Huhhh...Azt sem tudom hol kezdjem...mert ez a három nap talán életem eddigi legszebb három napja volt! Péntek, szombat, vasárnap...nagyon hosszú, ugyanakkor nagyon rövid idő. Szép volt, örök élmény. Mert talán nincs annál szebb dolog, mikor az ember azzal van, akit nagyon szeret. Márpedig én nagyon szeretem F-et.
Péntek reggel a próbán már azt hittem megőrülök, hogy mikor lesz már 12, csakhogy mehessek már elé az állomásra. Mindenkivel morogtam és nagyon rossz kedvem volt, mert semmi kedvem próbán ülni. Ilyenkor a másodpercek, mintha ólomlábakon vánszorognának. Aztán csak eljött a 12 óra is és én végre mehettem.
Megérkeztünk hozzánk, csak a hugi volt itthon. Aztán ő is elment és nem is jött haza csak másnap. :) Anyuék is tök rendesek voltak. Megtörtént a bemutatás. Eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, lévén nem nagyon voltak még ilyenben, de aztán ez is megoldódott. Második este közösen vacsiztunk anya legújabb kreálmányát, amit mindenki nagyon hősiesen legyűrt.
Reggel együtt ballagtunk ki a pékhez reggeliért (mármint ketten). Sétálni is voltunk mindenfele a környéken, mentünk fagyizni vagy csak kiültünk a kertbe. És még főztünk is! Én, aki antitálentum vagyok főzésből, most olyan palacsintát és tojásrántottát csináltam...:P
És ismét tettem egy lépést a felnőtt lét felé...na azért nem nagyot, de egy újabb aprót. Általánosan nem akarok felnőni, de bizonyos dolgokban viszont nagyon jó érzés.
Végül most újabb két hét, amíg a szép emlékekből fogok élni. Megéri! :)
Péntek reggel a próbán már azt hittem megőrülök, hogy mikor lesz már 12, csakhogy mehessek már elé az állomásra. Mindenkivel morogtam és nagyon rossz kedvem volt, mert semmi kedvem próbán ülni. Ilyenkor a másodpercek, mintha ólomlábakon vánszorognának. Aztán csak eljött a 12 óra is és én végre mehettem.
Megérkeztünk hozzánk, csak a hugi volt itthon. Aztán ő is elment és nem is jött haza csak másnap. :) Anyuék is tök rendesek voltak. Megtörtént a bemutatás. Eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, lévén nem nagyon voltak még ilyenben, de aztán ez is megoldódott. Második este közösen vacsiztunk anya legújabb kreálmányát, amit mindenki nagyon hősiesen legyűrt.
Reggel együtt ballagtunk ki a pékhez reggeliért (mármint ketten). Sétálni is voltunk mindenfele a környéken, mentünk fagyizni vagy csak kiültünk a kertbe. És még főztünk is! Én, aki antitálentum vagyok főzésből, most olyan palacsintát és tojásrántottát csináltam...:P
És ismét tettem egy lépést a felnőtt lét felé...na azért nem nagyot, de egy újabb aprót. Általánosan nem akarok felnőni, de bizonyos dolgokban viszont nagyon jó érzés.
Végül most újabb két hét, amíg a szép emlékekből fogok élni. Megéri! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése