Csak két nap volt, de nekem nagyon sokat adott. Két hosszú nap, mégis túl rövidnek tűnt. A vonat vasárnap fél egyre döcögött be az állomásra és hétfőn este hétkor döcögött ki onnan. A közte eltelt, mintegy 30 és fél óra, mintha csak egy perc lett volna. Egy nagyon-nagyon hosszú perc.
Megismertem nagyon jófej embereket, megszemléltem egy sárga-narancssárga szobát közelebbről is, sétáltunk gyönyörű fák között és most este mikor majd lefekszem ugyanúgy fog besütni a telihold az ablakomon, mint akkor, csak nálam nincs sötétítő :). Mert itt már nem esik. Mikor hazafelé jöttem végig szakadt, de mire hazaértem már annyira nem, hogy a holdat is lehet látni. Persze topánkába mentem, mert ilyenkor persze mi másba. Majd megint jól meg fogok fázni.
Visszatérve a kis kirándulásomhoz...nem bántam meg...sőőőtt!! Ezt nyugodtan írhatom két felkiáltójellel, mert illik a mondat hangulatához. Végre normálisnak érzem magam...ilyen önbizalomnövelő terápiát ajánlanék mindenkinek! Sok dolgot átgondoltam a hétvégén, sok olyat tettem, amit máskor nem, változtam megint, kicsit felnőttem. Na azért nem kell ezt véresen komolyan venni. Éppen csak egy egész kicsit, dehát sok kicsi sokra megy.
Sose hittem volna, hogy ennyire lehet annak örülni, ha valakinek örömet szerzel. Látni az arcán, hogy boldog, hogy elégedett. Csak ott lenni vele és ha nem csináltok semmit az is nagyon jó.
Azt hiszem itt most befejezem ezt a leírást, mert még nagyon sok gondolkodni valóm lesz az éjszakára, nappalokra...na meg nem utolsó sorban holnap már megint dolgozni kell menni és azt sajnos még mindig nem fogadják el kifogásnak, hogy aludni szeretnék reggel...:)
Megismertem nagyon jófej embereket, megszemléltem egy sárga-narancssárga szobát közelebbről is, sétáltunk gyönyörű fák között és most este mikor majd lefekszem ugyanúgy fog besütni a telihold az ablakomon, mint akkor, csak nálam nincs sötétítő :). Mert itt már nem esik. Mikor hazafelé jöttem végig szakadt, de mire hazaértem már annyira nem, hogy a holdat is lehet látni. Persze topánkába mentem, mert ilyenkor persze mi másba. Majd megint jól meg fogok fázni.
Visszatérve a kis kirándulásomhoz...nem bántam meg...sőőőtt!! Ezt nyugodtan írhatom két felkiáltójellel, mert illik a mondat hangulatához. Végre normálisnak érzem magam...ilyen önbizalomnövelő terápiát ajánlanék mindenkinek! Sok dolgot átgondoltam a hétvégén, sok olyat tettem, amit máskor nem, változtam megint, kicsit felnőttem. Na azért nem kell ezt véresen komolyan venni. Éppen csak egy egész kicsit, dehát sok kicsi sokra megy.
Sose hittem volna, hogy ennyire lehet annak örülni, ha valakinek örömet szerzel. Látni az arcán, hogy boldog, hogy elégedett. Csak ott lenni vele és ha nem csináltok semmit az is nagyon jó.
Azt hiszem itt most befejezem ezt a leírást, mert még nagyon sok gondolkodni valóm lesz az éjszakára, nappalokra...na meg nem utolsó sorban holnap már megint dolgozni kell menni és azt sajnos még mindig nem fogadják el kifogásnak, hogy aludni szeretnék reggel...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése