Ma, azaz 26án még, hiába múlt már el éjfél....na szóval ma egész nap takarítottunk V. -vel benn az irodában. Mert a nagy festés elérte a konyhát és már keresztül is haladt rajta borzalmas nagy kupit hagyva maga után. Minket ért a megtisztelő feladat, hogy rendbetehettük és kitakaríthattuk. Igazából tök jó volt, bár nem szeretek különösebben takarítani, de mikor nem egyedül kell csinálni muszájból, hanem zenével, vigyorogva, röhögcsélve, úgy mindjárt másképp telik az idő. Hát mit ne mondjak...a konyha röpke 6 óra alatt gyönyörű lett, csak úgy csillog-villog, és valószínűleg mi vagyunk az egyetlenek, akik tudjuk, hogy milyen kincseket is rejtenek a konyhafiókok és szekrények, kezdve a szülinapi tüzijátékos gyertyákkal, folytatva a skorpiós dugóhúzón keresztül a műanyag poharakig.
Második fázisban még behordtunk egy csomó dossziét a szintén újonnan elkészült irattárba és beültünk az egyik vadiúj kamionba, amit épp csak a múlthéten hoztak Litvániából. Nagyon szép és új és jó nagyot szól a kürtje, amivel sikerült is V.-t halálra rémisztenem, miközben telefonált. :P Majdnem elejtette, de aztán ő sem bírta ki, hogy ki ne próbálja...:)
Második fázisban még behordtunk egy csomó dossziét a szintén újonnan elkészült irattárba és beültünk az egyik vadiúj kamionba, amit épp csak a múlthéten hoztak Litvániából. Nagyon szép és új és jó nagyot szól a kürtje, amivel sikerült is V.-t halálra rémisztenem, miközben telefonált. :P Majdnem elejtette, de aztán ő sem bírta ki, hogy ki ne próbálja...:)
1 megjegyzés:
takaritani jó :)
Megjegyzés küldése