Aggódás

Utálok aggódni. Sajnos rossz szokásom, hogy szoktam, néha ok nélkül. De ma okkal aggódom. Félek, hogy megszűnik a munkahelyem, mert így sem áll a vállalat valami fényesen, de ez a gázhelyzet még jobban betett neki. Nem tudunk dolgozni, mert nincs fuvar, hiszen a külföldi gyárak leálltak a gázhiány miatt. Máshonnan pedig nincs fuvar. Megint el kell küldeni egy-két embert, akiknek nem tudni, hogy mikor lesz újra munkájuk. Mindenhol takarékoskodunk, ahol csak lehet.
Az irodából is el akarták küldeni B-t, mert hogy túl sokan vagyunk ennyi emberre. Ezt mostanában kezdem érezni, mikor bejövök és azon kezdek gondolkozni, hogy mit csináljak. Persze végül mindig akad valamit. B-nek az a mázlija, hogy jól beszél angolul, én meg nem, így nem küldhetik el, mert akkor nem lesz angolosunk. De nekem most kell tanfolyamra menni és ha ott megtanulok rendesen beszélni, akkor vajon mi lesz B-vel? Aggódom miatta is. És aggódom magam és anyuék miatt is, hiszen, ha neadjisten tönkremegy a cég, akkor ők mit fognak csinálni? Anyu majd visszamegy tanárnak úgy, hogy közel 22 éve nem tanított gyerekeket, apu meg majd víz-gáz szerelőként tevékenykedik? Nem hiszem...
Na asszem itt hagyom abba...már magamat is fárasztom a hülyeségeimmel...csak pozitívan! Előre!