Rossz nap...

Ma nem akartam írni, mert nem történt semmi érdekes. Szokványos május elseje, reggel fellépés, utána meg punnyadás itthon. Közte egy jó nagy összezörrenés a karmesterrel...semmi extra.
Úgy terveztem, hogy korán lefekszem, hogy gyorsabban legyen holnap, mert akkor végre jön F.
De V. hívott, hogy a tőlunk kb 5 utcára lakó B. kerti partit szervez és nézzünk már be egy kicsit. Mondtam, hogy oké. Korai alvás ugrott, de nem baj. Jó volt a parti még annak ellenére is, hogy kábé az első öt perc után el kezdett esni az eső. 8an voltunk és jól eldumáltunk, elviccelődtünk. Én 10kor elindultam haza. Este általában mindenhova kocsival megyek, mert nem szeretek sötétben hazajönni egyedül, de ma gyalog mentem, mondván, hogy csak 5 utca...gyalog 15-20 perc. B-től kértem kölcsön egy esernyőt, mert nem vittem.
És itt esett meg az, amit sose képzeltem, hogy velem is megtörténhet. A tipikus nagyképűség esete. Mert hallani a hírekben, hogy ezzel megtörtént meg azzal is, de igazából nem érzek vele együtt, hanem örülök, hogy nem velem történt meg. És most, amikor megtörtént úgy érzem, hogy muszáj kiírnom magamból, mert egyébként megbolondulok. Még nem érkezett meg az az igazi sokk, amikor majd jól kibőgöm magam és végre megkönnyebbülök, egyenlőre még csak pihegek az események után és köhögök a futástól. Mert nagy bátran elfutottam...
Általában ha valaki útbaigazítást kér tőlem, akkor nagyon szívesen adok. Elmondhatom mindenféle nagyképűség nélkül, hogy általában kedves vagyok az emberekkel.
Hazafele észrevettem, hogy valaki követ. Hátranéztem, erre megállt az egyik ház előtt. Én megszaporáztam a lépteimet, gondolom ezt ő is észrevette, de mint vadász a zsákmányt nem hagyhatta futni. Udvarias volt...mint egy teljesen hétköznapi szituációban..."Ne haragudj, tudnál segíteni..." mondta."Honnan megy a vecsési busz?"
Olyan korú, mint én, teljesen átlagos srác, barna haj, kicsit magasabb nálam, vékony testalkat, farmer, pulcsi...kábé ez minden amire emlékszem. Aztán megkérdezte az időt...azt hazudtam, hogy nincs nálam a mobilom, mert lemerült, órám meg nincs, de mondtam, hogy kábé negyed 11 van. Akkor már gyötört a balsejtelem, mikor már kábé ötször mondtam, hogy menjen vissza a B. térre és nézze meg azt a rohadt menetrendet. Meg egyébként is, hogy gondolja, hogy egy busz a mellékutcákba is bejön?!
Aztán a táskám felé kapott. Még jó, hogy masszív kis kézitáska volt nálam, amit az esernyőt tartó csuklómra aggattam. Megpróbálta elvenni. Közben pörögtünk-forogtunk, az esernyő közöttünk volt. Ő ütött-vert ahol ért, én is őt...mint ha valami filmben lennénk. Talán csak pár másodperces dulakodás volt, de közben azon imádkoztam, hogy csak nehogy elengedjen a táskám füle, mert akkor elviszi. Végül az ernyő nyele eltört és az ernyő is kiszakadt, de a srác úgy látszik eddigre már elfáradhatott, mert elszaladt. Persze hogy nem mentem utána, hanem gyorsan felkaptam az ernyőt és én meg a másik irányba szaladtam ameddig bírtam. Nagyon féltem, hogy utánam jön. Végülis fiú, erősebb nálam és nem tudom, hogy másodszor nem e sikerült volna neki. Még rémlik, hogy utána kiáltottam valami olyasmit, hogy "Rohadj meg!" meg, hogy "Menj a p****ba!", de erre már nem mernék megesküdni.
Arra emlékszem, hogy kábé két utca után kifulladtam és zihálva felhívtam aput, hogy nem e tudna kijönni elém, mert megpróbáltak kirabolni...jött is rögtön elemlámpával felszerelkezve. Mikor megláttam, mint a fény az éjszakában...Mindennek kábé alig egy órája...
Azóta köhögök és nem tudom, hogy fogok elaludni. A rendőrségre nem mentünk, mert nem tudnám visszaidézni a srác arcát, ismeretlen tettes ellen meg nem sok értelme van feljelentésnek. Mondjuk ha megint látnám, akkor tuti felismerném...
Én azt hittem, hogy biztonságos környéken lakom. Ez nem a VIII. kerület, nincs sok lopás-betörés-rablás...de ezentúl azt hiszem kocsi nélkül ki sem mozdulok még a szomszéd utcába se és nem adok senkinek sem felvilágosítást, hogy merre menjen. Oldja meg!