Szumma szummárum

Tegnap családi ebéden voltunk a nagynénéméknél. Ott volt a két időseb unokatesóm, meg az ő 3 gyerekük, a húgom, a nagynénémék, a párom, a nagymamám. Ők a család ún. "zizzentebb" fele. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ebéd kábé olyan volt, mint a bazi nagy görög lagziban. Mindenki egyszerre és hangosan beszél, nagyon jókat nevetünk meg minden. Persze közben tetemes mennyiségű sör és egyéb szeszes ital is elfogy és persze ez mind csak javít a hangulaton. Így két hónappal Mária nap után sikerült is megünnepelnünk azt. :)
Volt húsleves, töltött káposzta, rántott hús petrezselymes krumlival, meg vagy hat féle sütemény. Olyan sokat ettünk, hogy még a fülünk is kettéállt tőle. Még útravalót is kaptunk.
Ma meg Mama főzött bablevest, olyat, amilyet senki más nem tud, én pedig sütöttem hozzá palacsintát. Mert a bableves olyan palacsinta nélkül, mint a pénztárca pénz nélkül. Azaz, semmit sem ér. :P
Meg mikor reggel felkeltünk néztük, hogy már tíz óra van. És mikor egy órával később leültem a géphez egy kicsit, akkor még mindig tíz óra volt. Elfelejtettem, hogy most kell állítani...:P Jó, hogy a mai nap egy órával hosszabb.
Több ilyen négynapos ünnep kellene. Nagyon élvezem, hogy nem kell menni dolgozni. A suliból csak ez az egy hiányzik: a szünetek.

?

Rá kéne jönnöm, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Mi akarok vajon lenni igazán? Jókor kérdezem mi?! Egy elvégzett fősuli után. Azt hittem az akarok lenni, aztán most valahogy mégsem. Jól érzem magam az irodában, de nem akarok életem végéig adminisztrátor lenni. Ugyanakkor nem tudom, hogy mi lenne az a tevékenység, amit szívesen csinálnék. Lehet, hogy rossz pályát választottam? Hogy a gazdaságis rész mégsem nekem való?
A szüleim azt akarják csináljak vállalkozást. De minek? Kérdem én. Mi az, amiben mást tudnék nyújtani az embereknek, mint a többiek. Egyáltalán milyen területen induljak el?
Ma voltunk lakást nézni és rá kellett jönnöm, hogy ha veszünk egyet, annak van egy törlesztője, egy rezsije, nekünk van egy havi kajaszükségletünk és akkor még ruhát vagy bármi mást nem vettünk. Ez most nem tudom, hogy jött ide, csak úgy eszembe jutott...nem kell vele foglalkozni. :P

Feel like...

Este van. A hugom szobájában ülök. Megy a zene. Valami szép szomorú szám. Lehet, hogy nem is szomorú, csupán lassú. Karácsonyi hangulatom van a fuvolától. Szeretem ezt az érzést. Azt, amikor esik kinn a fehér hó, hogy betakarjon mindent tisztán, fehéren, mikor a szobában a karácsonyfát díszítik, mikor mézeskalács illat van, mert épp most kerültek elő az apró sütik a sütőből. Mikor a család leül a fa köré és csend van és remélhetőleg béke.
Most ilyen hangulatom van. Ja és gyertya is ég, mert az megnyugtató. Nagyon szeretem. Olyan, mintha kinn megállt volna a világ.
Épp most jött meg a hugom és felrúgta az egész hangulatot. Most már minden a régi. Péntek van. Végre itt a hétvége. :)

Tiszta dili

Tiszta dili vagyok. Hiszen minden tökéletes körülöttem. Minden tök rendben van. Van egy párom, lakunk ahol lakunk, van munkám, vannak barátaim és én mégis dilis vagyok. Valahogy nem találom a helyem. Boldog vagyok, megvan mindenem és valahogy mégsem érzem magam jól a bőrömben. És nem tudom megfogalmazni, hogy miért nem. Csak érzem, hogy feszültség van bennem, de hogy mitől azt nem tudnám megmondani. Csak egyszerűen van. És nagyon szeretném eltüntetni, feloldani. Csak valahogy nem megy...pedig nem akarom, hogy ott legyen bennem. Nem kell! Hess! Hess!

Kincskeresés

Ma olyan gyönyörű idő volt, hogy még véletlenül sem lehetett itthon maradni, ezért kisétáltunk a közeli kiserdőbe, ami egy darabka zöld a nagyváros dzsungelében. Ha az ember bemegy, egészen azt az illúziót élheti át, mintha tényleg egy igazi erdőben járna. Mármint olyanban, ami a vadonban van. Vittük F-vel a gps-ünket is, mert tudtam, hogy ott is van egy geocache pont, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megkeressük. Persze a gps nem akarta azt, amit mi akartunk. Körülbelül fél órába telt, amíg megtalálta a műholdakat és bármiféle irányt mutatott, de a végén csak sikerült. :)
Körülöttünk csapatnyi gyerek éppen számháborúzott. Szívesen beálltam volna közéjük. Velünk szembe jöttek szép számmal más cashelők is. Pl apuka három gyerekkel, akik egy gps kíséretében szintén dobozt kerestek. Mi meg csak mosolyogtunk rajtuk, hogy "úgyis mi találjuk meg előbb!" És sikerült is!
Egy gödörben egy pad alatt meg is leltük a dobozt. Leltünk benne egy mini kártyapaklit, amit elhoztunk és cserébe otthagytunk egy tollat.
Hazafele beültünk a közelünkben lévő cukrászdába és sütiztünk. Csodás volt! :)

Régen

Ma idefele jövet pont az jutott eszembe, hogy milyen furcsa, hogy ma ha az ember el akar jutni Budapestről Pécsre, akkor ha beül az autójába, akkor három óra alatt ott tud lenni háztól házig. Ugyanakkor hogyha visszamegyünk az időben száz évet, akkor ugyanez az út vonattal kábé egy nap volt, míg kétszáz évnél már több napnál tartunk. Ha még régebbre megyünk, akkor elgondolkodhatunk, hogy ugyan csak úgy ki utazott Pestről Pécsre, mikor tökéletesen jó volt neki ott is, ahol volt.
Sőt! Voltak olyanok is, akik egész életükben egy városban/faluban éltek és maximum a szomszédos városba/faluba mentek át néha-néha munka vagy mulatságok miatt, esetleg ott volt iskola, templom, orvos...stb.
És olyan sem gyakran fordulhatott elő, hogy egy pécsi fiú csak úgy megismerkedik egy pesti lánnyal és egymásba szeretnek. Mert ugyebár mégis hol ismerkedhettek volna meg. Ez nem csak a múltra hanem a jelenre is vonatkozik. Pl net nélkül mennyi esélyem lett volna megismerkedni F-vel? Kábé 0. Max valamelyikünk elment volna valamiért a másik városába és ott megkérdezte volna tök véletlenül a másikat, hogy mégis merre van az xy dolog, a másik megmondta volna és mentünk volna tovább, mintha mi sem történt volna...