Zűrzavar

Kicsit zavaros vagyok mostanában. Mármint nem annyira, mert meg van a szükséges napirendem, ami megadja a napok alaphangulatát. Reggeltől délutánig munka, utána lazítás. De nem is emiatt vagyok egy kicsit zavaros.
Hanem, mert folyton csak az összeköltözésen jár az agyam. Nézegetem az álláshirdetéseket, a lakáshirdetéseket, a boltban az árakat. Számolgatok, tervezgetek-szervezgetek, kérdezősködöm másoktól. De valahogy mintha egyedül lennék vele.
Megfogadtam, hogy ma nem hozom szóba a beszélgetésünknél, de aztán csak nem tudtam megállni és megint mutattam egy hirdetést neki. Pedig nem akarom, hogy úgy érezze, hogy frusztrálom őt ezzel. Igazán nem akarok ráeröltetni semmit. Egyszerűen csak türelmetlen vagyok. Ha lehetne, akkor már ma költöznék, és nehezen viselem, hogy csak telik az idő és valahogy minden marad a régiben. Nehezen viselem ezt az egészet. Azt, hogy már majdnem három hét telt el a legutóbbi találkozásunk óta...azt, hogy holnap szabadnap van és mi mégsem tudunk találkozni. Nehezen viselem a távolságot, hogy nem láthatom. Ha csak egy kicsit láthatnám, megsimogathatnám vagy csak megölelhetném egy kicsit, akkor már könnyebb lenne...