Esőnap II.

Mondom hogy ez egy fura nap. Hazafele elmentem vásárolni a Lidl-be. A másik pénztárnál két pasi majdnem összeverekedett azért, mert az egyik a másik elé ment a frissen nyílt pénztárnál. Normálisak az emberek? Lehet, hogy front van?

Álmok

Mostanában folyton hülyeségeket álmodok majdnem minden éjjel. Üldöznek, kergetnek, rohanok, mert elkések, megölnek, feltámadok, segítenék valamelyik bajbajutott szerettemnek, de nem tudok, mert valami láthatatlan fal áll közöttünk. Bújkálok és érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, mert hallom annak a lépteit, aki keres és tudom, hogy mindjárt megtalál, mert nem sikerült túl jó rejtekhelyet találnom. Nem tudom ki keres, de mikor rám talál, akkor hiába bizonygatom, hogy nem én voltam, őt ez nem érdekli, hanem elvágja a torkom, megfojt vagy belém ereszt egy tár ólmot.
Nem tudom mitől vannak ezek az álmok, de mindegyikben az az érzés van, hogy tehetetlen vagyok és én utálom ezt az érzést. Sokszor mondják, hogy a tévétől lehetnek ilyen álmok. De nekem nincs tévém, így ez az ok kizárva. A stressztől? A fene tudja...végülis mitől lehetnék stresszes?

Esőnap

Hát a mai napom enyhén szólva katasztrófa. A hullám már tegnap elkezdődött és ma pedig elárasztott a fejem tetejéig. F-nek szóltak a munkahelyén, hogy holnap nem oda kell mennie, ahova eddig, hanem Csepelre. Felhívott, hogy légyszi nézzem meg, hogy merre is kell menni. Én beütöttem a keresőbe és nagy nyugodtan kiböktem, hogy áhh semmi az egész, csak felszáll a buszra, azzal megy 11 megállót és már ott is van. Csak éppen nekem nem tűnt fel, hogy csepel nem erzsébet szomszédja és mégannyira sem a XXIII. kerület, merthogy az SOROKSÁR! Na F. hívott is 3/4 8-kor, hogy ott nincs semmi és tök király, mert 8-ra már tuti nem fog odaérni. Na én erre teljes pánikban bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem , hogy onnan mégis merre tudna menni. Persze a tetü gép épp akkor olyan lassú volt, hogy a csigák hozzá képest hipersebességgel rendelkeznek. Végül mégiscsak sikerült bekapcsolni, de nem tudtam, hogy Csepel hányadik kerület és a rohadt neten sem találtam meg. Persze addigra már annyira ideges voltam, hogy bőgtem. Felhívtam aput, hogy hogy a piklibe kell Csepelre menni, mert F-et tuti ki fogják rúgni emiatt és hogy nincs nála pénz taxira sem, meg semmi ilyesmire sem. Szerencsére ritka mázlista vagyok, hogy ilyen apukával rendelkezem, mert ő elment F-t és el is vitte Csepelre, ahol szerencsére nem rúgták ki. Még nem beszéltünk azóta, de ha hazaérek bocsánatot kérek. Tudom, hogy ő nem haragszik, de muszáj hallanom tőle, hogy nem.
A folytatás nemrég következett be munka közben. P. nagyban beszélgetett B-vel, amikor is hirtelen felállt, mert fájlalta a derekát. Aztán annyira fájt neki, hogy hányt is tőle és teljesen leizzadt. Egy ideig fel-alá járkált az irodában, amíg bírta, néha lefeküdt a kanapéra, de ott sem volt jó neki sokáig. Aztán megjött Be. és adtunk neki Cataflamot, hátha hat valamit, de nem úgy nézett ki, mint ami használ. Végül már nem bírta tovább. Lezsibbadt mindkét karja és remegtek a kezei. Be. elvitte orvoshoz. Állítólag veseköve van, de nem hinném, mert attól az embernek nem zsibbadnak le a kezei. Állítólag az ezzel járó fájdalom rosszabb, mint a szülés. Úgyhogy most itt tartunk és még csak 16 óra van.
Vajon mi jön még?

Happy

Hogy mik történtek velünk mostanában?
F. talált állás! Felvették oda, ahol a legkisebb is számít. :) Végre 9 hónap óta van munkája és így elhárult a fejünk felől annak is a veszélye, hogy nem tudjuk kifizetni az albérletet. Talán nemsokára majd lehet tévénk is.
F. levizsgázott bolti eladóból és boltvezetőiből is (bár az utóbbi még nem tudni, hogy sikerült-e), de ettől függetlenül túl van rajta. Sőt! Ma beiratkozik gimibe is, mert jövőre elindul az érettségi felé vezető úton. Mert bár szerintem semmivel nem lesz több az ember az érettségi által, de ma már mindenhova kell, hogyha el akarsz helyezkedni, úgyhogy nevezhetjük egy szükséges rossznak.
Különben rájöttem, hogyha szakmát tanul az ember, annak sokkal több értelme van, mintha főiskolára vagy egyetemre jár. Sokkal hamarabb végez és sokkal jobban el tud helyezkedni (feltéve, ha jó szakember válik belőle).

És még mindig szeretjük egymást. Nem egészen úgy, mint a legelején, de ez legalább annyira jóleső érzés.
A tesóm kapott egy autót. Azaz vett egy fél autót, egy másikat meg kapott hozzá. Egy régi VW Golfot. Nagyon jó kis autó. Kicsit irigylem is érte, mert el tud vele menni akár külföldre is, míg az én kispolákommal kábé 30 km-re merek menni Pesttől, mert nem bír többet. Na de ez nem is baj. Majd ha hazajön a húgom, akkor majd leboltoljuk a dolgot.
Újra tudok TK-ni. Ismét van kedvem kitalálni dolgokat, történeteket.
Van pár jó barátunk, akik sokat segítenek nekünk.
Szóval nagyon hálás vagyok mindenért és nagyon remélem, hogy ez még jódarabig így is marad. :)

Zabpelyhes süti

Tegnap megpróbálkoztam az új sütőnél a zabpelyhes süti megsütésével. Hát nem jött össze. A 4 tepsiből három odaégett, de ez csak azért volt, mert nem jöttem rá, hogy a rácsot kéne csak följebb tenni. Mert ez gázsütő és nem villany, mint anyuéké volt otthon. És bár nagyon régen volt gázsütőnk, arra én már nem emlékszem mert az még kispesten volt és már tényleg nagyon rég. De most már tudom, hogy hogy kell, úgyhogy a galád sütik nem menekülnek előlem. :)

Nekem a Balaton a Riviéra :D

Voltunk a hétvégén Balcsin és iszonyatosan jó volt. Egy csomó Balcsis dal eszembe jutott, mint pl Nekem a Balaton Riviéra vagy a Balatonnál sejhaj de jó és még ezekhez hasonlók. 5-en voltunk lenn és bár néha M-et majdnem lecsaptam, mert ilyen hisztis pasit még nem látott a világ, azért jól elvoltunk.
Például esőben tüzet gyújtottunk, amin szalonnát akartunk sütni, de sajnos a természet győzött, de mi nem adtuk fel és végül a házban sütöttünk szalonnát, meg virslit és hagymát meg paprikát, paradicsomot. Csuda jó volt.
Voltunk lenn a Beach Houson is, ahol ezerrel dübörögtek a Hungária számok különböző előadóktól. Bár nem hallottuk mindegyiket, mert az elején még nem is volt biztos, hogy megyünk, mert szakadt az eső. Aztán még a Spaghetti háznál buliztunk egy sort, majd sétáltunk és végül hazamentünk.
Közben persze jól beégtem, mert úgy volt, hogy a Polo-val megyünk le a partra, mert M. már ivott. Aztán nem indult a kocsi, hiába indítóztam. Végül kiderült, hogy csak annyit kellett volna tennem, hogy rögtön indítás után visszaengedem a kulcsot. Ezt az autót még nem ismerem. Hiába, nem az enyém. Merthogy a hugomé. Apu vette és a felét meg kifizeti. Nagyon kényelmes autó és jól megy. Majd ezután nem győzök majd mit kitalálni, hogy el tudjam tőle kérni. :P