak mi leszünk. :)
Ma voltam dokinál is gyógyszert iratni. Hát, amilyen csalódás volt 3 hónapja az első, olyan kellemes meglepetés volt ez a másik. Teljesen feldobta a hangulatomat, még a néhol kicsit kellemetlen vizsgálatok ellenére is. Végig beszélgettünk, viccelődtünk, kitünően oldotta a kezdeti feszültségemet. Nagyon rendes volt, mindent megmutogatott, elmagyarázott, közben kommentált. Teljesen pozitív élmény volt. :)

Új frizkó, csak úgy csajosan :P

Lett szép új hajam. Mármint nem hajam, hanem frizurám. Mert a hugicám megcsinálta nekem tegnap este nagyon szépre. Rendületlenül festett, mosott, festett, vágott, festett, mosott, szárított. És az eredmény egy vörös és barna fergetegesen jó frizkó lett. Röpke 3 óra alatt, de elkészült egy egészen egyedi frizura, amit nem tudom, hogy hogy fogok beszárítani, hogyha a K. nem lesz mellettem, de majd megoldom. Max csak összeborzolom majd az egészet. :P
Szóval szép lett. Egészen feldobta a kedvem.

Esős délután

Lassan eláll az eső. Minden komor és szürke. Mint a hangulatom. Bár ez így nem teljesen igaz. Szeretem a nyári záport, zivatart, mert felüdíti a levegőt és felfrissülök tőle.
És nem megyünk Balcsira a hétvégén F.-vel pedig már úgy elterveztem. De valahogy nem lepett meg. Már semmi sem lep meg. Igyekszem nem beleélni magam addig, amíg meg nem történik, mert addig még bármi közbejöhet és úgy sokkal jobban fáj. Valahogy éreztem, hogy nem fog összejönni. Túl szép lett volna, 3 nap teljesen csak kettesben, mégha csak egy rozzant faházban is. De az a rozzant faház már annyi szerelmes párnak volt a titkos búvóhelye. Nálunk a családban szinte mindenki ott volt nászúton is, több pénzük nem lévén. Meg meg van a helynek a saját hangulata is.
Most itthon ülök és nem érzek semmit. Mármint nem vagyok csalódott, lehangolt, levert vagy ilyesmi. Egyszerűen semmilyen sem vagyok. Üresnek érzem magam.

"Jajj úgy élvezem én a strandot..."

"Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó! Annyi vicceset látok-hallok és még Bambi is kapható!"

Tegnap én is élveztem nagyon. Mert a szüleimnek le kellett menniük Kecskemétre, én meg unatkoztam, úgyhogy miért ne mennék velük?! Le is autóztunk és ha már ott voltunk, elmentünk Ballószögre strandolni egy "thermálvizes, de azért hidegvizesúszómedenceisvan"-os strandra. Gyönyörű szépen megcsinált, fantasztikusan kultúrált és nem tömött (!) strand. Volt vízesés, amivel hátat lehetett dögönyöztetni, volt körfolyosós medence, amiben ha bekapcsolták az örvényt, akkor az olyan erős volt, hogy levert a lábadról és csak vitt körbe-körbe, és volt a medencének egy sötétkékkel jelzett része, ahol 3 méter mély is volt a víz. Na meg ha átmentél a vízesés alatt, akkor egy kis barlangszerű részen találtad magad, ahol ha este felkapcsolják a villanyt, akkor nagyon romantikus tud lenni. Na meg volt szauna és gőz is, de azokba nem mentem be, mert nagyon melegek és nem kapok benn levegőt, pedig lehet, hogy a köhögésemre jó lett volna. Na sebaj!
Ebédre ettünk hot-dogot és ittam hozzá teát.
Meg voltak kovácsoltvas (na végre! ez a szó tegnap, mikor F-nek meséltem sehogy se jutott eszembe :P) napozóágyak, meg székek, meg hintaágyak napernyővel. És akartam napoztatni a lábam, de az egy hangyányit sem barnult. Persze a vállam, amit gondosan óvtam, megint leégett és a hátul keresztpántos úszódresszem nyoma tök jól látszik. :P
De iszonyatosan élveztem! Vittem könyvet és végre volt időm olvasni! És volt halk háttérzene, ami megadta az alaphangulatot, de nem volt zavaró. Meg építettek a törpicuroknak játszóteret, hogy ők se unatkozzanak. És voltak pálmafák, meg sok-sok zöld növény. Meg egy termál tó, amiben ugyan nem lehetett fürödni, de nagyon aranyos madárkákat láttunk.
Mikor kijöttünk már majdnem zártak és egyszercsak felcsendült A FANFÁR. Ami a zenekaros táborban minden este a takarodót jelző szám és mindig valamelyik trombitás vagy szárnykürtös fújja. Nagyon LOL volt. :)

Alvásmegvonás

Azt olvastam, hogy az alvásmegvonást régen kínzási módszerként is használták, hogy a kellően kimerült alanyból kiszedjenek információkat. Engem most nem kínoznak, mégsem birok aludni mostmár lassan egy hete és ez már kezd kiborítani. A köhögés az oka mindennek, ő az én kínzóm.
Hogy miért nem mentem orvoshoz? Mert hülye vagyok! Azt hittem egyedül is el tudom mulasztani. Szedtem először ezt, aztán meg azt, de semmi nem használt. Most meg már ott tartok, hogy már idegileg kivagyok tőle. Csodálkozom, hogy a környezetem még bírja hallgatni a köhögésem. Mert én már rosszul vagyok a saját hangomtól.
És valahogy ez már megint egy panaszkodós blogbejegyzés lett. Mostanában valahogy csak ilyenek sikerülnek. Jajj nekem....:S Pedig nem akarok ilyeneket írni....

Felnőtt (?)

Ma APEH-ban is voltam, mert ugyebár dolgozó nő lettem a suli után és ilyenkor érdemes kiváltani a START kártyát. Az alkalmazóm ezzel egy csomó kedvezményt kap pl nem kell munkavállalói járulékot és 29 helyett csak 14% TB-t kell fizetnie utánam X ideig. Úgyhogy ma elmentem és nagyon felnőtthöz méltóan megigényeltem a kártyát a szigorú tekintetű ügyintéző nénitől.
Na meg voltam doktor néninél is, aki írt fel nekem új gyógyszert, amitől remélhetőleg megszűnnek a hangulatingadozásaim, bár ezen ő csodálkozott a legjobban, hiszen állítólag az előző gyógyszeremnél ez a legritkább mellékhatás. Hát én egy ritka eset vagyok. :)
Meg mentem volna a köhögésemmel is doki bácsihoz, hogy nagy felnőtt módjára átjelentkezzek mostmár a gyerekorvostól a nagy felnőtt dokibácsihoz. Persze ilyen jó időben a felnőtt dokibácsik is szabadságolják magukat, pedig direkt megnéztem, hogy páratlan avagy páros hét péntek van e, mert akkor másként rendel. Mindenesetre ő nem volt sehol. Mármint biztos volt valahol, csak nem a rendelőben. A helyettese meg nem rendel péntekenként, úgyhogy majd hétfőn megpróbálom újra. Addig meg remélem, hogy nem fulladok meg. Vajon az baj, hogyha az ember már úgy köhög, hogy öklendezik közben? :S

Beismerés

Ma be kellett ismernem valamit. Mégpedig azt, hogyha egyszer elvesztem a türelmem, akkor a legegyszerűbb feladatokat is képtelen vagyok megcsinálni. Olyankor muszáj szünetet tartanom, hogy kicsit lenyugodjak.
Hogy erre miből jöttem rá? Hát abból, amit tegnap csináltam. Kaptam egy bonyolultnak éppen nem mondható, de elég pepecselős feladatot. Ha normálisan nekiülök, akkor kábé fél órás munka. Na hát én neki is ültem, aztán meg besokaltam, felálltam és hazamentem "Én ezt nem tudom megcsinálni!" felkiáltással. Ma bementem, leültem és kábé negyed óra alatt végeztem vele. És rájöttem, hogy tök egyszerű volt, csak éppen akkor nem ment.

No comment

Utálom a hülyeséget! Az emberi hülyeséggel ki lehet kergetni a világból. És valószínűleg nagyképűen hangzik, de néha úgy érzem, hogy akikkel dolgozom, azok nem egészen épek. Hogy lehet ennyire dilettánsnak lenni? És nemtörődömnek???
És persze imádok olyan munkát csinálni, amit már megcsináltam egyszer, csak az akinek csináltam az nem tudja, hogy hova tette, de sebaj! Majd én megcsinálom! Megint!
Na itt sokaltam be és jöttem haza. Nem tudom, hogy fog nekem menni ez a dolgozósdi. Mostmár, hogy kötelező, úgy nem olyan jó móka....

Mozgalmas nap

A mai nap lassan indult. Tegnap biciklivel mentünk dolgozni és azzal is jöttünk haza. Nagyon elfáradtam, de ahhoz képest ma nem is volt izomlázam, pedig arra számítottam, hogy majd alig fogok tudni kimászni az ágyból. Csak ez a hülye köhögésem múlna már el! Ma taktikát váltottam és NeoCitránt kezdtem szedni, hátha az elmulasztja.
Az APEH-nél kezdtem, hogy megcsináltassam a START kártyám. Kiderült, hogy július 18-ig zárva van a kerületi iroda, úgyhogy holnap megint ott kezdek, csak másik kerületben.
A délelőtt lassan telt. Valahogy olyan tohonyának éreztem magam. Nem volt jó érzés. Olyan, amikor úgy érzed, hogy a tested akkora, hogy mindenben akadályoz. Hogy nem tudsz mozogni, hogy egyszerűbb lenne ha gurulnál. Ez rá is nyomta az egész délelőttre a bélyegét. Ráadásul egy nagyon pepecselős munkám volt és már az állandó rádió zaj ellen is fellázadtunk és kikapcsoltuk.
Aztán dél körül elkezdtem felpörögni. Ugyanis már annyira untam azt a feladatot, amit éppen csináltam, hogy papírrepülőhajtogató versenyt hirdettem az irodában, vagy javasoltam, hogy játszunk "ki, mikor, kivel, hol, mit csinált és mi lett a következménye" játékot. Vagy ország-várost. Vagy bármit! Megterveztem, hogy milyen jó lenne egy punnyadó pamlag az iroda közepére, aztán változtattam a terven és megterveztem, hogy hogy lehetne medencét beépíteni oda. :P
Délután ismét számláztam. Még maradt holnapra is egy csomó, de azt nagyon élvezem. Csak azért nem vagyok oda, hogy ülök egy helyben és szakad rólam a víz. Azt utálom!
Munka után elmentem a mamának venni egy másik mobilt, mert elhagyta a sajátját. Na meg persze visszaszerezni a régi számát, ami az én nevemen van.
ÉS!!! Vettem usb-s vezeték nélküli netbefogó izé bigyót, ami tök jól működik! Most már nekem is van vezeték nélküli netem, így ha akarok, akkor akár még a kertbe is kiülhetek netezni. Már ha addig is fogja, de azért majd kipróbálom. Úgyhogy most nagyon boldog vagyok!
Ja és este gyönyörödő estét tartottam, mivel úgy döntöttem, hogy most már ideje kicsit szintre hozni magam. Úgyhogy összegezve: Jó kis nap volt ez a mai! :)