Az az igazság, hogy jelenleg csordultig tele vagyok érzésekkel. Olyanokkal, amikkel eddig nem igazán találkoztam vagy ha találkoztam is, akkor nem így.Most itt alszik tőlem kábé 2 méterre és én nagyon szeretem. Van, hogy csak elnézegetem vagy tíz percig, ahogy veszi a levegőt ki- és be, próbálom az eszembe vésni az arca minden vonását, rezdülését. Felidézem a szeme színét, ami mindig változik, attól függően, hogy éppen mit csinál.
És nagyon jó tudni, hogy ma este is velem fog lefeküdni, egymást átölelve fogunk elaludni és holnap reggel együtt fogunk felébredni. És majd megint lesz vagy másfél óra, mire kimászunk az ágyból és nem fog érdekelni a kint rohanó, dübörgő világ.
Olyan, mintha együtt élnénk. Lassan előjönnek az apró szokásai, és az enyémek is. Tegnap pont erről beszélgettünk. És igen...vannak szokásai, amelyek nem tetszenek, de el tudom őket fogadni. És tudom, hogy nekem is vannak. Például, hogy képes vagyok azért felkelni, hogy megigazítsak egy könyvet a polcon, mert az nem úgy áll, ahogy megszoktam. És ez addig piszkál, hogy csak felkelek érte. Neki, hogy bármit iszik, abból hagy egy kortyot a pohár alján, de a cigit azt szinte a füstszűrőig elszívja, mert hogy ne pazaroljunk :)
És nem zavar....mert nagy cucc, hogy amikor elmosogatom, akkor azt kiöntöm-e vagy sem.
El tudnám ezt így viselni egy jó ideig. Azt, hogyha elmegyek dolgozni és hazaérek, akkor valaki lenne otthon, akivel közösen megvacsizhatok, akivel lehet este filmet nézni, akivel megbeszélhetem az élményeimet, aki álomba simogat és aki velem ébred.
Lehet, hogy túlságosan előreszaladtam? Lehet...sőt! De akkoris. Most így érzem és mivel ez egy napolószerű blog, így a pillanatnyi érzéseim és gondolataim kerülnek bele.
Azt hiszem boldog vagyok. Pont.
És nagyon jó tudni, hogy ma este is velem fog lefeküdni, egymást átölelve fogunk elaludni és holnap reggel együtt fogunk felébredni. És majd megint lesz vagy másfél óra, mire kimászunk az ágyból és nem fog érdekelni a kint rohanó, dübörgő világ.
Olyan, mintha együtt élnénk. Lassan előjönnek az apró szokásai, és az enyémek is. Tegnap pont erről beszélgettünk. És igen...vannak szokásai, amelyek nem tetszenek, de el tudom őket fogadni. És tudom, hogy nekem is vannak. Például, hogy képes vagyok azért felkelni, hogy megigazítsak egy könyvet a polcon, mert az nem úgy áll, ahogy megszoktam. És ez addig piszkál, hogy csak felkelek érte. Neki, hogy bármit iszik, abból hagy egy kortyot a pohár alján, de a cigit azt szinte a füstszűrőig elszívja, mert hogy ne pazaroljunk :)
És nem zavar....mert nagy cucc, hogy amikor elmosogatom, akkor azt kiöntöm-e vagy sem.
El tudnám ezt így viselni egy jó ideig. Azt, hogyha elmegyek dolgozni és hazaérek, akkor valaki lenne otthon, akivel közösen megvacsizhatok, akivel lehet este filmet nézni, akivel megbeszélhetem az élményeimet, aki álomba simogat és aki velem ébred.
Lehet, hogy túlságosan előreszaladtam? Lehet...sőt! De akkoris. Most így érzem és mivel ez egy napolószerű blog, így a pillanatnyi érzéseim és gondolataim kerülnek bele.
Azt hiszem boldog vagyok. Pont.
2 megjegyzés:
"képes vagyok azért felkelni, hogy megigazítsak egy könyvet a polcon"
tudod ez valahol rám is jellemző. :)
Szia!
NEm nem halatsz előre ugyanis ezekről mindenki álmodik gondol és érez ...
Te álmotsz egy kapcsolatról ami neked tetszik te álmotsz egy-egy normális dologhoz az hogy elképzeled amiket leirsz mert az ember társas lény és ezek jó érzések gondolatok hanem igy lenne akkor nem lennénk más és különböző. Az hogy ez a célod nem rossz dolog abba semmi kivetni való nincsen csak akkor lesz kellemetlen ha véletlenül nem úgy jönn össze amit szeretnél.. DE remélem nem úgy lesz
Szia
HADES
Megjegyzés küldése