Ma nagy dologra szántam el magam tömérdek mennyiségű szabadidőm lévén. Mégpedig arra, hogy ma én fogok ebédet készíteni. Na most ez hétköznapi értelemben nem lenne egy akkora kunszt, de ha azt nézzük, hogy a télen majdnem felgyújtottam a konyhánkat (aminek szürke nonfiguratív füstnyomait még ma is viseli a citromasárga fal), amikor húst akartam kisütni, akkor nyugodtan nevezhetjük ezt részemről extrém sportnak is.
Szóval az első kérdés, amit el kellett dönteni, hogy mi is legyen a mai menü. Mivel nem sok alapanyag volt itthon, így a tojásos nokedlira esett a választás. Azt már egyszer csináltam, de egyedül még sosem. Na jó, azt hozzá kell tennem, hogy most sem voltam egyedül, mert anya felügyelte azért a ténykedésemet, ha másért nem, hát azért, hogy hívhassa a tűzoltókat a megfelelő időben.
Nahát akkor nézzük csak mi is kell hozzá. Tojás, liszt, víz, só, szalonna, metélőhagyma (asszem úgy hívják). Eddig minden van. Akkor üssük fel a tojást egyesével. (Azért egyesével, hogy nehogy úgy járjak, mint a múltkor mikor találtam az egyik tojásban egy halott kiscsibét. RIP!) Na szóval tojást tálba tenni, lisztet mellé sok részletben, plusz a vizet meg a sót és az egészet csomómentesre keverni. Ennyit a nokedli tésztáról. Kicsit hagyom állni, közben megnézek egy részt valamelyik éppen menő vasárnapi sorozatból :P, felteszek vizet forrni (abból sem hagyom ki a sót, ami szokásom). Mikor forr a víz, fölé a nokedli szaggatót és kezdődik a harc az idővel és a tésztával. Mert nem elég, hogy gyorsan kell szaggatni, de még arra is figyelni kell, hogy közben a tészta oldalt ne bungeejumpingoljék a forróvízbe. Na, ha nagy erőfeszítések árán kiszaggattuk a nokedlit, akkor jöhet a lényeg, azaz a tojás. Ismét csak egyesével föltörjük, fölverjük a tojást (aminek elkészítési módja kísértetiesen hasonlít a tojásrántottáéhoz, így egyszerre két ételt is megtanulhatunk :P). Ebből sem felejtjük ki a sót. Előkapunk egy serpenyőt, dobunk az aljára apróra kockázott szalonnát és megvárjuk, míg a szaunától izzadni kezd. Erre ráöntjük a felvert tojás felét és hagyjuk rántottásodni, plusz megszorjuk egy kis hagymával. Közben leszűrjük a már megfőtt nokedlit és beleplaccsantjuk az edénybe. Összekevergetjük kicsit és nyakonöntjük a tojás maradékával. Már nincs is más dolgunk mint kétszer-háromszor megkeverni és kész is.
Mint kiderült nem is akkora ördöngősség, mert még én is meg tudtam csinálni. :)
Ja és egy jó tanács: ha nem akarok kiszúrni magammal (márpedig nem akarok), akkor a nokedliszaggató felszerelést rögtön elmosom, miután kiszaggattam a nokedlit, mert akkor még nem betonozódik rá az edényre és nem kell hozzá légkalapács, hogy leszedjük. :P
Szóval az első kérdés, amit el kellett dönteni, hogy mi is legyen a mai menü. Mivel nem sok alapanyag volt itthon, így a tojásos nokedlira esett a választás. Azt már egyszer csináltam, de egyedül még sosem. Na jó, azt hozzá kell tennem, hogy most sem voltam egyedül, mert anya felügyelte azért a ténykedésemet, ha másért nem, hát azért, hogy hívhassa a tűzoltókat a megfelelő időben.
Nahát akkor nézzük csak mi is kell hozzá. Tojás, liszt, víz, só, szalonna, metélőhagyma (asszem úgy hívják). Eddig minden van. Akkor üssük fel a tojást egyesével. (Azért egyesével, hogy nehogy úgy járjak, mint a múltkor mikor találtam az egyik tojásban egy halott kiscsibét. RIP!) Na szóval tojást tálba tenni, lisztet mellé sok részletben, plusz a vizet meg a sót és az egészet csomómentesre keverni. Ennyit a nokedli tésztáról. Kicsit hagyom állni, közben megnézek egy részt valamelyik éppen menő vasárnapi sorozatból :P, felteszek vizet forrni (abból sem hagyom ki a sót, ami szokásom). Mikor forr a víz, fölé a nokedli szaggatót és kezdődik a harc az idővel és a tésztával. Mert nem elég, hogy gyorsan kell szaggatni, de még arra is figyelni kell, hogy közben a tészta oldalt ne bungeejumpingoljék a forróvízbe. Na, ha nagy erőfeszítések árán kiszaggattuk a nokedlit, akkor jöhet a lényeg, azaz a tojás. Ismét csak egyesével föltörjük, fölverjük a tojást (aminek elkészítési módja kísértetiesen hasonlít a tojásrántottáéhoz, így egyszerre két ételt is megtanulhatunk :P). Ebből sem felejtjük ki a sót. Előkapunk egy serpenyőt, dobunk az aljára apróra kockázott szalonnát és megvárjuk, míg a szaunától izzadni kezd. Erre ráöntjük a felvert tojás felét és hagyjuk rántottásodni, plusz megszorjuk egy kis hagymával. Közben leszűrjük a már megfőtt nokedlit és beleplaccsantjuk az edénybe. Összekevergetjük kicsit és nyakonöntjük a tojás maradékával. Már nincs is más dolgunk mint kétszer-háromszor megkeverni és kész is.
Mint kiderült nem is akkora ördöngősség, mert még én is meg tudtam csinálni. :)
Ja és egy jó tanács: ha nem akarok kiszúrni magammal (márpedig nem akarok), akkor a nokedliszaggató felszerelést rögtön elmosom, miután kiszaggattam a nokedlit, mert akkor még nem betonozódik rá az edényre és nem kell hozzá légkalapács, hogy leszedjük. :P
1 megjegyzés:
Te, én ilyenről még nem hallottam. Nokedlit láttam már (nni is ettem már, de nem ízlett. :D) de ezt a tojásos hagymás beforgatást még sosem tapasztaltam.. Mindenesetre érdekes.. és gratulálok. :) Csak így továb! :)
Megjegyzés küldése