Hét vége

Végre vége a hétnek! El sem hiszem! Nagyon elfáradtam. Amilyen kis ügyesek voltunk tegnap, ma annyira lazsáltunk. Csak úgy csináltunk, mint aki dolgozik. Annyira nem volt kedvünk. Mármint csináltunk dolgokat, csak sajnos nem annyit, amennyit elterveztünk. De jövőhét elején majd dupla erőbedobással dolgozom, és ha kell, akkor tovább bennmaradok, mert csütörtök-pénteken nem akarok menni.

Tegnap voltam kiskutyákat nézni és annyira édesek voltak! Nyolc édes kis csöppség: Godzilla, Punky, Joey, a fiúk és Királylány, Hópihe, Denise, Virág, Irattáros a kislányok. Mindegyik egy önálló kis egyéniség. Mindent rágnak, mindent visznek és még korántsem szobatiszták, de gyönyörűek. Még nagyrészt alszanak napközben, de vannak kis virgoncok is köztük. Például Denise, aki legelsőként született, de ő a legkisebb. Ő ha már nem álmos felkel, iszik egy kicsit, aztán szó szerint végiggyalogol a többieken, hogy ők is ébredjenek fel, mert ő játszani szeretne. Igazi kis vezéregyéniség.
Ma lazításképpen megnéztem A szív hangjai c. filmet. Ez az egyik kedvenc filmem többek között. Mindenkinek ajánlom. Talán a zene miatt is. Pedig egy hegedű tanárról szól, ami nem éppen a kedvenc hangszerem. Meryl Streep zseniálisan formálja meg Roberta alakját. Külön szeretem benne, hogy igaz történet alapján készült. Az ő életéről, megpróbáltatásairól szól.
Ma kiváltottam a harmadik fajta gyógyszert is a köhögésemre, mert még mindig nem múlt el. Remélem ez most már használni fog. Meg voltam ma vérvételen is reggel, de az más miatt kellett. Örültem, hogy a nő ügyes volt és elsőre talált jó vénát, mert régebben ahová jártam, ott a nő csak kábé ötödszörre talált egyet. Már tiszta tűpárnának éreztem magam.
De azért összességében jól telt ez a hét egy-két apróságot leszámítva.