Uccsó

Azon gondolkodom, hogy ma van az utolsó este most egy jó ideig, amikor egyedül fogok aludni. Mármint nem úgy értem, hogy eddig egyedül laktam volna, mert laknak itt rajtam kívül mások is, csak éppen a szobámban laktam eddig egyedül. És holnap végre eljön a várva várt nap és F. felköltözik! Hozzám! És velem lesz egy csomó ideig és nem kell majd két heteket várnunk, hogy találkozzunk és végre jól fogok aludni nagyon, mert lesz aki átölel.
Mondjuk pici lesz a hely ezt tudom és lehet, hogy az elején egymás agyára is fogunk menni. És lehet hogy ebből még súrlódások is lesznek, de legalább, ha elköltözünk (remélem max. két hónapon belül) a saját lakásunkba, akkor már nem lesznek ilyen problémák. Legalábbis remélem. De ha lesznek is, akkor megoldjuk azokat.
A lényeg, hogy itt lesz és ennek nagyon örülök!
Furcsa lesz majd, mert megváltozik az életem egy kissé. Más lesz jóval. És az övé is. És nagyon szeretném, hogy jól érezze magát itt és még véletlenül se bánja meg, hogy eljött otthonról. Még főzni is megtanulok majd. Szakácskönyvem már van hozzá. :)
Fura lesz, hogy meg kell majd tanulni beosztani a pénzt teljesen egyedül és megnézni, hogy mi mennyi a boltba és mire mennyit lehet szánni, hogy elég legyen a fizunk a hónap végéig, de azt hiszem menni fog. Legalábbis hiszek benne és az már fél siker.

Ui.: A post írása közben megint megjelent Lui a könyökömnél, csak úgy váratlanul, ezzel kisebb szívrohamot okozva. De túléltem, úgyhogy befejeztem az írást. :P