Kisfityó

Kisfityó a kisautóm. Nem tartom magam kocsirajongónak, de ezt a kisautót nagyon szeretem. Kicsi is, zöld is, fapados is, bólogató kutyás is, kispolszki is. De mindig megy ha kell (kivéve, amikor nem) és egy csomó sztorit köszönhetek neki. Főleg B. barátnőmmel, mert őt az autóm nem szereti. Talán azért, mert mindig panaszkodik, hogy nem fér el benne kényelmesen, meghogy igazán szerelhetnének már bele egy lengéscsillapítót és egész jó lenne, hogyha a kesztyűtartó részét kivágnánk belőle. Tehát Kisfityó csak akkor dönt úgy, hogy kivesz egy kis pihenőt, hogyha B. barátnőm is velem van. Természetesen ilyenkor persze semmi szerszám nálunk és nekiállunk stoppolni vagy felhívunk valami nagyon hozzáértő barátunkat, hogy "hát izé..szóval...ööö.." :))
Kisfityót néha kölcsönadom a tesómnak is fővesztés terhe mellett. Ma is így tettem. Egész nap furikázott vele ide meg oda, de a városba nem nagyon megyünk be kocsival, hanem a metró mellett megállunk. Na ő is így tett és mire visszament mit talált??? Szegény kisautóm jobb első lámpáját valami vandál idióta barom kiverte...teljesen kiesett, darabokra tört...
Én nem tudom, hogy mi visz rá egy embert ilyenre...egyáltalán hogy jön ahhoz, hogy más dolgához hozzányúljon, hogy kárt tegyen benne??? Én ezt nem értem...
Úgyhogy most Kisfityó az autódoktornál van. Kap majd új szemet...szebbet jobbat. De én ezt akkor sem értem. Asszem sosem fogom.