Voltunk a Láthatatlan Kiállításon tegnap. Iszonyatosan élveztem. B-vel és F-el mentünk együtt a Népligetbe, ahol az egész van. Amint beléptünk rögtön sötét volt. Mármint nem a szó szoros értelmében, hanem az ajtó belülről és az ablakok is le voltak takarva fekete szövettel.
Kicsit várnunk kellett a következő csoport indulására, addig szemügyre vettük a hangos windowst, a vak dominót, a sakkot és a braille írógépet. Mondjuk abba már a papírfűzés is gondot okozott, aztán még rá kellett jönni arra is, hogy melyik gomb melyik pöttyöt jelenti a hatból. Szerencsére volt kinn egy Braille-abc, így kicsit egyszerűbb volt a dolog.
Végül csak elindult a csoport. Mondták, hogy vigyünk magunkkal fémpénzt, hogyha ki akarjuk próbálni a vásárlást is.
Beléptünk egy helyiségbe, ahol olyan sötét volt, hogy az orromig sem láttam. De tényleg semmit. Ez a következő egy órában így is maradt. Noémi a vezetőnk olyan otthonosan közlekedett itt, mintha látna. Pedig ez nem volt lehetséges. A többi vezetőhöz hasonlóan ő is vak, de a hangját és jelzéseit követve meglepően könnyen eligazodtunk.
Jártunk az erdőben egy vadetetőnél, egy lakás előterében és konyhájában, voltunk piacon, múzeumban és az utcán, végül pedig egy bárba érkeztünk meg, ahol meg lehetett kávézni vagy el lehetett majszolni egy csokit. Mi az utóbbit tettük és így felfedeztünk olyan apróságokat, minthogy a 20-as érmének a széle végig recés, míg a 10-nek csak szakasosan, az 5-ös érme teljesen sima, a 100-as meg jóval nehezebb, mint a többi.
Iszonyat furcsa volt a piacon, hogy a zöldségeket másról nem tudtam felismerni, mint a szagukról vagy a tapintásukról. Bár a kókuszdióra még így sem jöttem rá. :P
A közlekedési lámpa és az útban lévő biciklik egyenesen megijesztettek, mert nem mindig tudtam betájolni, hogy merre járok.
Ettől függetlenül iszonyatosan élveztem. Azért 1 óra után, mikor kijöttünk nagyon örültem, hogy újra látok. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Nagyon tanulságos! :)
Kicsit várnunk kellett a következő csoport indulására, addig szemügyre vettük a hangos windowst, a vak dominót, a sakkot és a braille írógépet. Mondjuk abba már a papírfűzés is gondot okozott, aztán még rá kellett jönni arra is, hogy melyik gomb melyik pöttyöt jelenti a hatból. Szerencsére volt kinn egy Braille-abc, így kicsit egyszerűbb volt a dolog.
Végül csak elindult a csoport. Mondták, hogy vigyünk magunkkal fémpénzt, hogyha ki akarjuk próbálni a vásárlást is.Beléptünk egy helyiségbe, ahol olyan sötét volt, hogy az orromig sem láttam. De tényleg semmit. Ez a következő egy órában így is maradt. Noémi a vezetőnk olyan otthonosan közlekedett itt, mintha látna. Pedig ez nem volt lehetséges. A többi vezetőhöz hasonlóan ő is vak, de a hangját és jelzéseit követve meglepően könnyen eligazodtunk.
Jártunk az erdőben egy vadetetőnél, egy lakás előterében és konyhájában, voltunk piacon, múzeumban és az utcán, végül pedig egy bárba érkeztünk meg, ahol meg lehetett kávézni vagy el lehetett majszolni egy csokit. Mi az utóbbit tettük és így felfedeztünk olyan apróságokat, minthogy a 20-as érmének a széle végig recés, míg a 10-nek csak szakasosan, az 5-ös érme teljesen sima, a 100-as meg jóval nehezebb, mint a többi.
Iszonyat furcsa volt a piacon, hogy a zöldségeket másról nem tudtam felismerni, mint a szagukról vagy a tapintásukról. Bár a kókuszdióra még így sem jöttem rá. :P
A közlekedési lámpa és az útban lévő biciklik egyenesen megijesztettek, mert nem mindig tudtam betájolni, hogy merre járok.
Ettől függetlenül iszonyatosan élveztem. Azért 1 óra után, mikor kijöttünk nagyon örültem, hogy újra látok. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Nagyon tanulságos! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése