Álommanó

Valahol Erdélyben vezettem. Valahova a közepére akartam eljutni, de iszonyat ronda idő volt, így többször is meg kellett állnom. Szerencsémre volt hely, ahova betévedtem. Aztán egy kis faluban rekedtem. Hegyek között igazi kis hegyi falu. Gyűlés volt és kitalálták, hogy én edzem a gyerekeket, mert nemsokára foci és vizilabda bajnokság lesz, aminek a döntője Pesten lesz és ők arra szeretnének feljutni. Én szabadkoztam, hogy nem is ismerem a szabályokat, meg a játékot sem birom, de aztán kezdtem én is belelkesülni. Felvázoltam a tervet, hogy akkor mindennap edzés és ha a környék legjobbjait legyőzzük, akkor simán feljutunk. Az egyik edzésen egy anyuka odajött, hogy ő márpedig kiveszi a gyerekét, mert túl sok idejét veszi el a foci és a vizilabda. Erre kiselőadást tartottam neki, hogy nézzen rá a gyerekre milyen boldog most és előtte gondolkozzon el azon, hogy milyen volt, és hogy mennyi öröme van benne. Meggyőztem.
Folyamatosan versenyeztünk és végül a másik csapatban kivívták a "gonosz" edzők, hogy hadd játszanak ők is a csapattal, így megvertek minket. Sebaj, következőleg mi is vittünk felnőtteket és győztünk. Feljutottunk a pesti döntőre is és különdíjasok lettünk. Én ott átadtam a csapatot Joó Zoltánnak, az új edzőnek (nem tudom honnan veszem ezt a nevet), mert én már nagyon szerettem volna hazatérni, bármennyire is szerettem a kis csapatot.
Itthon kapásból szólampróbára siettem, ami a régi gimimben volt, de az körbe volt bombázva. Elég romos volt. Erre kiderült, hogy költözik az iskola és nem is szaxizom, hanem gitározom és lecserélik a karmesterünket és az újnak a neve Joó Eszter lesz....
Volt még az álmomban két üveg kemotox is, de hogy azok hogy kerültek a kezembe, majd hogy vesztek el, arra már nem emlékszem.

//Azt még hozzá kell tennem, hogy a focit nem szeretem, és egyik sportág szabályaival sem vagyok tisztában...és valahogy nem is vágyom rájuk. :P //