Mostanában folyton hülyeségeket álmodok majdnem minden éjjel. Üldöznek, kergetnek, rohanok, mert elkések, megölnek, feltámadok, segítenék valamelyik bajbajutott szerettemnek, de nem tudok, mert valami láthatatlan fal áll közöttünk. Bújkálok és érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, mert hallom annak a lépteit, aki keres és tudom, hogy mindjárt megtalál, mert nem sikerült túl jó rejtekhelyet találnom. Nem tudom ki keres, de mikor rám talál, akkor hiába bizonygatom, hogy nem én voltam, őt ez nem érdekli, hanem elvágja a torkom, megfojt vagy belém ereszt egy tár ólmot.
Nem tudom mitől vannak ezek az álmok, de mindegyikben az az érzés van, hogy tehetetlen vagyok és én utálom ezt az érzést. Sokszor mondják, hogy a tévétől lehetnek ilyen álmok. De nekem nincs tévém, így ez az ok kizárva. A stressztől? A fene tudja...végülis mitől lehetnék stresszes?
Nem tudom mitől vannak ezek az álmok, de mindegyikben az az érzés van, hogy tehetetlen vagyok és én utálom ezt az érzést. Sokszor mondják, hogy a tévétől lehetnek ilyen álmok. De nekem nincs tévém, így ez az ok kizárva. A stressztől? A fene tudja...végülis mitől lehetnék stresszes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése