"Buta Mackó! Buta, buta!"

Ma irtó bután viselkedtem. Nem fogom leírni a konkrét helyzetet, de a lényeg az, hogy úgy reagáltam rá, mint egy öt éves kisgyerek. Durcáztam, kicsit hisztiztem, gonoszkodtam, bántani akartam, hogy bosszút állhassak azért mert valami nem olyan, mint ahogy én elképzeltem. Ez a fő baj. Hogy elképzeltem. És beleéltem magam. És mikor feltett egy kérdést, akkor arra nem tudtam felelni. Nem tudtam a választ. Egyszreűen nem jutott eszembe.
Gka azt mondaná erre P-nek egy gyengéd tasli kíséretében, hogy "Buta Mackó! Buta, buta!" és utána kapna egy nagy puszit.