Végre túl vagyok rajta...hogy min is? Egy olyan dolgon, amit már kábé egy éve tervezek, hogy megteszek, csak eddig még nem volt motivációm, hogy meg is tegyem. Mindig patópálúr módra majd holnap...de ma végre rászántam magam és elmentem.
Hát nem volt kellemes...sőt...kicsit megijedtem, meg elég kellemetlen is volt, de csak sikerült. Ezen is túl vagyok. A doktornéni aranyos mosolygós volt, csak éppen nem rám, hanem a kolléganőjére és azért lehetett volna kicsit odafigyelőbb, kicsit megértőbb, kicsit másmilyen, talán akkor kicsit jobb emlékeim lennének most...
Ma ismét csalódtam apámban. Mármint nem közvetlenül én, de mélységesen felháborított amit ma művelt. Mert nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ilyen, hogy minden fontosabb neki a saját családjánál?! Hogy valaki ennyire önző és nemtörődöm, hogy teljesen tudatosan keresztülgyalogol másokon. És ő, aki nagyon tud prédikálni arról, hogy a kötelesség, meg az ígéretek milyen fontosak, de úgy látszik ez csak másra áll, rá nem vonatkozik. Ezek szerint, amit ő ígér, vagy az ő kötelessége lenne pont azért mert megígérte az nem fontos, az őt nem kötelezi semmire. Bezzeg, ha mi nem tartjuk be a szavunkat, akkor összedőlt a világ és a világ legmegbízhatatlanabb és legfelelőtlenebb embereivé avanzsáltunk két másodperc alatt. És ha nem tudja betartani az ígéretét? Előfordul...de legalább szólna, hogy figyelj ne várj rám, mert közbejött valami...de neeem...az már luxus lenne, végül is a telefon drága mulatság, hiszen keményen 0 forintért beszélünk egymással...és mikor az ember felhívja, hogy figyelj hol voltál, nem jöttél? Erre a válasz: "Így jártál..." És ilyenkor ne vágja rá az ember a telefont???!!!
Állítólag nem volt ő mindig ilyen...legalábbis anyukám állítja...de valószínűleg már annyira régen volt az, hogy nem ilyen volt, hogy én már nem is emlékszem rá...
Hát nem volt kellemes...sőt...kicsit megijedtem, meg elég kellemetlen is volt, de csak sikerült. Ezen is túl vagyok. A doktornéni aranyos mosolygós volt, csak éppen nem rám, hanem a kolléganőjére és azért lehetett volna kicsit odafigyelőbb, kicsit megértőbb, kicsit másmilyen, talán akkor kicsit jobb emlékeim lennének most...
Ma ismét csalódtam apámban. Mármint nem közvetlenül én, de mélységesen felháborított amit ma művelt. Mert nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ilyen, hogy minden fontosabb neki a saját családjánál?! Hogy valaki ennyire önző és nemtörődöm, hogy teljesen tudatosan keresztülgyalogol másokon. És ő, aki nagyon tud prédikálni arról, hogy a kötelesség, meg az ígéretek milyen fontosak, de úgy látszik ez csak másra áll, rá nem vonatkozik. Ezek szerint, amit ő ígér, vagy az ő kötelessége lenne pont azért mert megígérte az nem fontos, az őt nem kötelezi semmire. Bezzeg, ha mi nem tartjuk be a szavunkat, akkor összedőlt a világ és a világ legmegbízhatatlanabb és legfelelőtlenebb embereivé avanzsáltunk két másodperc alatt. És ha nem tudja betartani az ígéretét? Előfordul...de legalább szólna, hogy figyelj ne várj rám, mert közbejött valami...de neeem...az már luxus lenne, végül is a telefon drága mulatság, hiszen keményen 0 forintért beszélünk egymással...és mikor az ember felhívja, hogy figyelj hol voltál, nem jöttél? Erre a válasz: "Így jártál..." És ilyenkor ne vágja rá az ember a telefont???!!!
Állítólag nem volt ő mindig ilyen...legalábbis anyukám állítja...de valószínűleg már annyira régen volt az, hogy nem ilyen volt, hogy én már nem is emlékszem rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése