Őszinteség

Ma este ötlött fel bennem ez a fogalom és amit nekem jelent. Őszinteség? Mit is jelent? Kicsit utánanéztem a neten és szerintük ez:

"Az őszinteség az igazsággal, mint értékkel összefüggő, azzal összhangban álló cselekvésben és kommunikációban kifejezésre kerülő emberi tulajdonság. Ide sorolható minden, ennek a feltételnek megfelelő emberi megnyilvánulás – a hallgatás éppúgy, mint a beszéd.

Egyszerűen megfogalmazva az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is. Saját vágyaink, indítékaink és belső valóságunk önmagunkkal szembeni őszinte elismerése éppúgy ide tartozik, ahogy a másokkal szemben tanúsított őszinteség is."

A második fele valahogy közelebb áll hozzám. És sokszor elgondolkodom, hogy én vajon mennyire vagyok őszinte...mert megesik, hogyha a barátnőm megkérdezi, hogy "ez a ruha jól áll?" és látom az arcán, hogy tetszik neki, de a ruha nem épp az erőssége, akkor vajon az az őszinte, hogyha megmondom, hogy nem áll jól vagy az, hogyha hagyom hogy jól érezze magát benne.
És vajon, ha a pasijával kapcsolatban teszi fel ugyanezt a kérdést? Vajon ha a srác nekem nem szimpi valami miatt azt megmondhatom e neki vagy inkább hagyjam rá, hogy naná hogy szimpatikus, jófej srác.
Vannak a kegyes hazugságok, amik szintén összefüggnek az őszinteséggel. Hiszen ha hazudsz, akkor hogy lehetnél őszinte, mégha a hazugság kegyes is?!
Erre is találtam egy mondást:
"Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, a másiknak vannak barátai."

Nem tudom megítélni ezt a kérdést, mert ebben mindenki mást mond. Lehet erről vitatkozni, érvelni és sohase junánk dűlőre...
Ugyanakkor egy dolog van, amiben nem hiszem, hogy helye lenne bármiféle őszintétlenségnek. És ez az ember a párunk, szerelmünk, kedvesünk...ki hogy hívja. Tehát vele...Mert annyian hazudnak nekünk, annyian becsapnak, átvernek...hogyha még vele sem vagyunk őszinték, akkor mit ér az egész?
Ugyanakkor ennek muszáj kölcsönösnek lennie, mert csak úgy működhet. Ez az egy, ahol őszinte vagyok teljesen, 100%-osan. De néha félek, hogy ezzel az őszinteséggel vajon nem nyomom-e agyon, nem rakok-e rá túl nagy terhet? Vajon ha az ember teljesen őszinte, akkor az azt is jelenti, hogy teljesen kiszolgáltatja magát? És vajon ha így is van, akkor ez jó-e vagy rossz-e? Szerintem az egész a másiktól is függ...Nem tudom.
Most már, hogy így jól belemásztam ebbe a kérdésbe rájöttem, hogy nem tudom, hogy mi a helyes válasz. Fogalmam sincs...talán nincs is...