Társ

Az első. Mindenki életében eljön egyszer, de nem mindenkinek okoz örömet és nem mindenkinek sikerül rögtön. Főleg, hogyha az illető gátlásos vagy képtelen kellőképpen ellazulni. És ha a kettő együtt van jelen, akkor azt nevezhetjük nyugodtan nehéz esetnek.

Ilyen voltam én is, egészen másfél hónappal ezelőttig. Hiszen, aki nem szokta meg, hogy hozzáérjenek, hogy megöleljék, az már képes zavarba jönni attól is, ha átölelik. De ha van valaki, aki kellő türelemmel rendelkezik ahhoz, hogy képes elviselni azt, hogy nem minden működik elsőre, és a másiknak esetleg kicsit több idő kell ahhoz, hogy valami sikerüljön, és lehet, hogy azt hiszi, hogy kész rá és aztán kiderül, hogy mégsem...és ő még ezt is képes tolerálni, akkor ő a megfelelő partner. Nekem iszonyatosan nagy mázlim van, hogy megtaláltam ezt a partneremet, akivel közösen éljük át ezeket a dolgokat. Aki segít nekem, hogy jobban megismerjem mind önmagam, mind a másikat. És bíztat, bátorít és türelmes. Nagyon szerencsés vagyok vele! Nem minden bokorban akad ilyenre az ember lánya. :)