Heppi

Régen nem írtam, de csak azért, mert nem volt miről. Mármint dehogynem volt! Hiszen szerintem még sosem voltam ilyen boldog, mint az elmúlt héten, mióta minden reggel úgy ébredhetek, hogy F. ott fekszik mellettem és minden reggel úgy is alszom el, hogy ott van velem.
Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen jó érzés lehet.
A szüleim is megbarátkoztak már vele. Mármint anya egész sokat beszélget vele, apa meg nem, de ezt tőle nem várja el senki, mivel velünk se beszélget. Néha persze van egy-két apróbb koccanás, na de ahol sokan laknak ott az lenne a csoda, ha nem lenne. A tesóm is bírja. Szerinte is jó fej. :)
Most munkát és lakást keresünk. Nem egyszerű egyik sem. Mert a Munkaügyi Központban is azt hiszik, hogyha az ember munkanélküli, akkor már rögtön mindenre rá is ér. Például várni 10 napot, csakhogy tájékoztatást kapjon a lehetséges képzésről, jogokról, lehetőségekről.
A kinézett lakásunkat sajnos eladták az orrunk elől, de remélem, hogy lesz majd más. Igazából rájöttem, hogy nem biztos, hogy jól jártunk volna vele, mert elég messze lett volna mindentől. Így sem lakunk valahogy semmihez sem közel.
Voltunk moziba is a Múmia 3-on, mert hogy volt moziünnep ugyebár és tök olcsón lehetett menni. Mi ki is használtuk és mentünk is. Ma is megyünk elvileg. Meglátjuk. Úgyhogy most minden tökéletes. (Lekopogom.)