Május nyolctól tizenháromig hat nap Erdélyben. Azaz nem egészen annyi, mert 9-én érkeztünk és 12-én jöttünk el, de még így is sok nap. Gyönyörű! Hatalmas hegyek mindenhol, ameddig a szem ellát, a felhők, fenyvesek. Nagyon tetszett...Mondjuk az furcsa volt, hogy májusban sem kúszott a hőmérséklet 15 fok fölé és reggel láttam a leheletem és éjjel majd megfagytunk, meg nappal is sokszor. És az egyik pillanatban hétágra sütött a nap, aztán a másikban beúszott egy felhő és már szakadt is. Mi meg áztunk...sokszor, sokféleképpen. De haladjunk csak szépen sorjában. Mert, hogy hogy is volt ez?
Tehát...elindultunk 8-án csütörtökön este busszal. Mentünk, mentünk, mentünk és még mindig mentünk egészen 16 óráig, amikor is megálltunk Székelyudvarhelyen, ahol picit körülnéztünk és utána Tusnádfürdőn. Megérkeztünk! Éljen! Kábé dél körül lehetett. Mindenki elfoglalta a szállást. Mi egy lila-fehér házikóban voltunk, olyan igazi Milka tehén érzésem volt. El is neveztük Milka házikónak. A szobát mikor megláttuk...háátt...vegyes érzelmek kavarogtak bennünk. A háromágyas szobában csak két ágy volt. A harmadikat egy kis lovacska húzta kocsi hozta egy óra múlva. Egy kiadós séta a Csukás tóhoz, megtekintettük a régi kempinget, ahol 4 éve lakott a többi zenekaros, akik már akkor is jöttek. Icipici színes faházak. De tényleg mindenféle színűek és olyanok, mint a babaházak. Ha mellé álltunk, akkor alig volt magasabb a ház, mint mi. Mint egy babaország. Ilyen házakból volt kb 70 darab.
Megtekintettük a sportpályát is, ahol vasárnap majd játszunk. Közben elkezdett szakadni az eső...eláztunk.
Este, vacsi. Olyan grízgombóc leves, hogy a gombóc majdnem elfoglalta az egész tálkát. De finom volt. :) Elkezdtük nézni a tv2-n a híradót, de nem emlékszem igazán, hogy melyik hír alatt aludtam el. Szundi reggelig. Isteni volt!
Szombaton reggel ébresztő, reggeli, irány Csíksomlyó. Gyönyörű napos idő, rengeteg (kábé 6-700.000 ember) a pünkösdi Istentiszteletre zarándokolva, hegyrekaptatva. Mi is beleolvadtunk a hömpölygő embertömegbe. Hegyet is másztunk, amitől annyira hisztis lettem, hogy még bőgtem is, hogy én márpedig nem megyek tovább. Nem bírtam na...meredek volt, meg sok ember és egyébként is utálok hegyet mászni. Így Zs.-vel leültünk a felénél és megvártuk a többieket. Közben újra elkezdett szakadni az eső...erősen kellett koncentrálni, hogy a meredek lejtőn lefele el ne csússzunk a sárba.
A szakadó esőben kaptunk egy órát vásárlásra. Végülis búcsúban vagyunk vagy mi a szösz. Ez egészen jó kedvre derített. Beszereztünk a csajokkal és S.-el egy-egy cowboykalapot. Szépek vagyunk benne...meg vettünk tömérdek sok ajándékot, meg cukrot és mifenét....végül hullafáradtan és agyonázottan visszaértünk a buszhoz. Aznap se kellett altató.
Vasárnap hajnalok hajnalán keltünk. Ottani idő szerint 6-kor, ami itthon még csak 5 óra. Félálomban reggeli, majd egyenruhában és hangszerrel irány a város különböző részei és menetelés, indulózás, zenés ébresztő. Nem tudom, hogy bárki próbált e már hegynek felfelé menetelni, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom. Az induló felét kihagytam emiatt, mert hegyet mászni, fújni és lélegezni egyszerre és még arra is figyelni, hogy a hangszerrel ne verjem ki a saját fogam...na ez az ami komoly koncentrációt igényel.
Zenés ébresztő letudva, irány a sportpálya, ahol már nagy kondér pörkölt rotyogva várta, hogy rávessük magunkat. Mindenki derekasan helytállt és a pörkölt el lett pusztítva, majd alighogy végeztünk vele, a változatosság kedvéért megint eleredt az eső. Na mi buszra fel, irány vissza a szállásra, fellépő ruha, hangszer és mentünk vissza fellépni. Szerencsére a sportpályán van egy sportcsarnok is, odabenn játszottunk. Erről annyit kell tudni, hogy egy tipikus tornaterem, ami kegyetlenül visszhangzik, így érdekes élmények értek minket játék közben, de végül megérte. Mert akármilyen idegesek és elégedetlenek is voltunk jópár dologgal, annyira kárpótolt minket az, hogy az emberek felállva tapsoltak és "Vissza, vissza!" kiabálták, hogy teljesen el is felejtettük egy darabig az összes bajunkat.
Utolsó este csendes bulizás a házakon belül, persze csak titokban, hogy a tanárok ne lássák. Nem tartott sokáig, mert a naptól mindenki úgy kimerült, hogy hamar elaludtunk.
Hétfőn reggel tervbe volt még egy kirándulás, amit már a hátunk közepére se kívántunk. Imáink meghallgattattak, mert az eső ismét szakadni kezdett, így egészen egyig szabad program volt pakolászással, rendezkedéssel, takarítással.
Zs. hozott egy női szivart, amit elszívtunk hárman B-vel együtt, hogy megünnepeljük, hogy végre megyünk haza. Mert ebéd után elindultunk végre. A busz, a csomagok, a hangszerek és mi, mind az 50-en. Még Korondon megálltunk némi vásárolgatásra, de mivel itt is elkapott minket az eső, hamar továbbmentünk.
Lassan már magunkról egy rajzfilmfigura képe ugrott be, akinek a feje felett egy esőfelhő van és csak rá esik az eső.
Magyar idő szerint kedden hajnali 1 körül léptünk határt. Nagyon jó érzés volt végre itthon! Bármilyen szép is volt Erdély, ennyi elég volt belőle. Fél 6-ra értem haza és akkorát aludtam, mint már régen nem. Holnaptól ismét minden visszatér a rendes kerékvágásba...
Kicsit talán az szomorított csak el, hogy azokkal az emberekkel, akikkel "barátok" vagyunk, szinte alig beszéltem az út alatt. Ők elvoltak a maguk kis világában, én egy másikban és a két világ nem igazán találkozott egymással. Mert ők a "kemény mag", és az ő köreikbe nem egyszerű bekerülni....
Tehát...elindultunk 8-án csütörtökön este busszal. Mentünk, mentünk, mentünk és még mindig mentünk egészen 16 óráig, amikor is megálltunk Székelyudvarhelyen, ahol picit körülnéztünk és utána Tusnádfürdőn. Megérkeztünk! Éljen! Kábé dél körül lehetett. Mindenki elfoglalta a szállást. Mi egy lila-fehér házikóban voltunk, olyan igazi Milka tehén érzésem volt. El is neveztük Milka házikónak. A szobát mikor megláttuk...háátt...vegyes érzelmek kavarogtak bennünk. A háromágyas szobában csak két ágy volt. A harmadikat egy kis lovacska húzta kocsi hozta egy óra múlva. Egy kiadós séta a Csukás tóhoz, megtekintettük a régi kempinget, ahol 4 éve lakott a többi zenekaros, akik már akkor is jöttek. Icipici színes faházak. De tényleg mindenféle színűek és olyanok, mint a babaházak. Ha mellé álltunk, akkor alig volt magasabb a ház, mint mi. Mint egy babaország. Ilyen házakból volt kb 70 darab.
Megtekintettük a sportpályát is, ahol vasárnap majd játszunk. Közben elkezdett szakadni az eső...eláztunk.
Este, vacsi. Olyan grízgombóc leves, hogy a gombóc majdnem elfoglalta az egész tálkát. De finom volt. :) Elkezdtük nézni a tv2-n a híradót, de nem emlékszem igazán, hogy melyik hír alatt aludtam el. Szundi reggelig. Isteni volt!
Szombaton reggel ébresztő, reggeli, irány Csíksomlyó. Gyönyörű napos idő, rengeteg (kábé 6-700.000 ember) a pünkösdi Istentiszteletre zarándokolva, hegyrekaptatva. Mi is beleolvadtunk a hömpölygő embertömegbe. Hegyet is másztunk, amitől annyira hisztis lettem, hogy még bőgtem is, hogy én márpedig nem megyek tovább. Nem bírtam na...meredek volt, meg sok ember és egyébként is utálok hegyet mászni. Így Zs.-vel leültünk a felénél és megvártuk a többieket. Közben újra elkezdett szakadni az eső...erősen kellett koncentrálni, hogy a meredek lejtőn lefele el ne csússzunk a sárba.A szakadó esőben kaptunk egy órát vásárlásra. Végülis búcsúban vagyunk vagy mi a szösz. Ez egészen jó kedvre derített. Beszereztünk a csajokkal és S.-el egy-egy cowboykalapot. Szépek vagyunk benne...meg vettünk tömérdek sok ajándékot, meg cukrot és mifenét....végül hullafáradtan és agyonázottan visszaértünk a buszhoz. Aznap se kellett altató.
Vasárnap hajnalok hajnalán keltünk. Ottani idő szerint 6-kor, ami itthon még csak 5 óra. Félálomban reggeli, majd egyenruhában és hangszerrel irány a város különböző részei és menetelés, indulózás, zenés ébresztő. Nem tudom, hogy bárki próbált e már hegynek felfelé menetelni, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom. Az induló felét kihagytam emiatt, mert hegyet mászni, fújni és lélegezni egyszerre és még arra is figyelni, hogy a hangszerrel ne verjem ki a saját fogam...na ez az ami komoly koncentrációt igényel.
Zenés ébresztő letudva, irány a sportpálya, ahol már nagy kondér pörkölt rotyogva várta, hogy rávessük magunkat. Mindenki derekasan helytállt és a pörkölt el lett pusztítva, majd alighogy végeztünk vele, a változatosság kedvéért megint eleredt az eső. Na mi buszra fel, irány vissza a szállásra, fellépő ruha, hangszer és mentünk vissza fellépni. Szerencsére a sportpályán van egy sportcsarnok is, odabenn játszottunk. Erről annyit kell tudni, hogy egy tipikus tornaterem, ami kegyetlenül visszhangzik, így érdekes élmények értek minket játék közben, de végül megérte. Mert akármilyen idegesek és elégedetlenek is voltunk jópár dologgal, annyira kárpótolt minket az, hogy az emberek felállva tapsoltak és "Vissza, vissza!" kiabálták, hogy teljesen el is felejtettük egy darabig az összes bajunkat.
Utolsó este csendes bulizás a házakon belül, persze csak titokban, hogy a tanárok ne lássák. Nem tartott sokáig, mert a naptól mindenki úgy kimerült, hogy hamar elaludtunk.
Hétfőn reggel tervbe volt még egy kirándulás, amit már a hátunk közepére se kívántunk. Imáink meghallgattattak, mert az eső ismét szakadni kezdett, így egészen egyig szabad program volt pakolászással, rendezkedéssel, takarítással.
Zs. hozott egy női szivart, amit elszívtunk hárman B-vel együtt, hogy megünnepeljük, hogy végre megyünk haza. Mert ebéd után elindultunk végre. A busz, a csomagok, a hangszerek és mi, mind az 50-en. Még Korondon megálltunk némi vásárolgatásra, de mivel itt is elkapott minket az eső, hamar továbbmentünk.
Lassan már magunkról egy rajzfilmfigura képe ugrott be, akinek a feje felett egy esőfelhő van és csak rá esik az eső.
Magyar idő szerint kedden hajnali 1 körül léptünk határt. Nagyon jó érzés volt végre itthon! Bármilyen szép is volt Erdély, ennyi elég volt belőle. Fél 6-ra értem haza és akkorát aludtam, mint már régen nem. Holnaptól ismét minden visszatér a rendes kerékvágásba...
Kicsit talán az szomorított csak el, hogy azokkal az emberekkel, akikkel "barátok" vagyunk, szinte alig beszéltem az út alatt. Ők elvoltak a maguk kis világában, én egy másikban és a két világ nem igazán találkozott egymással. Mert ők a "kemény mag", és az ő köreikbe nem egyszerű bekerülni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése