Cigi

Ez az a téma, ami nagy kettősség az életemben. Nem dohányzom, nem is fogok rászokni soha, mert drága (csak számolja ki valaki, hogy mennyit költ el cigire egy évben és mi mindent vehetne rajta), büdös, egészségtelen. Anyukám dohányzik, nem is kicsit. Igazi beton szofit szív legalább napi másfél dobozzal, ami majd szép lassan tönkre fogja tenni a tüdejét. A hugom is cigizik, kék pall mallt szív és nála is meg van a napi egy doboz. Talán csak azért nem szív többet, mert nincs rá pénze. A barátaim és munkatársaim közül is sokan füstölnek. Már-már úgy tűnik néha, hogy minden második ember dohányzik, de lehet hogy még többen is.

Álszent dolog lenne azt mondanom, hogy nem próbáltam ki. Dehogynem próbáltam ki és néha én is rá szoktam gyújtani. Például mikor elmegyünk a barátokkal valahova és ott iszunk bizonyos alkohol tartalmú nedüt. És mikor mindenki dohányzik, akkor nem jó érzés ott ülni egyedül a cigifüstben. Na meg nem utolsó sorban a hangulat miatt. Mintha az iváshoz hozzátartozna szertartásszerűen a cigizés is. És olyankor élvezem is a dolgot. De amint hazamegyek már érzem, hogy fáj a fejem, a gyomrom kavarog és büdös vagyok (és nem azért, mert nem fürödtem :P).
Nem ítélem el a cigiseket, hiszen milyen alapon tenném?! Csak akkor ne mondja nekem, hogy "Jajj ne szokj rá, mert borzasztó dolog!" Akkor ő miért szívja? Miért nem rakja le?
Mert V. barátnőm például azért cigizik, mert szeret. Reggel, mikor leül a kávéjával, akkor jól esik neki elszívni mellé egy szál cigit, vagy ha dolgozik akkor is.
Ennyi. Pöff-pöff...