Tanulás, félelmek

Kéne...pont. Egyenlőre ennyivel intéztem el a dolgot. Mindig így kezdem. Aztán, ahogy szorít a határidő, úgy egyre jobban nyomaszt a kéne dolog, így holnap nem is megyek dolgozni, hogy tényleg tudjak tanulni. Holnap nem lesz "kéne", hanem holnap "muszáj" lesz. Mert ezzel nem lehet azt csinálni, mint egy-egy vizsgánál, hogy majd csak lesz valami...vagy majd megyek uv-ra. Szimplán azért nem, mert ebből nincs uv. Mármint van, de majd csak januárban leghamarabb, úgyhogy azt valahogy nem várnám meg. :P

Holnap neki ülök és elkezdek tanulni egy csomó olyan dolgot, amit elvileg egyszer már megtanultam, ezért remélem, hogy nem lesz annyira nehéz dolgom vele. Csak számvitelt és pénzügyet ne kéne....ezeket utálom, mert szárazak és unalmasak, bár eddig ez az a két tárgy, aminek valami hasznát is vettem. :)

Úgyhogy ma este még lazítok és holnaptól nekiállok annak, aminek kell.
Többek között azért is csak holnap, mert ma dolgozni voltam és elfáradtam. Ez a baj ezzel, hogy meló után, már képtelen vagyok tanulni. Azt hiszem a következő három hétben kissé hanyagolniuk kell majd benn. Na de utána, majd le sem rázhatnak. Bár lehet, hogy akkor majd már én ráznám le őket.

Mert általában egészen addig élvezek csinálni egy dolgot, ameddig nem válik kötelezővé. Amint kötelező lesz, akkor valahogy megtörik a varázs és elveszti a vonzerejét a dolog. Valahogy olyan muszáj szerű lesz. Márpedig a muszájt, szerintem senki sem szereti. Na jó...ismerek ilyen embereket, de ők nem egészen százasok :P
Kicsit félek ettől a vizsgától. Nem csak azért, mert olyan nehéz lesz, hanem azért, mert utána már nekem nem kezdődik a következő évben a suli, mint sok barátomnak, barátnőmnek. Én már nem fogok órákra járni, nem lesz vizsgaidőszakom, nem lesz nyáriszünetem, hanem beállok a dolgozó emberek sorába és ez kicsit ijesztő. Minimum heti 5 nap, napi 8 óra, évi 20 nap szabadság. Főnök, munkatársak, munkahely, teljesen önálló kereset, feladatok, kihívások. A nagy betűs Élet. Ez elég ijesztő számomra, hogyha belegondolok abba, hogy mostantól mindig ugyanazok az emberek vesznek majd körül, ugyanazok a feladatok, ugyanaz a légkör. Aztán majd valószínűleg beleszokom, de mi lesz, ha megunom? Ha muszáj dologgá válik? Ha már fojtogatónak érzem majd?
Mások azt felelnék erre, hogy: "Akkor kilépsz. Keresel másik helyet". De ez ebben az esetben nem olyan egyszerű...de ezen majd ráérek akkor gondolkozni, hogyha ott leszek. Egyenlőre még HOLNAP elkezdek tanulni. :P :)