Barátság

Vajon mi a barátság? Van erre egyáltalán mindenki által elfogadott definíció? Kicsit körülnéztem a neten és rá kellett jönnöm, hogy nincs! Én nem tanultam filozófiát sem gimiben, sem fősulin, de ezzel a témával kapcsolatban rengeteg filozófikus eszmefuttatást találtam. Volt amelyikkel egyetértettem, volt amelyik annyira idegen volt, hogy végig sem olvastam...
Szerintem elsőként a barátsághoz kell egy másik ember is mindenképp. Nem kell, hogy ugyanolyan legyen, mint te. Sőt! Muszáj, hogy legyen saját egyénisége! Ne abból álljon a barátság, hogy majmol téged vagy te őt, hanem fontos, hogy meg lehessen vele beszélni mindent! Még olyan dolgokat is, amik nem mindig esnek jól a másiknak. Hogy elmondhasd a véleményedet neki, vagy tanácsot kérhess tőle, és ha felhívod az éjszaka közepén, mert épp nagyon bánatos vagy nagyon vidám vagy, akkor ne küldjön el melegebb éghajlatra, hanem hallgasson meg, érezzen együtt veled. Hogy az egymással való kapcsolatotok építő legyen. Hogy erőt meríthessen belőle, ha épp arra van szüksége vagy változzon általa. Kell a kölcsönös bizalom és őszinteség.

“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.” (Ingmar Bergman)

Már többször felmerült bennem, hogy vajon csak az a barátod, akivel éjjel-nappal együtt vagy? Akivel lehet, hogy jól érzed magad, de egy idő után megunod? Erre találtam egy nagyon régi, de nagyon idevágó idézetet:

“Minden barátságban szükséges egy bizonyos vágyódás, amely összeköt,- és forrasztja a lelkeket; ellenben a megunásig való együttlét, amely nem ismeri időnként a távollét okozta vágyat, az elteltség túlsága folytán eltávolítja az embereket egymástól.” (Platón)

És vajon mitől lesz vége egy barátságnak? Létezik olyan vég, hogy az egyik egyszer csak azt mondja, hogy én mától nem akarok a barátod lenni és onnantól már nem a barátod? Vajon lehet ilyen gyorsan vége egy barátságnak? És vajon az aki ezt kijelenti, az átgondolta, hogy ezzel az egy kijelentéssel a másiknak mekkora fájdalmat okoz? És vajon egy ilyen törés után még helyrehozható egy barátság? Mert hiába lesznek megint jóban, a tüske ott marad menthetetlenül...
Na azt hiszem megint jó sok lett a kérdőjel...:P De vajon miért kellenek a barátok? Erre is találtam egy szerintem nagyon igaz mondást:

“A barátság nem létszükséglet, mint ahogy nem az a filozófia és a művészet sem… Értéktelen a létfenntartás szempontjából, ugyanakkor egyike azon dolgoknak, melyek értelmet adnak a létfenntartásnak.” (C. S. Lewis)